Igen, keresés. Ám, ha valamit keresünk, azt egykor elveszítettük. Vannak emberek, akik azt sem tudják mi az identitás, eszik-e, vagy isszák. Úgy gondolják, ilyesmivel nem érdemes foglalkozni, hiszen ebben az okos világban annyi minden van, ami értékesebb, érdekesebb, mint a nemzeti identitás. Majd pótolják más egyébbel, amiről úgy vélik, hogy fontosabb, lényegesebb számukra.
Nem, kedves nemzettestvérem, ha elveszítetted, nem tudott pótolni, újra meg kell keresned és megerősítened. Nélküle nyelvet, kultúrát veszítesz. Olyan leszel, mint a szél kergette ördögszekér a pusztában, vagy száraz kóró, mint tóparti nád, mely ide-oda forog, hajladozik, attól függően, honnan fúj a szél. Ami elveszett, azt keresni szükséges. Ha elveszett és nem keressük, soha meg nem találjuk.
Belepi a homok, a gaz, elviszi a szél. A keresésnek pedig folyamatosnak, kitartónak kell lennie. De, hol lehet keresni az elveszett magyar identitástudatunkat?
Gondolkoztunk egyáltalán ezen? Rájöttem, kár, hogy nem vagyok statisztikus. Kutatásaim során érdekes eredményeket kapnák. Vajon most, 2025 tájékán milyen az arány, a felvidéki magyarság identitástudata elvesztésében. Tudom, nagyon szomorú adatok jönnének elő. Emlékszem, aktív óvónő koromban milyen harcot kellett folytatni, amikor a magyar óvodákra rá akarták erőltetni az alternatív óvoda tanítási módszerét.
A szülői összejövetel alkalmával az okos, előrelátó szülők többsége egyöntetűen elutasította ezt a törekvést. Nem kértek az alternatív óvodából. Valahol a szívük mélyén érezték, hogy a gyermekekre erőltetett szlovák módszertan által nem jut idő a magyar kultúra alapjainak lerakására. Ezáltal a kisgyerekek elveszítik magyar identitástudatukat.
Azon szülők, akiknek már akkor régen nem volt magyar identitástudatuk, vagy alig pislákolt bennük, egy ideig sunnyogtak, de végül nem tehettek semmit, mert a többség győzött. Sok lúd disznót győz, tartja a régi paraszti mondás – milyen igaz! Amikor engem ezért, mint igazgatónőt, felelőségre vontak, a tanfelügyelőnő csodálkozva kérdezte a magyarázatomra, mi az hogy identitástudat? Sajnos neki már régen elveszett. A II. világháború után nagyanyjával menekült át Magyarországról Szlovákiába és valahol útközben elvesztette ezt a csodálatos, értékes kincset.
És most, így 2025 decemberében újra eszembe jutott ez a történet a mečiari időkből. Minek kapcsán vajon? A Beneš-dekrétumokról szóló vitákról.
Lám, van a felvidéki magyar politikában egy fiatal ember, akinek volt bátorsága ezt elővenni. Látszik rajta, hogy a magyar identitástudata kőkemény. Ez olyan erőt ad neki, hogy nem fél belenyúlni a mérges darazsak fészkébe. Tudja, hogy kap bőven darázscsípést, de oda se neki! A többségi nemzet darazsainak csípését fel sem veszi, csak a testvéri darazsak csípése fáj, olyan darazsaké, akiknél eltűnt, elpárolgott magyar identitás.
Jaj, Istenem, csak el ne csábítsák a baloldalról jövő szirénhangok – gondolom magamban. Istenem, csak megmaradjon az igaz úton, ne szédítsék anyagi magasságok és a baloldal sötét mélysége. Csak maradjon becsületes, ne keresse a maga javát, csak a megmaradt, maroknyi, felvidéki magyarság jogait!
Szerintem a Beneš-dekrétumok alatt lapul a sok-sok felvidéki magyar elveszett identitástudata is. Álságos, sunyi módon eltüntették és közben ráhullott a mérges darazsak mellékterméke. Elő kell venni, ki kell takarítani, tisztába kell tenni, büszkén, felemelt fejjel! Nem vagyunk háborús bűnösök!
2025 karácsonyának ünnepe előtt állunk. Egy szent misztérium készülődik le a földre, melyben a második isteni személy emberi testet véve, egy lesz közöttünk. Jézus isteni identitástudata soha nem veszett el. Fényként hordozta minden szenvedésében.
A gonoszság mindent megtett, hogy ezt elhomályosítsa, elvegye tőle, de soha sem tudta, még halálos agóniájában, a kereszten sem. Most is, mint minden évben kicsi, kiszolgáltatott gyermekként lép közénk, erős isteni identitástudattal.
Le tudunk majd borulni kis jászla előtt, tudjuk-e szemlélni az ő istenemberségét? Ha igen, isteni fényében meglátjuk a magunkét is.
Nehéz az út tele megpróbáltatással, gúnnyal, lenézéssel, negatív diszkriminációval. Mindezt életünk során gyakran megtapasztaltuk. Ha velünk van az isteni fény, tudjuk melyik nemzethez tartozunk, melyik nemzet kultúrájából táplálkozunk, isteni akaratból hova születtünk. Ne féljünk, magyar identitástudatunkat senki sem veheti el tőlünk, csak ha mi önként lemondunk róla.
Lőrincz Sarolta Aranka/Felvidék.ma
