„Magyar nacionalista uniformist öltött a magyarok és a szlovákok közötti megértést hangoztató, Bugár vezette Most-Híd párt tagja” – olvashattuk a Plus jeden deň c. lap november 19-i számában.
A Bugár nacionalistája c. cikk egy két éve készült fénykép apropóján íródott, amelyen Ágoston Tamás Bocskai viseletben látható. Az öltözéket „ellentmondásosnak”, viselőjét pedig „nacionalistának” bélyegező zsurnaliszta informálódott Bocskai-ügyben: „A Szlovák Nemzeti Múzeumban megerősítették, hogy bár nem katonai uniformisról van szó, nemzeti felhangja van. „Ez egy ünnepi öltözék, eredete az 1848/49-es évekre vezethető vissza. A két háború közti időszakban főleg a tanuló ifjúság körében terjedt el, és Bocskai viseletnek nevezik. Ez az öltözék a nagy magyar címerrel a sapkáján nem a világpolgárság megnyilvánulása” – írta le az uniformist Hushegyi Gábor.
A bulvárlap munkatársa valószínűleg valamiféle katonai uniformisnak nézte a bocskait, de az is lehet, hogy jobbikosnak vagy magyargárdásnak vélte Ágostont. Ekkora szerencséje azonban nem volt, a szenzációs leleplezés elmaradása bizonyára nagy csalódás lehetett számára. A cikkíróról elég is ennyi. Nagyobb figyelmet érdemel a szakértőként megszólaltatott Hushegyi Gábor, aki amellett, hogy divattörténetből nem mutatott fel megfelelő tájékozottságot, megrögzött szokásához híven most sem arra használta fel a tálcán kínált lehetőséget, hogy megmagyarázza a szlovák olvasónak, miről is van szó, hanem inkább besegített a bulvárzsurnalisztának a magyar nacionalizmussal való riogatásba. Pedig elmondhatta volna, hogy a bocskai valami hasonló, mint az Ausztriában és Németországban gyakran látható „Steirer” . Elnevezése vidékenként változik, de maga az öltözék lényegében ugyanaz: a felsőrész a katonazubbony és a rövid vadászkabát keveréke, a hosszú nadrág alul szűkülő. Női megfelelője a dirndli. Mindkettőt ünnepnapokon is hordják, és nagyon furcsán néznének arra, aki a pejoratívan értelmezett nacionalizmussal hozná összefüggésbe ezt az öltözéket, esetleg azzal érvelne, hogy végérvényesen kompromittálódott, tisztességes ember fel sem veszi, mert Hitler is viselt tiroli nadrágot, és Eva Braun szívesen fényképeztette magát dirndliben. Ha Dél-Tirolban kifogásolná valaki ezt a fajta öltözéket, a helybeli németektől könnyen megkapná a fasiszta jelzőt, ugyanis a fasiszta érában, Mussolini alatt tiltották a viselését, és ha az olasz csendőrök megláttak egy bőrnadrágos, fehér térdharisnyás németet, bevitték a csendőrőrsre, és véresre verték.
Hogy ki a világpolgár és ki nem? Nos, ez nem ruhafüggő. Hushegyi a világért sem venné fel a bocskait, de attól még nem lesz világpolgár. A világpolgár ugyanis szabad ember, aki nem ismeri azt a lihegő szervilizmust, amellyel Hushegyi igyekszik minden vélt és valós szlovák többségi elvárásnak megfelelni. De nem ismeri azt az egyoldalú elfogultságot sem, amely mindig a gyöngébbet sújtja. Hushegyi mindig támogatni kész a többségi nacionalizmust, vagy akár a sima többségi ostobaságot is, ha az a kisebbséget veszi célba. Bármiért. Ma egy bocskaiért, holnap egy sapkáért, amely akkor nincs a nyúl fején, amikor a farkas akarja. Szlovák oldalon mindig lelkesen megtámogatja azt, amit a magyaron oly szigorú dörgedelemmel elítél: az ostoba sémákat, előítéleteket, általánosításokat, a tájékozatlanság inspirálta ellenségképgyártást.
Apropó: Bartók Béla zsinórozott magyar ruhában, rojtos nyakkendővel néz ránk az egyik fényképéről. Őt vajon minek minősítené a legfőbb szlovákiai magyar ítész?
Vojtek Katalin
