A XX. Mécs László Szabadegyetem (illetve a 38. művelődési tábor) az utolsó előadói napján is kiváló előadásokkal, beszélgetésekkel, műsorokkal folytatta egész hetes programját. „Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat…” – mondhatnánk Berzsenyivel, hiszen az előadói sátor alatt harminc-negyvenen férnek el, de érdeklődő szívvel és lélekkel.
Történelmi és irodalmi szellemi őrjárat jellemezte a délelőttöt. Popély Gyula ismét olyan új tényekkel, ismeretekkel gazdagította hallgatóságát, amelyekről még bővebben olvashatunk legújabb vaskos tanulmánykötetében (Felvidék 1929 – 1939), és amelyekről eddig vagy hallgattak, vagy pedig hazudoztak a politikusok és a történelemkönyvek egyaránt. Egyik ilyen tény, hogy 1938-39-ben Csehszlovákia felbomlását nem csupán a német és olasz fél akarta, de a cseh és szlovák vezetők is, és Szlovákia a német és szovjet hadsereget támogatva vonult be Lengyelországba, ezzel elindítva a második világháborút. Mégis a győztesek oldalára sorolták szovjet segítséggel, és Magyarországot marasztalták el.
A figyelő közönség (Fotó: Mihályi Molnár László facebook oldala)
Az egész felvidéki magyarságot háborús bűnösként kezelték, s legnagyobb vezető egyéniségét, Esterházyt ezért a leghamisabb vádakkal illetve ítélték halálra, a védekezésre sem adva alkalmat. S bár megkapta a legmagasabb lengyel kitüntetést, a szovjetek rehabilitálták, ám Szlovákia hallgat, védelmezi a bűnt és a bűnösöket, és ezzel azt bizonyítja, hogy a felvidéki magyarokat alsóbbrendűnek tekinti országa területén.
Ezekből is látható immár, hogy tisztánlátásra és revízióra szorulnak mind az első, mind a második világháborút követő jogtipró békeszerződések, dekrétumok, amihez új történelemkönyvekre lenne szükség. Popély Gyula munkássága talán ezt a folyamatot segítheti a tényfeltárás terén. Ám amíg egy hazugságokra alapozott államalakulatban erre nincs politikai akarat, addig elég nehéz elhitetni a világgal, hogy demokráciában élnénk.
ifj. Havasi Péter Márai előadása (Fotó: Mihályi Molnár László facebook oldala)
Mindezeket az aggályokat megerősítette ifj. Havasi Péter előadása, egy óránál is hosszabb, de végig lebilincselő feszültséggel sugárzó jelenése Márai Sándor Kassai őrjárata alapján. Amikor Márai veszélyben látta az európai keresztény értékrendet, a német hadsereg 1940-es párizsi bevonulása után hazarepült Kassára, hogy a város emlékei és sorsa kapcsán eltöprengjen a világ jelenségei fölött. Nem csupán helyzetjelentésével és elemzésével döbbenti meg az olvasót (amint Jászón a hallgatóságot), hanem máig időszerű figyelmeztető jövendöléseivel és útmutató felhívásával is, hogy mi menthetné meg Európát (a keresztény erkölcs!), mert különben a mohó és gátlástalan amerikai imperializmus, a pénz, a reklám, az üzlet teszi rá a kezét mindenre. A kiváló szövegválogatás, a feszes és magával ragadó előadás a fiatal színművész tehetségét dicséri. Hatalmas teljesítmény!
A jászói programot szombaton délután a kárpátaljai Credo Verséneklő Együttes fellépése gazdagította, amely a pár száz méterre lévő jászóvári Premontrei Apátság Keresztelő Szent János-templomában Reményik Sándor a Templom és az iskola című versének megzenésített változatával kezdődött, visszautalva a műsor címére: „Ne bántsátok a templomot, a templomot s az iskolát!” Előtte Rédli Imre atya mutatta be a szabadegyetem résztvevőinek az apátság történetét és a templom műkincseit.
A CREDO együttes 1995-ben alakult, azóta fáradhatatlanul járják a Kárpát-medencét, hogy Kárpátaljáról, az ott élő magyarok sorsáról énekeljenek. Nemzeti kultúránkat gazdagító tevékenységüket Magyar Örökség-díjjal jutalmazták. Dalaik súlyos témákról szólnak, mégis, ahogyan a Credo név is tükrözi, hittel töltik el azokat, akik őket hallgatják. Az együttes tagjai: Ivaskovics József, Varga Katica, Nagyné Fekete Zsuzsanna és Soós Lívia. Főleg a Fohász a hazáért és az Istentől keletre című lemezek dalai hangzanak el műsoraikban: Fohász a hazáért, In memoriam 2004. december 5., Könyörgés, Szülőföld, Magyar szó, Hontalan‒Hazátlan‒Árva, Istentől keletre, A szeretetről, Imádság ünnepért. Sok megzenésítés készült a kistárkányi Bodnár Éva verseire. A vastaps után még a Házi áldás eléneklésére is sor került. Elmondhatjuk, hogy a hitvalló és a nemzeti sorskérdéseinket érintő versek és dalok szinte az egész hetes közös elmélkedés kiváló összefoglalóját adták, nem véletlenül esett rájuk a választás. Ezt a műsort a szervezők eredetileg a Csemadok örökös területi elnökének, a költő Gál Sándornak szánták az idén betöltendő 80. születésnapjára, aki sajnos gyengélkedése miatt ezt a köszöntőt személyesen nem tudta fogadni. Adjon neki az Isten jó egészséget!
Az estet Zombori Ottó csillagászati témájú előadása zárta. Persze mindenki tudta, hogy nem csupán a csillagászat régi és legfrissebb érdekességeiről esik majd szó, hanem költészetről, magyarságról, magyar tudósokról, helytállásról, jellemről és tisztességről is, mert ő nagyon helyesen úgy gondolja, hogy minden szakmát csak ezek birtokában kell és érdemes végezni. Zombori Ottó csillagász, az Uránia Csillagda nyugalmazott igazgatója, tanár, a Magyar Asztronautikai Társaság tagja, a Magyar Érdemrend Lovagkereszt kitüntetés tulajdonosa. 2016 őszén megkapta a Magyar Asztronautikai Társaság legrangosabb elismerését (a Nagy Ernő-díjat) több évtizedes csillagászati-űrkutatási ismeretterjesztő munkájáért és a nemzetközi űrtábor sikeres vezetéséért. Előadását bő humorral, kitűnő képekkel fűszerezte, és közvetlen, megnyerő modorral lenyűgözte hallgatóságát, holott többen már sokadszor vesznek részt élvezetes előadásain, hiszen húsz évvel ezelőtt (akkor még Somodiban) is ott volt a nyári egyetemen. A hűvösre forduló idő ellenére is meggyarapodott nézősereg igazolta, nem lehet őt megunni.
Csak a másnapi táborzáró tette szomorkássá az esti hangulatot, hogy ismét egy évet kell várni az újabb találkozásra.
