Június 21-e az északi féltekén a nyári napforduló napja, az év leghosszabb nappala. Ez az esemény egyben a csillagászati nyár kezdete.
Ma a Nap a legmagasabban jár az égen, és a nappalok a legtovább tartanak.
Az emberiség már ősidők óta tisztelettel fordult e nap felé, hiszen a napfény, a meleg és az élet megújulásának jelképe ez az időszak.
A nyári napfordulóhoz számos ősi kultúrában kapcsolódnak ünnepek és rítusok. A neolitikus Stonehenge például pontosan erre az időpontra igazította építészetét, hogy a Nap legmagasabb állását megfigyelje. A tűz és a fény tisztelete a skandináv és szláv népek hagyományaiban is fontos szerepet kapott, amelyek a termékenység és az életöröm megélését hangsúlyozták.
Június 21-én, nagyjából 16.50 körül (magyar idő szerint) érkezik el a nap a csúcspontjához, azaz ekkor lesz a leghosszabb.
Ezzel a természeti eseménnyel egyidőben nagyon közel esik a keresztény egyház által is megtartott Szent Iván éj, amely június 23-ról 24-re virradó éjszaka. Eredetileg Keresztelő Szent János születésnapja, de a magyar néphagyomány a nyári napforduló szokásaival ötvözte.
Ezen az éjjelen hagyományosan tüzeket gyújtottak, amelyeken átugrálva megtisztulásra és szerencsére számítottak a résztvevők.
Számos szerelmi jóslás és varázslat is kapcsolódott ehhez az ünnephez, melyet a természet titkainak megnyílásaként és a tündérek, szellemek éjszakájaként tartottak számon.
A nyári napforduló és a Szent Iván éj együttesen az élet teljességének, a fény és a meleg csúcspontjának ünnepei. Egy olyan időszak, amikor a természet erői a legerősebben mutatkoznak meg, és az ember is új energiákat meríthet a természet közelségéből.
Felvidék.ma
