Tanár, történész, újságíró, az Echo Televízió műsorvezetője – majdnem egyszerre volt! Földesi Margit a Műszaki Egyetem után a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Intézetében 15 évet dolgozott, majd a Károli Gáspár Református Egyetemen tanított egészen korán, tíz évvel ezelőtt, fiatalon bekövetkezett haláláig – tudtuk meg Birher Nándor Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánjának bevezetőjéből 2026. április 28-án Budapesten.
A dékántól Őze Sándor, a PPKE Történettudományi Intézetének vezetője vette át a szót és elmondta, hogy Margit eredetileg azért jelentkezett 1981-ben az egyetemen történelem-orosz szakra, mert latint akkor nem indítottak, pedig a Trefort Gimnázium latin szakos osztályában végzett. Ennek ellenére 1986-ban az ELTE-t végül mégsem történelem-orosz-, hanem történelem-muzeológia szakon fejezte be.
Őze Sándor
Ezt követően azonban hamarosan szociológusi diplomát is szerzett. Így a Műszaki Egyetemen a Szociológiai és Társadalomtörténeti Tanszéken kezdett el tanítani, majd 1998-ban a Pázmányra került. Férjével, Szerencsés Károllyal még az ELTE-n, diákként házasodtak össze, aki mostani Áttét című könyvével két éve készült el, de csak most érezte úgy, hogy elérkezett az ideje a megjelentetésének. Úgy fogalmazott, hogy „mindennek megvan a maga ideje”.
Birher Nándor Máté
Ebben a könyvben Földesi Margitnak a betegséggel való küzdelme mellett morális vivódásai is hangot kaptak. Férje, Szerencsés Károly ugyanis sokat idéz Földesi Margit naplójából. 2005 augusztus 21-én például a kórházban Margit felbosszantotta magát azon, hogy Hiller István, az akkori miniszter bocsánatot kért az 1968-as csehszlovákiai bevonulásért: „Hányinger. Diktatúra volt, megszállt ország. És ők a Beneš-dekrétumokért, a magyarok kitelepítéséért, a kollektív bűnösségért, egy nemzet lelki és fizikai megaláztatásáért mikor kérnek bocsánatot? Meg kell gyógyulnom és minden erőmmel segítenem kell ezt a térdre kényszerített magyar nemzetet!”
Földesi Margit ettől kezdve folyamatosan tizenegy további évig küzdött a betegségével, de éppen tíz éve bekövetkezett haláláig, megállás nélkül, folyamatosan dolgozott. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kara szervezésében Még nem késő! címmel megtartott mostani konferencián férje és tanítványai segítségével felidézték munkásságát, így azokat a műveket, amelyeket csak 1990 után lehetett megírni és megjelentetni Magyarországon.
A könyv és a meghívó
A Szövetséges Ellenőrző Bizottság Magyarországon 1945-1947 című könyve például azt az időszakot tekinti át, amelyben annak elnöke Vorosilov marsall határozta meg, hogy mit szabad és mit nem – Magyarországon.
A magyar jóvátétel – és ami mögötte van – a kötet 1998-ban jelent meg, és első ízben adja közre az addig titkosnak számító, 1949-ben aláírt Csorba-tói egyezményt, amelyben a Magyarország részéről Csehszlovákia számára az 1947-es békeszerződésben megállapított 30 millió dolláros jóvátételt az északi szomszédunktól Magyarországra kitelepített magyarok magánjavait számították be. Ennek következtében kerülhetett elvben sor a Csehszlovákiából Magyarországra üldözött magyarok kárpótlására. Erre azonban annak ellenére mind a mai napig nem került sor, hogy mind a Magyar Parlament, mind pedig az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Magyar Állam – a kitelepítettekkel szemben „mulasztásos törvénysértésben” van.
A Csehszlovákián és Jugoszlávián kívül a Szovjetuniónak megítélt összesen 300 milliós egykori jóvátételről Szerencsés Károly megállapította, hogy azt az 1938-as árakból kiindulva úgy határozták meg, hogy hozzáadtak még tíz százalékot, és hogy a valós értéket megkapjuk, a 300 millió dollárt 5,1-del kell megszorozni!
Mindezt ugyanis a Duna- és Tisza-hídjai nélkül maradt, szétrombolt országban árucikkekben kellett teljesíteni!
