Mindig van lejjebb, ezt parlamentünk egyre gyakrabban és erőteljesebben bizonyítja. A tanácsterem akár az alagsor alagsorába is költözhetne, hogy a nívójának megfelelő szinten legyen. A bennülőknek megfelelő szinten.
Magasiskolája a törvénnyel való visszaélésnek, amit 2017 első plenáris ülésnapján véghezvitt. Az éppen csak hatályba lépett „szájkosár”-házszabályt a Kotleba-párt képviselőinek pártjelvényére alkalmazta. Egy be nem tiltott párt be nem tiltott jelképét és annak viselőit akarta megalázni azzal, hogy előbb a kitűző levételére utasította őket, majd a tanácsteremből akarta kiküldeni az ellenszegülőket. Hogy milyen alapon, azt értelmes érvekkel megmagyarázni nem tudták. Megjegyzem, nehéz is lenne.
A pártjelvény viselését a parlamentben épp a jelenlegi házelnök pártja honosította meg, büszkén viselték hajtókájukon a nemzeti sasmadarat, a szlovák nemzet legrégebbi politikai pártjának jelképét. (Tessék csak megnézni a képarchívumot!) És eszébe nem jutott senkinek, hogy ezen háborogjon, ahogyan más pártok másfajta jelképeit, nyakkendőtűjeit (!) sem fitymálták, tiltották (kivéve a magyar pártoknál felbukkanó piros-fehér-zöld színt, mert abban mindig irredentizmust láttak). A parlament ugyanis a pártok legitim terepe. A tanácsteremben, a plenáris ülésen is a pártok ütközeteinek helyszíne. Ezért is ülnek pártfrakciókban a képviselők a „tisztelt házban”.
Ennyit egy kezdő házelnöknek is tudnia illene, főleg, hogy olyan tapasztalt veterán súgója van, mint Andrej Dankónak megadatott. Úgy látszik azonban, hogy lefelé nivellálódnak törvényhozóink, s az eluralkodó zűrzavarban nem akad egyetlen őszinte gyermek sem, aki beszólna, hogy a király meztelen.
Nem tudom, épp a törvényhozásnak kell-e a maga által megalkotott törvénnyel visszaélnie, neki magának kell-e elsősorban meggyaláznia. Sehol nem tartalmaz ugyanis olyan rendelkezést a házszabály – ami törvény! –, hogy a képviselők eseti többségi jóváhagyással megszavazhatják, miből csinálnak tiltott jelképet. Ezt a Btk.-ban kellene tételesen felsorolniuk. (Ahogy pl. betiltották más nemzetek zászlójának nyilvános használatát a számbeli kisebbségek rendezvényein.) És ott kellene tételesen megfogalmazniuk azt is, mit értenek extrémizmuson, mert amíg ez hiányzik, addig minden csak primitív vagdalkozás, bolsevik diktatúrát idéző hatalmi erőfitogtatás. Így semmilyen extrémizmus ellen nem lehet harcolni, sem a barna, sem a vörös extrémizmus ellen. Így csak ingyenreklámot lehet csinálni neki.
A rossz társadalmi folyamatok visszaszorításának eszköze nem a lájk-vadász butaság. Az csak a parlamenti elit nyomorúságát, szellemi nívótlanságát tükrözi, hogy kabáthajtókákra tűzött jelvényekkel foglalkozik, nem a közjó előmozdításával.
