Vannak problematikus emberek, és vannak problematikus sajtótermékek, s mindegyikből problematikus szelek fújnak. Ha ezek találkoznak, a közös termék is szükségszerűen problematikus lesz.
Ilyen Michal Havran és a SME találkozója. A publicistát már 2018-ban azért ítélték el, mert gyűlölködően nyilatkozott egy írásában, amely (a wikipédia szerint) fasisztoid megnyilvánulásra hasonlított. Most a SME napilapban (2026. március 25-én) arról írt, hogy Orbán Viktor „a hagyományos heroizmust az oroszokhoz és a kínaiakhoz való mély kapcsolatára cserélte”. Ez a (enyhén szólva) neoliberális eszmevilág és ideológia a SME-nek is sajátja, a szerző és a lap szemlélete látványosan egyezik. Hogy honnan ered a teológus (?) Michal Havran gyűlölködése, nem világos.
Ha tényleg teológus volna (pedig Strassburgban ezt végezte), sokkal inkább a szeretetről, megértésről kéne beszélnie, s nem gyűlöletet terjesztenie.
Csak hát ő hergel, írása tele van a nemzetek egymás elleni uszításával, e téren nehéz Michal Havranon túltenni (bár azért akadnak versenytársak). Közben pedig kiderül, történelemismerete is zavaros, vagy legalábbis foghíjas.
Arról ír például, hogy a mohácsi csata után néhány héttel az oszmán katonák Budán fürödtek. Holott a mohácsi csata 1526-ban volt, Budát pedig „csak” 1551-ben vették be (csellel) a törökök. Ennek ellenére Michal Havran azzal vádolja a magyarokat, hogy a magyar nacionalista politika sajátos módon értelmezi a történelmet. Ez szerinte abból (is) tudható, hogy a szlovákiai várakra a turisták koloniális (gyarmati) hangvételű feliratokat firkálnak. Éspedig annak ellenére, hogy a csehszlovák és szlovák kormányok milliókat invesztáltak a védelmükre, helyreállításukra. Igaz ugyan, hogy azt nem túl szorgalmasan tették, na de az egy más téma.
Mostani írása szerint Michal Havran értelmezése az, hogy nyilván minden, ami a mai Szlovákia területén van, az eredetileg mind szlovák volt, az urakat is beleértve (de azért emlékezzünk a figyelmeztetésre: ha viszitek az urakat, vigyétek a derest is).
Pedig nincs szükség mélyebb történelmi ismeretre, hogy észrevegyük, hogy a történelmi Magyarország nem csupán a magyarok, hanem az összes ott élő népek királysága, hazája volt. A történelmünk sok tekintetben KÖZÖS.
Az is kiderül, hogy a történelmi Magyarország sosem volt képes lakosainak nemzeti identitást kínálni, Szent István-i egységét csak tranzakciós kapcsolatok révén építette ki. Vagyis hogy más nemzetiségű főurak ugyan az ország jó polgárai lehettek, de nem lettek magyarok. Ami látványosan ellentmond a még mindig előkerülő ezeréves elnyomás tévhitének, ami szerint a nemzetiségek a történelmi Magyarországon (ezer évig) el voltak nyomva, függetlenül attól, hogy ez a kategória a középkorban még nem játszott szerepet.
Ezek után valami nehezen érthető fejtegetés következik, amit azzal a szemrehányással tetéz, hogy a magyarok állandóan a rossz sors miatt siránkoznak, meg hogy Európát védik. Pedig elég volna pontosan végigolvasni Kölcsey Himnuszát, ott az szépen föl van sorolva, miféle sors jutott a magyaroknak. Pontosabban a magyar államban élő lakosságnak, ahol (Michal Havran csak tudja), szlovákok is éltek, s mindez mindaddig nem volt probléma, amíg a fölvilágosodás eszméi el nem érkeztek a történelmi Magyarországra, amikor a nemzetek öntudatra való ébredése is programon volt. Addig ugyanis nemzetiségi problémákat nem ismertek (ó, boldog, szép idők!).
Valójában nem érdemes ezzel foglalkozni, annyira bugyuta és primitív. Így összezagyválni, átértelmezni a tényeket kizárólag egy uszító mondanivaló érdekében egyszerűen bűn. Mert bűn a nemzetek elleni hergelés, a valóság alkalmi célra való átírása. Nem volt még elég ebből a szlovák–magyar ellentétből?
Sok tekintetben valóban közös a történelmünk, annál inkább bűn, ha olyannal vádoljuk egymást, ami a régebbi időkben nem is volt releváns.
Mire jó ez? A múlt arra van, hogy a valóságnak megfelelően értelmezzük, ne pedig napjaink vélt kritériumaihoz hasonlítsuk. Többek között arra is van, hogy okulni lehessen belőle. Hogy egy olyan jövőt építhessünk, amely empátián, megértésen, szereteten alapul.
Itt nem gyűlölködni kell, hanem egymás mellett élni. Olyan nehéz megérteni ezt?
Aich Péter/Felvidék.ma
