Péntektől kapható Szomolai Tibor legújabb regénye, amely a magyar őstörténet és annak kutatása izgalmas világába kalauzolja az olvasókat. Nem tudom, mennyire tudatos a szerző részéről, hogy a kötet éppen augusztus 15-től vásárolható meg a boltokban, hiszen ez Magyarország védőszentjének, a Boldogasszonynak a napja.
Rendhagyó könyvajánló következik, mivel nem a kötet tartalmáról kívánok hosszasan írni, arról csupán néhány mondatban szólok, miközben szívből ajánlom mindenkinek e regény elolvasását.
A történet egy nagypapa és unokája közötti beszélgetéssel indul, amelyből megismerjük a honfoglalást, pontosabban a kettős honfoglalás elméletét, az Árpád-házi királyok történetét, valamint azokat a küzdelmeket, amelyeket a haza megszerzéséért és megtartásáért vívtak eleink.
Mindezt a nagyapa meséli unokájának. Közben a nagyapa élettörténetén keresztül betekintést nyerünk a huszadik század történelmébe, az unoka életén keresztül pedig a huszonegyedik század eseményeit és nehézségeit ismerhetjük meg. A régész nagyapa elbeszélései révén a kisfiút a régészet felé irányította, aki később komoly tudományos munkát végzett a magyar őstörténet feltárása érdekében. A nagyapa is szívesen tette volna ugyanezt, ám a kommunista hatalom ezt nem engedélyezte. Az unoka viszont már kutathatta az őstörténetet, és régészként számos eredményt ért el, bár a huszonegyedik században sem könnyű áttörni a tudományos elméletek falait.
Bevallom, nem sok újdonságot tudtam meg a honfoglalásról ebből a könyvből, mivel már alapiskolásként több könyvet olvastam a korszakról, többek között László Gyula régész kettős honfoglalás elméletéről. A kilencvenes évek elején, történelemórán megdöbbentettem tanító nénimet, amikor előadtam, hogy szerintem a magyarok nem 1100 éve, hanem sokkal korábban érkeztek a Kárpát-medencébe. A tanító néni szerette az osztályunkat, és örült, hogy végre valakit őszintén érdekel a múltunk. Osztálytársaim egy része viszont azt sem tudta, miről beszélgetünk. Szomolai Tibor könyvének éppen az az erőssége, hogy rámutat e történelmi és tudományos elmélet valóságalapjára, méghozzá úgy, hogy a laikusok is megértsék.
A könyv cáfolja a finnugor rokonság lehetőségét, ugyanakkor nem tagadja a magyar nyelv finnugor eredetét, és kiemeli a nyelvünk kölcsönhatását a hantival és a manysival, legközelebbi nyelvrokonainkkal.
Szomolai Tibor legújabb regénye tanít, nevel és szórakoztat. Nem tudományos mű, mégis felhívja az érdeklődők figyelmét a tudományos kérdésekre és tényekre, a laikusok számára pedig éppen annyit árul el a múltunkból, amennyi a történelmi folyamatok megértéséhez szükséges.
A regény tanulságos: rávilágít arra, hogy nem mindegy, milyen szellemben nevelkedik egy gyerek, hiszen ez egész életére meghatározza a gondolkodását. A mű azt sugallja, hogy ne mondjunk le álmainkról, és merjünk nagyot álmodni. A nemzeti öntudat kialakításában rendkívül fontos szerepet játszik a történelmi szemlélet.
Végezetül a könyv üzenetéhez annyit tennék hozzá, amit a szerző a sorok között folyamatosan hangsúlyoz:
legyünk büszkék magyarságunkra, függetlenül attól, hogy a finnugor vagy a hun származáselméletet fogadjuk el – egyszerűen legyünk büszkék arra, hogy ehhez a nemzethez tartozunk.
Amikor megjelent a Felvidéki saga, azt mondtuk, minden magyar család polcán ott a helye. Hasonló kijelentés ennél a regénynél sem túlzás.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
