1955. november 12-én hunyt el Hajós Alfréd, a magyar sport- és kultúrtörténet kiemelkedő alakja, akinek neve máig egyet jelent a bátorsággal, a kreativitással és a maradandó teljesítménnyel. A „Magyar delfinként” ismert versenyző nem csupán Magyarország első olimpiai bajnoka volt, hanem olyan sokoldalú személyiség, aki gyorsúszóként, labdarúgóként, játékvezetőként, újságíróként, építészmérnökként és a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányaként is maradandót alkotott. Hajós öröksége túlmutat a sporteredményeken: életműve a tehetség, a kitartás és a szolgálat példája, amely ma is mérceként áll a magyar sportélet előtt.
Hajós Alfréd (eredeti nevén: Guttman Arnold) szegény zsidó családból származott. A napvilágot 1878. február 1-jén látta meg a magyar fővárosban, Budapesten. Az első magyar olimpiai bajnok sportolót az édesapja már egészen fiatalon, négyéves korában tanította meg úszni, egy a Duna folyón kialakított „uszodában”.
Négyen voltak testvérek és mindegyikük tehetségesen úszott. (Hajós Alfréd öccse, Henrik, az 1906-os nem hivatalos olimpián váltóban szerzett aranyérmet.) A sors fintorának tekinthető, hogy az édesapa évekkel később a Dunába fulladt. Alfréd ekkor még csupán tizenhárom éves volt, így korán jutott árvaságra. 1894-től két évig a Magyar Úszó Egyesület (MÚE) tagja volt. 1895-ben már (nem hivatalos) Európa-bajnokságot nyert 100 méter gyorson.
Egy évre rá, 1896-ban végre eljött az idő, hogy közel másfél ezer év „szünet” után útjára induljon a görög ókori kultúra egyik legszebb „alkotása”, az olimpia.
Az athéni nyári olimpiai játékokon, tehát az első újkori olimpián Hajós Alfréd a mindössze 13 °C-os tengervízben megrendezett versenyen megnyerte mind a 100 m-es (vízből indulva), mind pedig az 1200 m-es (hajóról a partra úszva) gyorsúszószámot, ezzel megszerezve a magyar sport első és második olimpiai győzelmét.
Ekkor még nem aranyérem, hanem ezüstérem járt a győztes sportolóknak.
Hajós Alfréd fiatal korában (Fotó: Wikipédia)
Athénban zengett a „Zito i Ungheria!”, amely ógörögül és újgörögül is a következőt jelenti: „Éljen Magyarország!” Hajós Alfréd a három megrendezett úszószám közül kettőt nyert meg, ám kevesen tudják, hogy egy harmadikra is nevezett, viszont a szervezők hibája és a sűrű program miatt sajnos nem ért vissza a rajthoz.
Sikerei nyomán a görög öböl partját zsúfolásig megtöltötték a helyi emberek, s elnevezték őt (később a sportsajtó is) „Magyar delfinnek”.
Győzelmeinek híre magához a görög királyhoz is eljutott, aki az olimpia zárófogadásán külön fogadta őt.
Hajós a sikereit főképp a „magyar tempónak” elnevezett úszóstílusnak köszönhette, amely voltaképp megegyezik a mai gyorsúszó stílussal. Szintén kevesen tudják, hogy Hajós mások mellett a labdarúgást is kiemelkedő szinten űzte. Futballcsapatai balösszekötőként alkalmazták. 1897-ben a Budapesti Torna Club (BTC) csapatában az első nyilvános labdarúgó- edzőmérkőzésen is játszott.
A BTC-ben hat évig, 1898–1904 között rúgta a bőrt, s a csapattal két alkalommal is bajnoki címet ünnepelhetett.
Hajós Alfréd emléktáblája egykori lakhelyén, a budapesti Báthori utca 5. szám alatt (Fotó: Wikipédia)
A „Magyar delfin” előtt sok új, akkor még gyermekcipőben járó lehetőség nyílott meg szakmailag. 1897-től kezdve játékvezetőként is közreműködött a hazai labdarúgó-bajnokságokon, s 1903-tól 1908-ig pedig már elméleti és gyakorlati vizsgával rendelkező bíróként fújta a sípot, de aktív játékvezető pályafutása végén még a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bírói keretébe is bekerült.
Hajós Alfréd játékosként 1902-ben a magyar labdarúgó-válogatott első hivatalos mérkőzésén is pályára lépett, négy évvel később pedig három mérkőzés erejéig ő volt a válogatott szövetségi kapitánya.
Később pedig a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) alelnöki funkcióját is betöltötte.
Civil életét tekintve (akkoriban még nem volt profizmus Magyarországon) a fővárosi Műegyetemen szerzett oklevelet. Kezdetben még a neves építészmérnök, Lechner Ödön irodájában is dolgozott, mint építész.
A főként sportolóként ismert Hajós Alfréd építészként is maradandót alkotott, hiszen az 1924-es párizsi olimpiai játékokon a klasszicista, az ókori görög szobrászat legjelentősebb korszakát idéző futballstadion tervével ezüstérmes lett a művészeti kategóriában (akkor még volt olyan).
Hajós Alfréd síremléke (Fotó: Wikipédia)
De az ő építészeti munkája volt többek között a később róla elnevezett fővárosi Sportuszoda, a debreceni Aranybika Szálló, a szabadkai bankpalota, az egykori lőcsei római katolikus gimnázium, illetve a ma már műemléki védettségű miskolci Weidlich-palota is.
A budapesti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában ma is látható a legendás sportember fejszobra, amely méltó emléket állít az első magyar olimpiai bajnok életművének. A magyar sporttörténet egyik első és máig halhatatlan alakja hetven évvel ezelőtt, 1955. november 12-én hunyt el a magyar fővárosban.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
