Nem csatatér, hanem határvidék. Nem fekete-fehér múltkép, hanem egymásba fonódó sorsok, kultúrák és hétköznapok története. „Két világ határán – Az oszmánok és örökségük Gömör-Kishontban és Nógrádban” címmel nyílt nagyszabású kiállítás február 4-én a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban, a mohácsi csata 500. évfordulójához kapcsolódva.
Mohács után: amikor a történelem elérte Gömört
„Mohács nem csupán vereség, hanem a bátor helytállás, az önfeláldozás és a nemzeti egység jelképe is” – hangsúlyozta Kerényi Éva, a Gömör-Kishonti Múzeum igazgatója. Mint fogalmazott, az 1526. augusztus 29-i csata nem pusztán egy történelmi dátum, hanem időhatár, amely után Közép-Európa – és benne Gömör és Nógrád – sorsa gyökeresen megváltozott.
A kiállítás nem a csatatéri narratívát helyezi előtérbe, hanem azt a határhelyzetet, ahol két világ – az Oszmán Birodalom és a Magyar Királyság – konfliktusban, máskor viszonylagos nyugalomban létezett egymás mellett.
„Nem elvont történelmi fogalmakról beszélünk, hanem mindennapokról, sorsokról, közösségekről” – emelte ki Kerényi Éva, hozzátéve: a cél nemcsak az ismeretátadás, hanem a párbeszéd és az árnyalt múltértelmezés.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Egy világbirodalom peremén
A kiállítás szakmai gerincét Alexander Botoš, a Gömör-Kishonti Múzeum régésze, a tárlat szerzője és kurátora adja, akinek gondolatait a megnyitón Kerepesi Igor történész tolmácsolta magyar nyelven.
„Az Oszmán Birodalom nem egynemű állam volt, hanem soknemzetiségű, multietnikus világ” – hangzott el. A 16–17. században Gömör-Kishont és Nógrád területe nem periféria, hanem az oszmán igazgatás és hadszervezet egyik északi pereme volt.
Rimaszombat például közvetlenül a szultánnak fizetett adót, miközben balkáni származású katonák, kereskedők és hivatalnokok éltek a térségben.
A kiállítás részletesen bemutatja az Oszmán Birodalom felemelkedését, európai terjeszkedését, valamint azt a történelmi fordulópontot, amelyet Mohács jelentett nemcsak Magyarország, hanem egész Európa számára. „Mohács drámai következményei megnyitották az oszmánok előtt az utat a mai Közép-Szlovákia területéig” – tette hozzá Botoš.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Várak, fegyverek, hatalmi jelképek
Külön hangsúlyt kap a régió két meghatározó erőssége: a füleki vár, amely a végvárrendszer egyik kulcseleme volt, valamint a Rimaszombat melletti szabadkai török vár, az Oszmán Birodalom legészakabbra épült erődítménye.
A katonai jelenlétet jelzik a kiállításon látható jatagánok, balkáni típusú pisztolyok és puskák, valamint oszmán eredetű tőrök, amelyek nemcsak fegyverek, hanem státusz- és kultúrahordozó tárgyak is.
A politikai hatalom egyik legkülönlegesebb dokumentuma IV. Mehmed szultán 1672-es rendelete, amely tugrával – a szultáni jelképpel – ellátva a rimaszombati lakosság védelmét szolgálta egy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat ellen. A restaurált irat, melyet Marek Kocka készített, egyszerre tanúskodik hatalomról, igazgatásról és mindennapi konfliktusokról.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Mindennapok az oszmán világ árnyékában
Az oszmán kerámiák, sárgaréz és bronz használati tárgyak, utazó tintatartók, gyertyatartók, valamint egy egyedülálló síita imalemeztorzó Fülekről megidézik a korszak vallási és kulturális sokszínűségét.
A kiállítás egyik legérzékenyebb és legbeszédesebb darabja a Nagybalogról származó, 19. századi gránátalmás hímzett textília, amely látványosan példázza az oszmán és a helyi díszítőművészet találkozását.
A gránátalma motívuma az oszmán világban a bőség, az élet és a termékenység szimbóluma volt, és a török hódoltság idején fokozatosan beépült a Kárpát-medence textilkultúrájába is. Ez a textília nem először köszön vissza a kiállításokon, Meyke újragondolt gömöri mintáiban is feltűnt 2023-ban.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
A finom kivitelezésű darab különlegessége nem csupán a motívumvilágában rejlik, hanem a technikai megoldásban is: a textília egykor ezüstszállal hímzett, gazdagon díszített darab volt. A minták elrendezése és ritmusa keleti eredetre utalhat, miközben a kivitelezés már a helyi kézműves hagyományokat tükrözi – e kettősség teszi a tárgyat valódi határjelenséggé.
