A Csemadok Rozsnyói Alapszervezete idén is szép hagyományát őrizve szervezte meg a tavaszi majálist, melynek fénypontja a kalácssütő verseny volt. A városi választmány célja, hogy magyar fiataljait megtartva őrizze nemzeti kultúráját.
A tavasz legszebb ünnepének, a majálisnak eredete pogány szokáshoz köthető. A legrégebbi május elsejei ünnepekhez tartoztak a germán országok Walpurgis éjszakái, az ókori görögök és rómaiak vigadásai. Május elsején valószínűleg a nyár első napját, a termékenység kezdetét ünnepelték. Az elnevezés a rómaiak Maius hónapjából ered, a szó feltehetően a föld termését oltalmazó Maia istennő nevéből származik, akinek május elsején mutattak be áldozatot.
A majális legjellegzetesebb eseménye a májusfaállítás volt, ezt a hagyományt Rozsnyón és a környező falvakban a mai napig őrzik, igaz, már csak jelképértékűen. A májusfaállítás elsősorban germán eredetű szokás és szélesebb körben csak a középkortól kezdődően terjedt el. A májusfaszertartás és a májusfatánc a megújuló élet szimbóluma. A májusfát a bőséges termés reményében állították fel. A fákat a nőiességet megjelenítő színes kendőkkel, szalagokkal, virágfüzérekkel, zöld ágakkal díszítették föl. Mint varázsló eszközt nemcsak a házasság reményében használták, hanem a lakodalmakban is, mivel a zöld ág a termékenységre, szaporulatra utal.
A rozsnyói majális résztvevői (Fotó: Nagy Emese)
A termékenység jelképének tekintett májusfákat olykor szerelmi ajándékként, főleg legények állították a kiszemelt leányoknak. A csinosabb leányzók több fát is kaphattak. Akinek viszont egyetlenegy sem jutott, elhagyatottnak, árvának érezhette magát. Sok helyen csak a komoly udvarlók állítottak májusfát.
A rozsnyói magyar majális hagyománya
A magyar szervezet tizenhárom évvel ezelőtt azt remélte, hogy az Európai Unióba való belépés jobb helyzetet teremt majd a Felvidéken élő magyarság számára. Füzék Erzsébet elmondása szerint a régió sokkal kevesebb támogatásban részesül, mint az ország más magyarlakta területei. Pozitívumként emelte ki, hogy 2004 óta nagyobb szabadságnak örvendhetünk.
„Elsődleges célunk az volt, hogy Rozsnyó és vidéke magyarságát és a velünk szimpatizáló más nyelvű embereket összehozzuk, és tiszteletben tartva egymás szokásait, kultúráját, próbáljunk közelíteni egymáshoz. Elhatározásunk, hogy a Rozsnyói Csemadok-udvarban egy magyar kultúrának helyet adó teret építsünk ki, programok szervezésével szeretnénk közelebb hozni egymáshoz a lakosságot”– hangzott el a Csemadok Rozsnyói Alapszervezete elnökének köszöntőjében.
Füzék Erzsébet köszönti a jelenlévőket (Fotó: Nagy Emese)
A rozsnyói majális elengedhetetlen része a hagyományos kelesztett kalácsok versenye, amelybe az idén 21 háziasszony nevezett be. Idén öttagú zsűri kóstolta és értékelte a házi finomságokat. A túrós, mákos, diós, kókuszos és lekváros csigákon, lepényeken és csavartkalácsokon kívül, borhoz illő juhtúrós, fokhagymás harapnivalók, sajtos és tepertős pogácsák is megtalálhatóak voltak a tavasziasan díszített asztalon.
A kóstolók három szempontot – az ízvilágot, az esztétikát és a terítést – figyelve határoztak a három legfinomabb kalácsról. A 3. legjobbnak a zsűri a mákos-diós csigát tartotta, amivel a Szalóka Polgári Társulás 30 eurót sütött ki magának. A 2. és 1. helyet egyhangúan, magas pontfölénnyel a Dernői Csemadok Alapszervezetének sütőasszonya nyerte. A sajtos és az abszolút nyerő igazi omlós tepertős pogácsa a majális délutánján összesen 120 eurót hozott a konyhára.
A zsűri a finomságokat kóstolgatja (Fotó: Nagy Emese)
A kultúrműsorban Hlivák Áron László, a Rozsnyói Református Egyházközösség diákja és Benő Bálint Kőrösből verset szavaltak, fellépett a Szalóka Népdalkör Szalócról és a Bokréta Népdalkör Szádalmásról, valamint Ulman Gábor citerás Várhosszúrétről. A délután folyamán gulyásfőzés és gyerekfoglalkozások is voltak. A Fábry Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Óvoda interaktív játszósarkot varázsolt a kertbe. A pedagógusok bohócjelmezben nevettették a kicsiket. A Csemadok-kertbe látogatókat az esti órákig az áji Harmony Band szórakoztatta a tavasz egyik legszebb ünnepén.
