Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártja elnöke is felszólalt a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának hétfői (2008-01-21) rendkívüli ülésén, melynek témája a Robert Fico miniszterelnök ellen benyújtott ellenzéki bizalmatlansági indítvány volt. A következőkben teljes egészében közüljök Csáky Pál felszólalását: Hölgyeim és uraim!
Bevezetésül engedjenek meg két megjegyzést a Nemzeti Tanácsban kialakult helyzethez.
Első megjegyzésem azokra a szavakra vonatkozik, amelyekkel a parlament elnöke igazolni igyekezett a kormányfő hiányzását az ülésteremből.
Mindannyian tudjuk, házelnök úr, hogy a demokráciának megvannak az írott és íratlan szabályai. Ami az íratlan szabályokat illeti, a spektrum egyik oldalán az alapvető illem, a Szlovák Köztársaság alkotmánya és a törvényhozó testületünk iránti tisztelet áll. A spektrum másik oldalán áll a határtalan arrogancia, az SZK alkotmánya és Nemzeti Tanácsa iránti tiszteletlenség.
Tisztelt Paška elnök úr, ítélje meg Ön, hogy ezen lehetőségek közül melyik válik valóra itt és most, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában és kérem, állítsa ezt szembe az Ön szavaival, amelyek ennek a Nemzeti Tanácsnak az alakuló ülésén hangzottak el, amikor is a kölcsönös tiszteletről és a parlament tekintélyének akár kormánnyal szembeni érvényesítéséről beszélt.
Második megjegyzésem címzettje a Szlovák Köztársaság miniszterelnöke.
Tisztelt miniszterelnök úr! Január óta sokat beszél arról, hogyan akarják növelni az állampolgárok Szlovák Köztársaság iránti tiszteletét, és hogyan akarják növelni az ifjú generáció Szlovákia alkotmányos intézeteivel szemben is tanúsított tiszteletét. Miniszterelnök úr, nem tűnt fel Önnek, hogy mai viselkedésével a legrosszabb példát mutatja ezen a téren? Az, amilyen módon megveti legfelsőbb törvényhozó testületünket, már a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának dehonesztálásával határos! Nem vette észre, milyen óriási a különbség az ön szavai és tettei között ezen a téren is?
Hölgyeim és uraim!
Engedjék meg, hogy elmondjam az MKP képviselői klubjának fenntartásait azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa éjszakai órákban tárgyal olyan fontos témákról, amelyek összefüggenek a miniszterelnök iránti bizalmatlanságról való szavazással. Dehonesztáló ez az ország számára, mivel tanúságot tesz arról, hogy országunk politikai elitje nem tud megfelelő szinten viselkedni, és dehonesztáló ez a miniszterelnökre nézve is, akit a parlament nem tisztel annyira, hogy akár néhány óra rendes ülésidőt áldozzon rá. Tolmácsolnom kell továbbá fenntartásainkat aziránt, ami ebben a teremben történik – konkrétan a képviselők túlnyomó részének ülésteremből való távozására gondolok. Úgy tűnik, hogy a koalíció így képzeli el a párbeszédet: az ellenzéknek egyet kellene értenie mindennel, ami a kormány részéről elhangzik, mások nézete azonban már nem érdekli őket. Nos, nem történik semmi különös, csak beigazolódik a régi igazság: az emberek jelleme akkor mutatkozik meg, amikor hatalomra kerülnek. Meg vagyok győződve arról, hogy az állampolgároknak ezt a viselkedést is figyelniük kellene. Tisztelt koalíciós kollégák, nem kell félni sem a fénytől, sem a demokráciától, sem a saját képviselőktől. Tisztelt házelnök úr! Annak érdekében, hogy a koalíció képviselői számára lehetőséget adjunk a miniszterelnök iránt tanúsított szolidaritásuk valódi kinyilvánítására, azt a procedurális javaslatot terjesztem be, hogy a miniszterelnök iránti bizalmatlanági szavazás titkos szavazással történjen.
Tisztelt kolléganők, tisztelt kollégák!