Strausz Péter
Azt sem szabad elfelejteni, hogy míg például Finnország jóvátétele ugyanakkora volt, mint Magyarországé, viszont míg Finnország intézményesített kirablását a helyi kormányzat intézte, addig Magyarországon mindez a szovjet hatóságok közreműködésével zajlott! Az ebből következő hozzá nem értés tovább súlyosbította helyzetünket, hiszen míg Finnországban – ami szintén szerepel Földesi Margit könyvében, a finnek vagonírozták a Szovjetunióba tartó vasúti kocsikba, amit kértek tőlük, addig Magyarországon a Weiss Manfréd Művek főtengelyét Csepelről – mivel az nem fért fel a vasúti szerelvénybe, három részre fűrészelték és úgy vitték el! Nem izgatta őket, hogy eredeti funkcióját illetően teljesen használhatatlanná vált és legfeljebb ócskavasként lehetett beszámítani a jóvátételbe!
A Szerencsés Károllyal közösen írt könyvek sorozatát talán A rebellis tartomány nyitja – 1998-ban, amit 2001-ben követ az 1947-es kommunista választási csalásokról szóló Halványkék választások Magyarország – 1947 könyvük, amelyben Rákosiék – egyébként alapvetően eredménytelen – trükközéseit osztották meg az olvasóközönséggel. De talán ennél is érdekesebb az 1947-es választásokon komoly eredményt elérő Pfeiffer Zoltánról szóló könyvük, amelyben a Magyar Függetlenségi Párt vezetőjének életútját mutatták be. A mű címe: A megbélyegzés hatalma 2003-ban jelent meg.
A Szovjetunió külső birodalmi gyűrűjéből csak Ausztria és Finnország maradt ki – fogalmazott a konferencián Szerencsés Károly.
Az ’56 kalendáriuma 2007-ben, A megszállók szabadsága 2009-ben, és az Egy nemzet kétségek között pedig 2015-ben jelent meg.
Nyári Gábor
Nyári Gábor, Földesi Margit tanítványa, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár ügyvezető igazgatója Pelényi János magyar diplomata és Teleki Pál 1938 és 1941 közötti emigráns magyar kormány létesítésével kapcsolatos törekvéseit és lépéseit ismertette, hiszen a két világháború közötti magyar elit egy jelentős része tisztában volt vele, hogy az 1938 és 1940 közötti évek békés revíziója ugyan etnikai elvű volt, tehát igazságosnak volt tekinthető, ám a tengelyhatalmaknak való alárendelődés veszélyekkel járt.
Ezt egy Nagy-Britanniában vagy inkább az Amerikai Egyesült Államokban létrehozott emigráns magyar kormány felállításával gondolták ellensúlyozni és 5 millió dollárt el is különítettek erre a célra.
Stella Szonja
Stella Szonja, aki szintén Földesi Margit tanítványa volt, tanárával közösen Egy másik vesztes címmel 2006-ban az 1943 utáni Olaszországban történtekről írt összefoglalót, most A szövetségesek és a Cosa Nostra címmel arról beszélt, hogy miként használta fel az amerikai kormányzat a maffiát Olaszország felszabadításában.
Megtudtuk, hogy a szicíliai partra szállást – például ennek eredményeként – harmad annyi idő alatt sikerült kivitelezniük, mint a briteknek. Strausz Péter, a Corvinus Egyetem történésze az 1946 és 1948 közötti magyarországi át-, be- és kitelepített népességekkel kapcsolatban külön hangsúllyal foglalkozott a csehszlovákiai magyarok, a Bukovinából a főként a Dunántúlra telepített csángó-magyarok és a németek egymáshoz való viszonyával, megállapítva, hogy alapvetően mezőgazdasági népességekről volt szó.
Horváth Szilárd és Szerencsés Károly
A konferenciát követő egy órában Horváth Szilárd Szerencsés Károllyal az Áttét című új könyvében közreadott, személyes vonatkozású részeiről, közte arról is beszélgetett, hogy miként hat egy betegség az ember életére és ennek ellenére mégsem szabad behódolni neki! Nem szabad megadni magunkat, miként a magyar nemzetnek sem – senkinek! És még akkor sem, ha reménytelennek látszik a helyzet, mivel alternatíva mindig van! Erről szól az 1945 utáni történelmünk és saját családi történetünk is – hangsúlyozta.
A szerző felvételei
Gecse Géza/Felvidék.ma
