A román külügyminisztérium tudomásul vette, de megalapozatlannak tartja, hogy a Magyar Országgyűlés kedden a nemzeti összetartozás évének nyilvánította 2020-at, a trianoni békediktátum (a román fél terminológiája szerint Trianoni Békeszerződés) 100. évfordulóját.
Az erről szóló, az MTI-hez szombaton eljuttatott közleményében a bukaresti külügyi tárca leszögezi: elfogadhatatlannak tart minden olyan próbálkozást, amely „a történelem átírására és revizionista álláspontok hangoztatására irányul”, mivel ezek ellentmondanak a 21. századi európai valóságnak és annak az együttműködésnek, amelyről a stratégiai partnerségi dokumentumban, illetve a Románia és a Magyar Köztársaság között 1996. szeptember 16-án Temesváron megkötött alapszerződésben állapodott meg a két NATO, illetve európai uniós tagállam.
A román külügyminisztérium megalapozatlannak tartja és elutasítja az országgyűlési határozat indoklását, mivel Románia szerint nem léteznek olyan „máig megoldatlan politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák, amelyeket a békeszerződés okozott”.
A román fél szerint a békeszerződés, amely egyebek mellett Románia és Magyarország határát is kijelölte, nem jelent megoldandó problémát, sem tragédiát, miként azt a budapesti parlamenti nyilatkozat „beállítja”.
„Ez a szerződés a jelenlegi geopolitikai valóság egyik meghatározó eleme, és része azoknak a békeszerződéseknek, amelyek véget vetettek az első világháborúnak, a mintegy 19 millió ember életét kioltó valódi tragédiának, utat nyitva a nemzetállamok – köztük Magyarország – megszületésének és megerősödésének”– olvasható a bukaresti közleményben.
Hozzáteszik: a trianoni béke aláírójaként Magyarországnak kötelessége a szerződés valamennyi előírását betartani és jóhiszeműen végrehajtani a nemzetközi jog alapelveinek megfelelően.
A román fél nem vitatja el Magyarország jogát, hogy történelme fontos mozzanatairól megemlékezzen, de nem fogadhatja el, hogy ezek a megnyilvánulások megkérdőjelezzék azokat a békeszerződéseket, amelyek a mai Európát megalapozták. Bukarest elfogadhatatlannak nevezi, hogy Magyarország közvetve, vagy közvetlenül megkérdőjelezze azt a módot, ahogyan Románia tiszteletben tartja magyar etnikumú polgárai jogait, azzal a céllal, hogy „egy másik nemzethez tartozásuk nosztalgikus, fiktív határok alapján megrajzolt történelmi eszméjét táplálja, amelyet Európa meghaladott az Európai Unió megalakulása által”.
A bukaresti külügy szerint Romániának és Magyarországnak együtt kell munkálkodnia azon, hogy a béke, az emberi alapjogok, és a társadalmi jólét garanciájaként létrejött EU megerősödjék, és a kétoldalú jogi-politikai kapcsolatokat is erre az értékközösségre kell alapozniuk.
A közlemény szerint Románia mélyen elkötelezett a „nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek” jogainak tiszteletben tartása mellett, és azon van, hogy minden eszközzel óvja nyelvi, vallási, kulturális és etnikai identitásukat, erősítse az etnikumok közti párbeszédet.
A kommüniké megerősíti azt a Bukarest által rendszeresen hangoztatott álláspontot, miszerint Románia az utóbbi évtizedekben fejlett, „modellértékű” rendszert alakított ki a területén élő nemzeti kisebbségek jogainak védelmére.
A román külügyminisztérium közleménye végén megerősíti, hogy a kölcsönös tiszteleten alapuló, a jövő felé forduló, a két ország polgárainak érdekeit szolgáló, pragmatikus kapcsolatokra törekszik Magyarországgal és a magyar féltől is ugyanezt várja el.