Azok a témák, amelyekről itt ma szó van, szerintünk komoly témák. Az MKP képviselői klubja úgy gondolja, hogy a jelenlegi kormánykoalíció másféléves kormányzása után a kormány és a miniszterelnök hova tovább, egyre jobban kezdenek belebonyolódni olyan jelenségek és döntések hálójába, amelyek a jövőnket tekintve jelentős veszélyeket rejtenek magukban. Az MKP három fő területen lát problémákat:
1. Az állampolgárok vagyonjoga ellen irányuló támadás. A miniszterelnök úr és a jelen kormány tagjainak nagy része oly módon szocializálódtak, hogy apriori ellenzik a magántőkét, fenntartásaik vannak a SZK néhány állampolgárának személyes sikerével szemben. Eközben paradoxon, hogy önmagában a koalícióban vannak olyan emberek, akiknek valószínűleg köszönhető, hogy a Smer koalíció fő ereje nem teljesíti felelőtlen választási ígéreteit, és ennek köszönhetően a makrogazdasági területen nem keletkeztek olyan deformációk, amelyek veszélyesek lehetnek a gazdaságra és a pénzügyi folyamatokra nézve. Ezek a szocialista milliomosok, akik a szlovák politikai porondon megjelenő új jelenség, az ún. marketingpolitizálás aktív alkotói, azonban már nem tudták – sőt, lehet, hogy nem is akarták – megakadályozni, hogy ne alakuljon ki intenzív, az eredményeket tekintve azonban inkább don Quijote-szerű támadás a nyugdíjbiztosítás második pillére ellen, támadás a magán egészségbiztosítók ellen, amellyel kapcsolatosan Szlovákiát nemzetközi bírósági perek várhatják, támadás a magántulajdon ellen egy lehetséges komolytalan kisajátítás formájában bizonyos esetekben és más hasonló lépések a kormány részéről.
Az az alamizsna, amelyet a nyugdíjasoknak osztanak, vagy az üres ígéretek pl. azoknak az embereknek a kártalanításáról, akik bekapcsolódtak a BMG vagy Horizont piramisjátékokba, nem ellensúlyozzák ezeket a túlkapásokat. Az ellenzék ennek a koalíciónak a magalakulása óta azt állítja, hogy önöknek nincs elképzelése Szlovákia jövőbeni fejlődését illetően, csak üres frázisokról beszélnek és nemcsak hogy nem dolgoznak az egyes területeken létező valódi problémák megoldásán, hanem inkább új, további és komolyabb problémákat generálnak. Úgy gondoljuk, hogy ezt a folyamatot meg kell állítani, és véleményünk szerint ez az első ok a jelen kormány tevékenységének befejezésére.
2. A második ok a demokratikus értékek ellen irányuló támadás. Döbbenetes, hogy 18 évvel a novemberi változásokat követően a kormányban olyan nézetek jelentek meg, amelyek nagyon veszélyesek az emberi és kisebbségi jogok társadalmunkban történő érvényesítése szempontjából. Bevallom, ha nekem 2 évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy Szlovákiában olyan kormány lesz hatalmon, amelyik kétségbe vonja az 1989 novembere által felállított értékeket, amelynek elnöke a kubai forradalmat fogja ünnepelni, nem pedig a mi demokratikus forradalmunkat, nem hittem volna neki. Ahogyan nem hittem volna el azt sem, hogy olyan kormány lesz itt, amely támadni fogja a harmadik szektort, a szólásszabadságot az újságírói társadalom ellen indított támadás formájában, hogy társadalmunkban elhangozhatnak a kisebbségeknek címzett negatív kijelentések és a kormány ilyen esetekben sem tesz semmit, hogy felmerülhet itt egy Malina Hedvig ügy, amelybe elképzelhetetlen módon beavatkozik a miniszterelnök és a belügyminiszter, és amely már hihetetlenül hosszú ideig húzódik és kétségeket ébreszt aziránt, hogy Szlovákia valóban jogállamként működik-e. Nem hittem volna, hogy a kisebbségi oktatás területén újra felmerülnek egyszer már megoldott, sehova sem vezető húzások, hogy restrikciók következhetnek be a kormány kisebbségekért felelős tanácsa esetében is, és hogy a miniszterelnök nem gondolta komolyan a kisebbségi politika területére vonatkozó status quo minimális szintjének megtartását érintő ígéretét – nos, ez a következő olyan csomag, amely nem javít a kormány pozitív értékelésén.
