A horvát tengerpart egyik legnagyobb és legpatinásabb városa, Split – régi nevén Spalato – nem csupán az Adria ékköve, hanem a magyar történelem egy fontos menedékhelye is. A tatárjárás idején, 1241–1242-ben IV. Béla magyar király és családja először itt talált menedéket a tatárok elől.
A korabeli krónikák – köztük Spalatoi Tamás főesperes leírásai – szerint a város kapujában papság és polgárok ünnepélyes körmenetben fogadták a menekülő uralkodót és kíséretét, tisztelettel adózva a magyar korona méltóságának. A királyné és gyermekei innen vonultak tovább a közeli Klissza várába, amelynek falai mögött biztonságosabb menedéket reméltek.
Split ekkor már a középkor egyik jelentős dalmát központja volt, ékessége pedig a Diocletianus-palota, amely ma az UNESCO világörökség része.
Split történelmi utcáin járva a látogató nemcsak a római és dalmát múlt rétegeit fedezheti fel, hanem a magyar történelem egy fejezetét is. A város és környéke számos magyar vonatkozású emléket őriz: a székesegyház homlokzatának szobordíszein máig felfedezhetők IV. Béla felesége, Laszkarisz Mária és a korabeli magyar főurak alakjai, bár magát a király szobrát később a velenceiek eltávolították.
A dómhoz tartozó harangtorony építését is magyar királyi családtagok támogatták, így a város látképe ma is őrzi a közös múlt lenyomatát.
A magyar király jelenlétének emlékét a helyi hagyományok és legendák is ápolják: a környékbeli település- és szigetnevek némelyike a mai napig őrzi alakját, s a dalmát szájhagyomány számos történetet köt hozzá.
E rövid rovat első részében Dalmácia magyar emlékeinek világába invitáljuk az olvasót – arra a helyre, ahol a középkor viharos éveiben a magyar király ideiglenesen otthonra talált.
(Folytatjuk.)
Bartalos Nikolas felvételei
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
