Hazahív a harangszó címmel tartottak kitelepítési emléknapot Félben az önkormányzat és a Csemadok közös szervezésében szeptember 15-én és 16-án. Félből hetven évvel ezelőtt, 1948 szeptemberében 38 családot a magyarországi Mórágyra telepítettek, 1946-ban pedig több tucat családot deportáltak csehországi kényszermunkára.
Fél község és Mórágy néhány évvel ezelőtt testvértelepülési szerződést kötött. Mórágy a második világháborúig szinte teljesen német nemzetiségű község volt. Sajnos, a németséget háborús bűnössé nyilvánították és a lakosság 80 százalékát kitelepítették. Az ő helyükre érkeztek a felvidéki magyarok, Mórágyra kizárólag Félből költöztettek magyar családokat, ezért döntött úgy 5 évvel ezelőtt a két önkormányzat, hogy a történelmi múlt emlékére testvértelepülési szerződést köt, hiszen az ő esetükben valóban testvéri kapocslatokról van szó.
A szeptember 15-én és 16-án megtartott megemlékezésre a kitelepített családok leszármazottai is meghívást kaptak. A vasárnapi szentmise után, amelyet Zsidó János esperes celebrált, a jelenlévők a kopjafánál és a világháborús hősök emlékművénél is koszorúztak. Megemlékező beszédet Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke mondott.
A kitelepítésekre és a deportálásokra emlékeztek (Fotó: Varga Klára)
Tragikus sorsot éltek meg őseink
Bárdos Gyula beszédében kiemelte: a második világháborút követően sokan váltak a politikai erőszakkal végrehajtott telepítések áldozatává. A nagyhatalmi döntések, üldözések illetve belső kényszer indította emberáradatban ott sodródtak 1945-1949 között a szlovákiai magyarok tízezrei is, kollektív bűnösökként, állampolgárságuktól megfosztva. Egy részüket Csehországba deportálták, kényszermunkára, más részüket az 1946-ban aláírt csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény alapján Magyarországra telepítették, ahonnan a propaganda nyomásának engedve szlovák családok tízezrei költöztek a jobb élet reményében a Szlovákiából kitelepített magyarok házaiba.
„Emlékeznünk kell arra az időszakra, amely 45 után következett. Megváltoztatta, újra felforgatta Közép-, Kelet-Európát 1945, hiszen a győztes államok olyan rendelkezéseket hajtottak végre, illetve olyan víziókat tűztek ki maguk elé, amelyek tiszta homogén nemzeti államokat feltételeztek. A szlovákiai magyarok, a csehszlovákiai németek olyan tragikus sorsot éltek meg 1945 és 49 között, amelyre nem volt példa a történelemben” – mondta beszédében a Csemadok elnöke.
Bárdos Gyula kitért arra is, csaknem megszűnt a csehszlovákiai német kisebbség, a magyar kisebbség a felére csökkent, elvesztette értelmiségét, elvesztette azt a gazdasági potenciált, amivel Dél-Szlovákiában bírt.
A világháborúban elhunyt hősök szobránál is emlékeztek (Fotó: Varga Klára)
Népirtás
A Csemadok elnöke úgy véli: nem túlzás a hetvenegy évvel ezelőtt történteket, az etnikai tisztogatást, a lakosságcserét, a deportálásokat, a két világháborút lezárni akaró ún. békeszerződéseket népirtásnak nevezni. „Azért is szükséges emlékeznünk, mert még mindig sokan vannak azok, akik az emberiség elleni bűntetteket megpróbálják enyhíteni és magyarázni. Megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Az ország, amelyben élünk és Európa is adósa a szenvedőknek, a kitelepítetteknek és a meghurcoltaknak” – fejtette ki Bárdos.
„Ha az országban, amelyben élünk, nincs akarat legalább a bocsánatkérésre és Európa is ez ügyben szégyenteljesen hallgat – legalább mi ne maradjunk csendben és ne maradjunk adósaik azoknak az elődeinknek, akiknek is köszönhetően megmaradhattunk magyarnak a szülőföldünkön. Elődeink helytállásából gyűjtsünk erőt az előttünk álló feladatok megvalósításához: itthon és otthon egyaránt!”
A rendezvényen Pomichal István polgármester emléklapokat is átadott, valamint levetítették a Hazaszólít a harangszó című dokumentumfilmet, amelyet a féli gyökerekkel rendelkező Kindl Gábor rendezett.