És ami talán a legfontosabb: a hatalom fogalmának felfogása és annak érvényesítése. A miniszterelnök ellenzék tagjaira vonatkozó kijelentései egy demokratikus társadalomban megengedhetetlenek, ez minden civilizált országban válságot és vihart okozna. Miniszterelnök úr, amennyiben ezt az ellenzék megfélemlítésére tett kísérletnek szánta, szeretném közölni Önnel, hogy bennünket nem lehet megfélemlíteni. Továbbra is felelősségteljesen fogjuk végezni a kormány parlamenti ellenőrzését és ezen tevékenységünk egyáltalán nem az ország bomlasztását jelenti, hanem az alkotmány által garantált jogunk érvényesítését – ez tulajdonképpen a kötelességünk. Azok a módszerek is, amelyek szerint a parlament plénumának ülései folynak, valamint az, ahogyan nem vesznek tudomást az ellenzéki képviselők szakmailag nagyon is alátámasztott véleményeiről, a törvények minőségére és az országnak mint olyannak az irányítására vannak káros hatással. Az arrogancia soha senkinek nem segített, és előbb-utóbb leleplezi annak kicsiségét, aki alkalmazza azt. Ezeket a deformációkat a társadalmunkban érvényes demokratikus értékek védelme szempontjából olyannyira komolyaknak tartjuk, hogy az MKP klubjának tagjai szerint azon okok második csoportját alkotják, amelyek alapján a SZK kormányának és miniszterelnökének bizalmatlanságot kellene szavazni.
3. A harmadik ok a protekcionizmus (klientelizmus). A kollégák már boncolgatták ennek a jelenségnek a részleteit, és ettől a kormánykoalíció igencsak ideges. Ellenzéki oldalról könnyen lehetett megalapozatlan és valótlan mondatokat kiabálni arról, hogyan loptak állítólag a múltban és az elmúlt 8 évben, miközben ebből semmi sem nyert bizonyítást, és most is csak szánalmas célzott pseudo ügyeket húznak elő, amelyek csak az önök valós túlkapásaik előtti füstfátyol kialakítására szolgálnak. A Tátra alatti ellopott földek ügye valós ügy, a gazdasági háttér és a régi elvtársi kapcsolatok működése a miniszterelnök szőlőjének és lakásának esetében valós probléma, a Védelmi Minisztérium hadseregen belüli takarítási szolgáltatásokra vonatkozó nevetséges közbeszerzési eljárása valódi bohózat, a családtagok és barátok beültetése a Gazdasági Minisztérium különböző igazgatói és felügyelői tanácsaiba nem egykönnyen felejthető túlkapás – és ami a legveszélyesebb: az európai alapokért folytatott harc és a költségvetési forrásokért vívott küzdelem valóságos konfliktus a kormánypártok szürke zónái között. Állítsuk meg ezt, amíg nem késő: egyszer már volt ilyen problémánk és nagyon nehezen kerültünk ki belőle.
Hölgyeim és uraim!
Ha a felsorolt okokhoz hozzáadom még a külpolitika olvashatatlanságát, ami különféle ellentétes kijelentéseknek is köszönhető, a pozsonyi repülőtér jövőjével való hazardírozást, az igazságszolgáltatás és törvénykezés területén felmerülő túlkapásokat, a Belügyminisztérium és Rendészeti testület ügyeit, az Egészségügyi Minisztérium dezorientáltságát, stb. akkor ebből az következik számunkra, hogy Szlovákia jövőbeni fejlődésének lehetséges korrigálása érdekében kötelességünk nemet mondani ezeknek a – szerintünk rossz és veszélyes fejlődési irányzatoknak. Az említett okokból kifolyólag az MKP összes képviselője bizalmatlanságot fog szavazni a Szlovák Köztársaság miniszterelnökének.
2008. január 21.
forrás: www.mkp.sk
