Napjainkban egyre több felvidéki magyar falunak van már anyaországi testvértelepülése. Ezek polgárai baráti kapcsolatban állnak egymással, kölcsönösen látogatják rendezvényeiket; odafigyelnek az itt vagy ott zajló eseményekre. Jó, ha a községek megtalálják a közös pontokat, egymást erősítik, segítik és bátorítják.
A hajdani Hont megye faluja, Kelenye a Nógrád megyei Csitár községgel tart fenn immár régebbtől baráti kapcsolatot. A két falu sok mindenben hasonlít egymásra. Mindkettő csodálatos környezetben települt: Kelenye az Ipoly folyótól északra, dombok, hegyek karéjában, 218 méter tengerszint feletti magasságban; Csitár a Cserhát hegység és az Ipoly határán. Hagyományőrző falu az egyik is és a másik is, egyaránt szép viselettel, falumúzeummal. A zömmel katolikus lakosság magyarul beszél itt is, ott is; templomukat, szakrális emlékeiket mindkét helyen becsben tartják. Természeti kincseiket féltve őrzik, hagyományaikat megbecsülik.
Csitár Község Önkormányzata nemrégiben egy tetszetős és ízléses füzetet jelentetett meg, amely a két helység értékeit tárja elénk. A kiadvány a Földművelésügyi Minisztérium és a Hungarikum Bizottság támogatásával készült Komjáti István szerkesztésében. A 24 oldalas kis füzet egyik fele Csitár, a másik Kelenye értékeit tárja elénk. A rövid falutörténetek után gyönyörű színes képeken mutatják be a falvak templomait, szakrális kis emlékeit, temetőit, néprajzi gyűjteményeit, műemlék épületeit, természeti szépségeit és egyéb látnivalóit.
Csitár község olyan természeti kincsekkel dicsekedhet, mint a Magyarországon védett tavaszi hérics, vagy az év madarának választott gyurgyalag. S kihasználva a természet adottságait, sok helybelit foglalkoztat itt a méhészet, a juh- és kecsketenyészet, valamint a lótartás. A települést körülölelő dombok pedig csodálatos panorámát kínálnak az ide látogatónak. A műemlékek közt említhetjük a templomon kívül a Mailáthok reneszánsz kastélyát, és figyelmet érdemelnek a régi parasztházak is.
Kelenye ugyancsak dicsekedhet a lebilincselő természeti környezettel, a tiszta vizű forrásokkal, gondozott főterével, szépen rendben tartott templomával, a benne látható öltöztetős Madonna-szoborral. De van még itt szép óvoda, falumúzeum, szabadtéri színpad is. A régi szokások közül a mai napig ápolják a kiszehajtást, őrzik viseletüket. Kár, hogy a hajdani uradalmi épületek, s az Urak kertben állt kastély mára eltűnt.
Mondom, a kis kiadvány igen ízléses és tömör. Gyorsan tájékozódhatunk belőle, felkeltve figyelmünket az értékek iránt. Elsősorban a gyönyörű színes fényképanyagot kell megdicsérnem. Kár, hogy a fotós neve nincs külön kiemelve. Csak feltételezem, hogy ezek is Komjáti István munkái. Továbbá fel kellett volna néhány forrásanyagot is tüntetni, legalább a már eddig megjelentek közül. Mert van a két településnek tanulmányok vagy könyv formájában is megjelent régebbi és újabb keletű irodalma is, ami szintén gazdagítja, színesíti és népszerűsíti értékeinket.
