Az ősi ünnep – Szent György napja – a tavasz megünneplése, melyhez számos szokás és hiedelem kapcsolódik. Az állattenyésztők ettől a naptól számították a tavaszt, hajtották ki jószágaikat a legelőre, fogadták fel pásztoraikat. Ennek a napnak azonban természetfeletti, gonoszt elhárító erőt tulajdonítottak. A Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusa hatodik alkalommal is megrendezte az ehhez kapcsolódó ünnepi eseményt.
A vasárnapi szentmise után a helyiek nagy örömére hangos szóval kidobolták az utcán: „Közhírré tétetik és az egész falu lakossága előtt kijelentetik, hogy 2016. Szelek havának 24. napján, azaz a mai napon három órától a nyitracsehi templom melletti pázsiton megtartatik a Szent György-napi vigadalom. Minden érdeklődő igyekezzen, mert nem marad hely! Adjunk hálát a Jóistennek, hogy szeles időt adott nekünk a mai napon, mert ez a szél az összes felhőt elfújta, így eső már biztosan nem lesz!”
Néhány perccel három óra előtt a Nyitracsehi Jurta Látványtár kapujában, mit sem törődve a szeszélyes időjárással, Csámpai László vezetésével izgatottan sorakoztak az első felvonulásukra készülődő zoboralji apródok. Az áprilisi szélbe élesen hasított bele a Hollóének Hungarica Régizene Együttes középkori dudáinak hívogató hangja, mikor megindultak a faluszéli füvészkerthez. Mögöttük a Szent György Lovagrend zászlaja alatt büszkén lépkedtek az apródok zöld-fehér ruhában, kezükben íjjal, vagy fából készült karddal és Anjou-címeres pajzzsal. A község utcáin először vonult át ez az ünnepélyes középkori hangulatot idéző menet, mely kivívta az érdeklődők elismerését.
A festői képet nyújtó füvészkert szabadtéri színpadán lovag Dr. Csámpai Ottó felvidéki nagyprior nyitotta meg a VI. Szent György-napi Vigadalmat, és elmondta, miért is fontos az 1326-ban alapított rend hagyományainak továbbéltetése. Maga a lovagrend annak a sárkányölő Szent Györgynek a nevét viseli, akit a Kárpát-medence valamennyi etnikuma a mai napig is nagy tiszteletben tart. A lovagrend a gonosz elleni harc és a kereszténység védelmezőinek szimbólumává vált. Márpedig a gonosz itt áskálódik mindennapjainkban, befészkeli magát életünkbe. A gonosz elleni küzdelem életünk szerves része kell, hogy legyen.
Lovag Cseke László fennhangon köszöntötte a nézősereget, és fejezte ki örömét az előtte sorakozó Szent György Lovagrend zoboralji apródai felé, miszerint a lovagképzésnek igenis van értelme még a XXI. században is. De már ő szavait megelőzte a hír, hogy egy nappal hamarabb, szombaton, Visegrádon ünnepélyes keretek között a Rend tiszteletbeli tagjává fogadták Prof. Dr. Popély Gyula felvidéki történészt és lovaggá ütötték Bíró Szabolcs székírót, aki ezekben a napokban fejezte be nagyszabású történelmi regényének, az Anjouk-nak a harmadik kötetét.
A Hollóének Hungarica régizene együttes Zoboralja himnuszával köszöntötte az embereket. Az énekkel, mely égre rótta dallamát, és a szavak a háttérben álló büszke hegy felé süvítettek: A tiszta hangok a hamisakkal végleg helyet cserélnek…
Néhány pillanat múlva már harci dob pergett és testközelből lehettünk tanúi egy középkori csatajelenetnek a Rend katonai hagyományőrző csoportjának köszönhetően. A komoly felkészülést igénylő veszélyes bemutatót végigizgulva a nézők már a szélfújásról is megfeledkeztek. Kardra kard, buzogány a pajzsra szikrázva csattant. Nem mindennapi élmény! A fegyverek zörgése és csatakiáltások közepette az ember azt hinné, hogy vérre megy a harc. Minden kétséget kizárva, nagyon profi szinten harcolnak. De a lovasok sem hiányozhattak. Lovag Vermes István lovasíjász törzse a középkori könnyűlovas alakulat harci bemutatójával szemléltette, miszerint ló és lovas tökéletes összhangot tud alkotni minden körülmény között. Szőrén ülték meg a szívós lovakat, melyek patája megrengette a földet. Szalmabábuk estek szilaj kardcsapások áldozatául és törte lándzsa a deszkapalánkot. Széllökés ide, vagy oda, mit sem számít – az öt másodperc alatt leadott három lövés mindegyike pontosan eltalálja még a mozgó célpontot is.
A csatazaj elcsitult és újra a zenéé lett a főszerep. A Nagycétényi citerazenekar szívet melengető szatmári csokorral köszöntötte a nézősereget, a fennállásának 20 éves évfordulóját ünneplő nagykéri Mórinca Néptáncegyüttes pedig felejthetetlen moldvai csángó táncelőadással tette színesebbé a napot. A Hollóének Hungarica tagjai ezután is fáradhatatlanul zenéltek, miközben a mindenre gondoló szervezők forró gulyást osztottak a közönségnek és fellépőknek egyaránt. A vigadalomnak is megadva módját koccintottak és daloltak az emberek. A jókedv a hideg ellenére sem lankadt, és a bolondos áprilisi idő annyiban is hozzásegített a rendezvényhez, hogy a zászlók büszkén lobogtak a szélben és hirdették: In veritate iustus sum hiuc fraternali societati, vagyis: Valósággal igaz vagyok a testvéri társasággal szemben! Köszönet illeti a lelkes közönséget, aki a szeles, borús idő ellenére is szép számban gyűlt össze, és nem utolsó sorban köszönet a fellépőknek, akik vették a fáradtságot, hogy a környező falvakból, de Dunaszerdahelyről, Gútáról, Visegrádról, sőt még Debrecenből is eljöjjenek közénk.
Forrás: Csámpai László: VI. Szent György-napi Vigadalom Nyitracsehin. Présház.eu
(A szerző felvételei)
