Egy helytörténeti kiadvány akkor igazán jó, ha az másoknak is érdekes olvasmány, s a Jókai Olvasókönyv sorozat éppen ilyen. Jóka a Galántai járás nagyközsége, a szenci nyelvjárásszigethez tartozik. A történelem viharai ezt a falut sem kímélték, a harmadik olvasókönyv a huszadik század első felébe nyújt betekintést, némi meglepetéssel – erről majd cikkem végén szólok.
A Csemadok Jókai Alapszervezete gondozásában jelent meg a Jókai Olvasókönyv harmadik kötete, amelynek szerkesztője Görföl Jenő. A Jóka történetét feldolgozó sorozat legutóbbi részének címe beszédes, Amikor behúnyta szemét a Teremtő. Görföl Jenő ezt a címet azzal magyarázza, hogy annyi gonoszság volt akkoriban a világban, amit a Teremtő valószínűleg nem nézhetett, éppen behunyta a szemét.
A kiadvány az első és második világháború borzalmairól és azok következményeiről szól, az elbeszélt történelem segítségével, hiszen a Jókai Szóban megjelent beszélgetésekből válogatott a szerkesztő.
Görföl Jenő szerkesztő a helyi események, történetek leírása elé világpolitikai kitekintést is írt, hogy könnyebben megérthetőek legyenek a huszadik század első felének eseményei. A könyv viszont nemcsak ezért lehet érdekes bárki számára, hanem azért is, mert a „kisemberek“ sorsa időnként hasonló. Az első világháború kitörése, a sorozás ugyanúgy érintette a jókaiakat, mint az ország többi lakóját, a hősi halottakat is ugyanúgy gyászolták mindenütt.
A trianoni békediktátumot is minden magyar traumaként élte meg, és örömmel vették a visszacsatolás hírét is. A második világháború borzalmai megdöbbentőek voltak mindenki számára és a Beneš-dekrétumok következményei is egyformán megdöbbentették a szlovákiai magyarságot.
A kötet borítója
Ugyanakkor nem minden településen adták ki a helyi lakosok történeteit kiadványban, nem mindenütt „meséltetik“ a túlélőket. Amikor a könyvet olvastam, sokszor ismerősen csengő történeteket olvastam, egy kicsit különböztek, de voltak visszatérő elemek, az egyik ilyen meghatározó számomra, hogy a cseh étel nem ízlett a deportált magyaroknak. Ezt mesélte a nagyanyám is.
A könyv ugyan a jókai családokról szól, de aki szeretné megismerni a szlovákiai magyarság huszadik századi történetét, annak ajánlott elolvasni ezt a kiadványt.
A könyv Jóka büszkeségéről is szól, egy múltbeli, mégis aktuális témáról. Az idei évben emlékeztünk Jókai Mór születésének kétszázadik évfordulójára. A Jókai család múltjának kutatása több helytörténészt, régészt foglalkoztatott, ennek eredményeként ma már szinte bizonyosra vehető, hogy a Jókai család erről a Jókáról származik.
A Csemadok Jókai Alapszervezete bízik a folytatásban és várja a jókaiak emlékeit, dokumentumokat, fényképeket, hogy további értékes anyagok jelenhessenek meg.
Mi pedig arra biztatunk mindenkit, forduljon érdeklődve szülőfaluja, szülővárosa története felé, hiszen a helytörténet kutatás számtalan szépséget rejt magában.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