„Ezek a minták beépültek a helyi közösségek vizuális kultúrájába, és generációkon át tovább éltek” – hangsúlyozta Botoš.
A nagybalogi textília arra is rávilágít, hogy az oszmán–magyar együttélés nemcsak fegyverek és rendeletek szintjén, hanem a mindennapok esztétikájában is jelen volt. Az ilyen hímzések motívumai tovább éltek a helyi viseletekben, kendőkön és ünnepi terítőkön, generációkon átívelve, sokszor már anélkül, hogy viselőik tudták volna: egy több évszázados kulturális találkozás emlékeit hordozzák magukon.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Legendák, sípok és a város emlékezete
A tárlat egyik legromantikusabb eleme a rimaszombati török sípok története.
A legenda szerint ezek a fából készült hangszerek évszázadokon át „védték” a várost: ha megszólaltak, a török csapatok elkerülték Rimaszombatot. A sípokon – a hagyomány szerint – még a 19. század elején is játszottak.
Agócs Gergely, füleki származású népzenész, érdemes művész a megnyitón a hangszereken keresztül vezette be a közönséget a török kori zenei világba. Mint fogalmazott, a török síppal való megszólalás nem pusztán zenei felütés volt, hanem annak bizonyítéka, hogy a rezgő nyelves hangszerek kultúrája évszázadokon át fennmaradt, és ma is él a pásztorhagyományban, valamint a Kárpát-medence népi zenéjében.
A síp hangja után a tárogató következett, amely már a magyar történeti emlékezet egyik ikonikus hangszere, és amelynek megszólalása egyszerre idézte meg a török kor határvidéki világát és a későbbi nemzeti hagyományrétegeket. Agócs Gergely megszólalta a kobozt is, amely a 16–17. században rendkívül elterjedt hangszer volt a Magyar Királyság területén.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Belépés az oszmán táborba
A kiállítás egyik leglátványosabb és leginkább élményszerű eleme az életnagyságú oszmán sátor hiteles rekonstrukciója, amely valódi térélményt kínál a látogatóknak.
A sátor nem csupán látványelem: beléphető, beülhető tér, ahol a gyerekek és felnőttek egyaránt testközelből tapasztalhatják meg, milyen lehetett az oszmán tábor mindennapi világa. A kiállítás készítőinek szándéka szerint ez a rész kifejezetten arra ösztönöz, hogy a fiatalabb korosztály is aktív felfedezőként kapcsolódjon a történelemhez.
A sátor berendezésének egyik különleges darabja egy oszmán gyertyatartó pontos mása, amelyet a rimaszombati állami gimnázium diákjai és tanárai készítettek el 3D-s nyomtató segítségével, történeti és régészeti minták alapján.
A modern technológia és a több száz éves forma találkozása jól példázza, miként lehet a múlt tárgyi emlékeit kortárs eszközökkel újraértelmezni és közelebb hozni a mai látogatókhoz.
A gyertyatartó nemcsak kiállítási tárgy, hanem oktatási üzenet is: azt jelzi, hogy a történelem nem lezárt fejezet, hanem élő tudás, amelybe a következő nemzedék is bekapcsolódhat.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Közös örökség, közös felelősség
A rimaszombati tárlat a Gömör-Kishonti Múzeum, a Füleki Vármúzeum, a Szlovák Nemzeti Múzeum Régészeti Múzeuma és a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete együttműködésében valósult meg, a Magyar Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.
A kiállítás megnyitóját számos meghívott vendég és intézmény képviselője tisztelte meg jelenlétével. A rendezvényen részt vett Titton Viktória, a Füleki Vármúzeum igazgatója, valamint a Gömör-Kishonti Múzeum korábbi igazgatói közül B. Kovács István gömörológus és Olga Bodorová etnográfus. Rimaszombat városát Jozef Tóth alpolgármester és Halász Attila városi képviselő képviselte, míg a Besztercebánya Megyei Önkormányzat részéről Juhász Péter alelnök és Mag Fodor Enikő megyei képviselő volt jelen. A megnyitón részt vett továbbá Bárkány József, Magyarország besztercebányai alkonzulja is.
A megnyitó végén Kerényi Éva egy gesztussal is megerősítette a kiállítás szellemiségét. A vendégeket hagyományos török kávékóstolóra invitálta, amelyhez a Pipák a krakkói lakosság újkori hagyományaiban és szokásaiban című kiállításba berendezett kávéház és hangulata biztosította a helyszínt.
Ezek a tárlatok nem lezárni, hanem megérteni akarják a múltat. Ahogy a cím is üzeni: két világ határán állunk – és ez a határ ma is bennünk él.
A Két világ határán című tárlat 2026. május 10-ig várja a látogatókat, számos kísérőrendezvényt is terveznek, és olyan korszakba engednek bepillantást, amely alapjaiban formálta a régió történelmi emlékezetét.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
