A Csemadok Szenci Területi Választmánya a Csemadok Országos Tanácsa megbízásából szervezi meg a Szenczi Molnár Albert Napokat, idén már ötvenhatodik alkalommal. A Jókai nyomában tanulmányút és a hivatalos, ünnepélyes megnyitó után két érdekes előadáson vehettek részt az érdeklődők.
Október 4-én Dunasápújfalun a könyvtárban Görföl Jenő Dunasápújfalu Áprád-kori templomáról és arról szólt, járhatott-e Szenczi Molnár Albert a település templomában, majd október 8-án a nemzeti gyásznap kapcsán emlékeztek az aradi vértanúkra, Szeghy-Gajer Veronika előadása az egyik aradi vértanú, Dessewffy Arisztid utolsó leveleiről szólt.
Görföl Jenő előadását Dunaújfalu és Sáp rövid történetével kezdte, majd kitért a román stílusú templom ismertetésére, amelyre a község lakói nagyon büszkék. Többszöri felújítás után jelenleg impozáns az épület, és mivel kint van a határban, a Pomsai dűlőnek nevezett falurészen, messziről látja azt az arra autózó, ahogy a mezőgazdasági terület közepén egy hallstadti korból származó műdombon kimagaslik a tájban. A templom, amelyet a helybeliek csak kápolnának becéznek, korábban Pomsa település temploma volt, amely megszűnt, azóta mind a dunaújfalusiak, mind a sápiak a magukénak vallják. A templom egyébként az elmúlt 50 évben kétszer is teljes felújításon esett át.
Görföl Jenő előadása (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
E sorok szerzője, Neszméri Tünde, a Csemadok Dunasápújfalusi Alapszervezetének elnöke bevezetőjében elmondta, hogy Sáp lakói, ahol Szenczi Molnár Albert többször megfordult, valószínűleg a reformáció idején áttértek a protestáns vallásra. Akkoriban – Görföl Jenő szerint – használhatták a templomot a reformátusok, erre az is utal, hogy három freskót is kiváló állapotban találtak meg. Három kiemelkedő szentet ábrázolnak a megtalált freskók: Szent Mihály, Szent Katalin és Szent Miklós ábrázolása a festék alól került elő. Görföl Jenő ezzel kapcsolatban elmondta: a reformátusok a freskókat gyakran lemeszelték, és ezzel azokat konzerválták, míg a katolikusok, ha felújították a templomot és volt elég pénzük, akkor új freskókat készítettek.
Szenczi Molnár Albert pedig valószínűleg járhatott ebben a templomban, hiszen bátyja, Benedek Sápon élt, itt üzemeltetett egy malmot. Naplóbejegyzésében többször említi is, hogy Sápon járt: 1613. november 9-én Tardoskedden volt, de a 14-ei bejegyzése így szól: „Sáp. Itt Benedek bátyám fiát Györgyöt hozzám vöttem.” Majd így ír naplójában: „1614. jún. 12: Sáp, 17 Jolka.” Október 22-én pedig ezt jegyzi be: „mentem Szencre, Sápra, Benedek bátyámmal lovakon”.
Tehát Szenczi Molnár Albert többször járt a mai Dunasápújfalun, s valószínűleg a templomot is meglátogatta, függetlenül attól, hogy az éppen akkor a katolikusokat vagy a reformátusokat is szolgálta.
Szeghy-Gajer Veronika mutatja a Desewffy Arisztid utolsó leveleit tartalmazó könyvet (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Október 8-án a Szenci Városi Múzeumban adott elő Szeghy-Gajer Veronika történész. Az előadás az idei Szenczi Molnár Albert Napok, illetve az Európai Kulturális Örökség Napok részeként került megszervezésre. Szeghy-Gajer Veronika férje, Szeghy Gábor találta meg véletlenül a leveleket a kassai levéltárban. A megtalálás szinte a véletlennek köszönhető. Az előadáson elhangzott, hogy az egy szlovák nyelvű borítóban volt, és katalógusszáma is volt már. A történészek úgy gondolták, már semmi újat nem találnak az aradi vértanúkról, de akkor előkerültek ezek a levelek, amelyekről tudták, hogy létezhettek, hiszen Berzeviczy Albert visszaemlékezéseiben, 1906-ban még ír róluk. Ebből feltételezik, hogy a levelek nem akkor kerültek a kassai múzeumba, amikor Dessewffy Pál, Arisztid unokaöccse 1899-ben egy nagyjából 700 darabból álló gyűjteményt adományozott a Felsőmagyarországi Múzeumnak. Korábban ugyanis úgy vélték, hogy ezzel együtt kerülhettek Kassára a levelek. Az viszont bizonyosnak tűnik a levelek kapcsán, hogy azokat az első bécsi döntés után Rédeky Marianne katalogizálta, aki 1944-45-ig dolgozott a kassai levéltárban, ő volt az első női levéltáros, s családjával együtt a második világháború után kitelepítették.
Szeghy-Gajer Veronika (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Arisztid első házassága tragikusan ért véget, ugyanis mindkét gyermeke és felesége is elhunyt. 1849. július 5-én Pesten a lipótvárosi plébániatemplomban Szinyei Merse Emmával kötött házasságot, a menyasszony családja Eperjesről menekült Pestre, ahova már korábban betörtek a cári seregek. Desewffy Arisztid néhány nap múlva újra a harcmezőkön szolgált. Feleségét legközelebb már csak az aradi börtönben látta, ahol Emma meglátogathatta őt. A várbörtönből írt leveleket is megtalálták Kassán, ebben vannak levelek, amelyeket Emmának írt és vannak olyanok, amelyek az unokaöccsének szóltak. A harctérről is írt leveleket, az egyikben így ír feleségének: „Élj boldogul, drága feleségem, gondolj rám gyakran, ápold édesapádat és reméld a legjobbakat; rokonainknak ajánlom magam, add át, hogy csókoltatom őket, és édesapádnak csókolom a kezeit, de téged gondolatban csókol a te örökké hű Arisztided.“
A kutatás eredményei, a levelek egy kötetben is megjelentek. Ahogy az előadás végén Strešňák Gábor, a múzeum igazgatója is megjegyezte, a történelemkutatás éppen a levéltári kutatásoknak köszönhetően bővülhet, hiszen már elveszett leveleket lehet megtalálni, vagy olyan dokumentumokat, tárgyakat, amelyek létezéséről nem is tudtunk, de ezek új adatokkal szolgálhatnak.
A Szenczi Molnár Albert Napok rendezvénysorozata október 15-én a Möggyes Gyermek Néptáncegyüttes előadásával folytatódik.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
