„…innen észak-nyugat felé, az Ipoly folyásán, Tarnócztól északkeletre, körülbelül 1.500 m. távolságnyira választandó pontig: a helyszínen megállapítandó vonal, amely a 312. magassági ponton és Tarnócz és Kalonda között át halad…”
Az 1920-as békeszerződés így jelölte ki az új országhatárnak azt a szakaszát, ahonnan az Ipoly immár határfolyóként kanyarog a Duna felé. Néhány száz méterre ettől a kritikus ponttól, az Ipoly és a Losonc-Balassagyarmat vasútvonal között, az országút mellett épült fel a cseh imperializmus egyik végvára, a Trianon utáni vámház.
Masaryk és Beneš, az új ország atyjai feltehetően megfordultak sírjukban, amikor a cseh fináncok egykori palotája udvarán félezer ember énekelte a magyar és a székely himnuszt.
Ez történt ugyanis 2019. július 19-én, amikor a Pro Kalondiensis Polgári Társulás ötletgazdag elnöke, Papp Sándor meghívására ismét összejöttek az említett határvonal két oldaláról Kalondáról és Ipolytarnócról, közelről és távolról – még Svédországból is – palócok és nem palócok, polgárok és polgármesterek, képviselők és képviseltek, hogy
egymás kezét megfogva élőláncot alkossanak a határon, kinyilvánítva ezzel „az összetartozást és az akaratot Palócföld határtalan egységéért és közös felvirágoztatásáért.”
Déjà vu érzése lehetett a „határtalan rendezvény” azon részvevőinek, akik tavaly május végén is itt voltak a kalondai Palóc Határkereszt felállításánál, ugyanis akkor is, mint ahogy most is, többször eleredt, sőt záporozott az eső, a „magyar nép zivataros századaira” emlékeztetve. Ugyanakkor az is megismétlődött, hogy a meghirdetett műsor legfontosabb részei, akkor is és most is megvalósulhattak, mert az eső néha elállt, sőt percekre a nap is kisütött, ahogy az átvitt értelemben, történelmünkben is már sokszor megtörtént.
A vámház udvarán állított színpadon elmondhatták gondolataikat a találkozó jeles vendégei: Bárdos Gyula a Csemadok országos elnöke, nagyívű beszédében a múlt, a jelen és jövő magyar sorskérdéseit taglalta, ezek jelentek meg versbe szedve előde, Hrubík Béla előadásában is. Köteles László, a legkeletibb palócok képviselője megszólalásának, különös jelentőséget adott az, hogy 1996-ban parlamenti képviselőként segítette Papp Sándort a kalondai határátkelőhely újranyitása ügyében.
A magyarországi vendégek, Lomniczi Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke, és dr. Bajkai István országgyűlési képviselő az itthoni és otthoni magyarság összetartozása, az immár légies határokon átívelő együttműködése fontosságát hangoztatta. Bajkai képviselő úr a legnagyobb magyartól, Széchenyi Istvántól vett idézete mindenki figyelmét felkeltette: „Magyarnak lenni nehéz, de nem lehetetlen…”
A főszervező, Papp Sándor és kis csapata ismét bebizonyította ennek a megállapításnak az igazságát. A szórványosodó Ipoly menti palóc régióban valóban nem könnyű magyarnak lenni, magyarként megnyilvánulni, de éppen ezért létfontosságú minden közvetlen, vagy közvetett hatású közösségi rendezvény.
Merjünk nagyok lenni, sőt merjünk nagyot tenni, merjünk egykori cseh/szlovák vámházat megszerezni, és magyarokat összekötő kapocsként üzemeltetni, merjünk megosztottságban, riasztó pártpreferenciák árnyékában, a szó szoros és átvitt értelmében is zivataros időszakban megmozgatni a közösséget – például élőlánc alkotásával.
A kalondai rendezvény néhány programpontja, az eső miatt elmaradt, de az élőlánc idejére – az egyik résztvevő beszólása szerint „Szent Péter elzárta a csapot”.
A Pro Kalondiensis PT birtokában lévő egykori vámház előtti Palóc Határkereszttől az ipolytarnóci határsorompó maradványáig húzódó 300 méteres útszakaszon kialakult a palóc élőlánc, az ideátiak és odaátiak egymás kezét megfogva énekelték a „Boldogasszony anyánk” kezdetű himnikus éneket …
