A Magas-Tátra a téli sportok szerelmeseinek egyik szlovákiai központja. Már közel másfél évszázad óta hódolnak szervezett módon a síelésnek a magashegység lankáin. Csorbató üdülőtelepülésen történelmi hagyományai vannak a téli sportoknak. Ötvenöt évvel ezelőtt északisí-világbajnokságot szerveztek a településen. Az ekkor kiépített modern infrastruktúra napjainkra épített műszaki műemlékké vált. Az építmények az üdülőközpont ikonikus épületei közé tartoznak.
A terület adottságai kiválóak a síugrásra. Ezért a Csorba-tó felett a Szoliszkó tövében közel 1500 méter tengerszint feletti magasságban 1927-ben megépült az első síugró sánc. Ez még faszerkezetű volt. Fokozatosan átépítették, mígnem az 1940-es évek elején egy erős szélvihar alaposan megrongálta a sáncot.
Az ikonikus torzó része a csorbatói panorámának (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A következő jelentős fejlesztésre az 1960-as években került sor. A Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) döntése értelmében Csorbató adott otthont az 1970-es északisí-világbajnokságnak.
A jeles nemzetközi sportesemény számos fejlesztést hozott magával a térségbe. A legjelentősebb beruházásként épült meg a két síugrósánc a hozzá kapcsolódó infrastruktúrával.
Eugen Kramár és Ján Šprlák-Uličný tervei alapján a hatvanas években megépült létesítmény igen modern volt a maga nemében.
A nagy síugrósánc 132 méter magas volt, a mai napig is az egyik legmagasabb létesítmény Szlovákiában. A pálya hossza 111 méter. A kisebbik sánc alig harminc méterrel alacsonyabb, ennek a pályája megközelítette a kilencven métert. A sáncok alapja acélszerkezet, ehhez kapcsolódnak a pálya acél-, alumínium- és üveghéjai.
Az épségben lévő kisebbik sánc november elején (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A világbajnokságra készült létesítményhez egy 240 méter hosszú és 35 méter széles futópálya is épült. A sáncok két oldalán helyezkedett el a letátó, ennek befogadása 60 ezer fő volt. Ez a befogadóképesség is rekordnak számított a hetvenes években. A két sánc között helyezték el azt a háromszintes különleges formájú épületet, ahol a versenyek ideje alatt a bírók tartózkodtak.
Az 1970. február 14-e és 22-e között megvalósult világbajnokság további fejlesztéseket hozott a település számára.
Több modern szálloda, kiszolgáló- és vendéglátóipari egység létesült. Ezek többsége a mai napig is látható, igaz kissé átalakított formában működnek tovább.
Emellett a térség településein, valamint Poprádon jelentős beruházások és felújítások valósultak meg.
A pálya felénél lévő épületet a bírók használták (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A nagyobb sáncon 1999-ben rendeztek utoljára versenyt. A domboldalon ívelő pályát azóta már szétbontották. A több tíz emeletnyi magas ugrálótorony egyfajta csonkként, alvó óriásként hozzátartozik Csorbató panorámájához. A létesítményt nem lehet megközelíteni.
A kisebbik síugró sáncot bizonyos értelemben a mai napig is karbantartják. A 2000-es évek elején egy jelentősebb felújítást hajtottak itt végre. Igaz, a falalapú kiegészítők fokozatosan elkorhadnak, de kis felújítással ma is használható, s jól megközelíthető.
Csodás a kilátás a sáncról (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A merészebb érdeklődők akár a tetejére is felkapaszkodhatnak potom hétszáz lépcsőfok megtételével.
A több tíz emeletnyi magasságból gyönyörű kilátás nyílik Csorbatóra, s kibontakozik a környék csodaszép panorámája is. Az említett sánc bő háromnegyed órányi tempós meneteléssel megmászható.
Kihasználva az infrastruktúrát, a sportlétesítmény mellé főleg gyerekek számára élvezetes játékokat telepítettek. A sportlétesítmény szomszédságában találjuk a modern és ugyanakkor a környezethez idomuló csorbatói kilátót, amelyet alig fél évtizede adtak át.
Innen indultak a síugrók (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A síugró sáncok ma már nem az aktív sportolást szolgálják, ugyanakkor naponta számos érdeklődő mássza meg a kisebbik sáncot, vagy csak elidőz a tövében.
Pásztor Péter/Felvidék.ma
