Déjà vu: Bugár Béla ellenzéki politikusként 2014. szeptember 25-én „Robert Fico Szlovákiára nézve egyre veszélyesebb” című írásában a következő szavakkal is ecsetelte a II. Fico-kormány parlamenti gőzhengerként való működését:
„…a kormánypárt hallatlan hatalmi arroganciájának és skizofrén megnyilvánulásainak iskolapéldáit vonultatta fel. (…) Még ennél is abszurdabb volt az ok, amiért a SMER az ellenzéki javaslatokat ignorálta (…) A hatalom arroganciája és az alkotmányos jogok ismételt sárba tiprása – ezek a tipikus jellemzői a SMER képviselői által reprezentált jelenlegi parlamenti többség munkamódszerének. Az ellenzéki javaslatok közül alig akad néhány, amelyik második olvasatba kerül és elenyészően csekély a ténylegesen jóváhagyottak száma. (…) ülés kezdete az 1948-as évet, a Klement Gottwald irányította Csehszlovák Kommunista Párt akkori praktikáit idézte meg. (…) az ellenzéki képviselői javaslatok kiiktatását követően a SMER erőltetett menetben fogadta el a kormányjavaslatokat (…) a SMER úgy tűnik, skizofréniában is szenved, amelynek megnyilvánulásai egyértelműen rontják az ország megítélését. (…) elsősorban Robert Fico putyinista retorikája jelent veszélyt (…) Fico a nemzetközi diplomácia színterén megbízhatatlan partnert kreál Szlovákiából, akire még a legközelebbi szövetségesei sem számíthatnak. Úgy tűnik számomra, a jelenlegi kormányfő egyre nagyobb veszélyt jelent mind Szlovákiára, mind annak polgáraira.”
Az idézetek folytonosságot megtartó kiemelt szövegrészek a Most-Híd elnökének jegyzetéből, az egész írás Bugár Béla blogjában olvasható. A fenti sorok nagy része akár az állampolgársági törvény mostani parlamenti kálváriájával kapcsolatban is helytállóak. Arról a törvényről van szó, melyet a Most-Híd a közelmúltban alkotmánybíróságra adott, most viszont az általa nemrég „veszélyes Ficóval” koalícióra lépve – gyakorlatilag a saját törvénymódosítási javaslatát – nem szavazta meg.
Felvetődik a kérdés: Ki szenved skizofréniában?
