Rohamléptekkel közeledünk a Trianon centenáriumához. Környékünkön így vagy úgy, de mindenki érintett. Nyilván leginkább Magyarország és talán legkevésbé Szlovákia. Ma is lehet találgatni, hogy miként döntöttek volna a szlovákok, ha megkérdezik őket. Elgondolkodtató, hogy cseh oldalról élénken ellenezték a wilsoni elvek alapján tartandó népszavazásokat. Érdekes, de voltaképp meddő vita. Okosabb azon gondolkodni, hogy mi az a hatás, mi az a kár, amit a békediktátum okozott és felszámolható-e oly módon, hogy nem lángol fel újra az etnikai gyűlölködés. A területveszteségnél is nagyobb bajnak tartom a nemzet széttagolását.
Itt két kitérőt szeretnék tenni. Sokáig nem tartottam okosnak diktátumnak nevezni a békeszerződést, de csak egy kicsit kellett meghozatalának körülményeit megismerni, hogy teljesen jogosnak ítéljem ezt a szóhasználatot. A győztes nagyhatalmak ugyanis a vesztesekkel nem kezdtek béketárgyalásokat, csak kihirdették az ítéletet. Másik közbevetett megjegyzésem: magyar szemmel elsősorban a tőlünk területet kapott országokkal szemben van bennünk ellenérzés, holott ha Trianon hibás döntés volt – és az volt – abban elsősorban az akkori nagyhatalmak a bűnösök.
A trianoni magyar fájdalomért a ma élő szlovákokat értelmetlen okolni. Velük a mai problémákat kellene rendeznünk.
De mit is tegyen például egy, a Kárpát-medencén belüli megbékélést szorgalmazó szervezet – ideértve a magyar–magyar kapcsolatok rendezését is – mint a Charta XXI. Egyesület?
Több Trianon 100 név alá sorolható elképzelésünk közül most azzal foglalkozom, amelyik már a megvalósulás útján van. Tisztelettel kérdezem a Felvidek.ma olvasóit, hogy a következő felsorolásból hány településről tudják, hogy hol van, és hányról tudnak az elhelyezkedésénél kicsit többet mondani: Abara, Abosfalva, Ágó (Nyírágó), Abrudbánya, Ürmös, Aha, Szentmáté, Zsitvaújfalu, Szépkenyerűszentmárton, Zsitvagyarmat, Zsemlér, Apáca, Cécke, Beodra, Csonoplya, Magyarszarvaskend, Nagycétény, Kispulyon, Gice, Küküllődombó, Szőlősudvarnok, Ördöngösfüzes, Magyarbükkös, Őrdarma, Marosbogát, Magyarkecel, Nagysajó, Köröstárkány, Nyitragerencsér, Unghosszúmező, Egeg, Pipe, Csekelaka, Istvánháza, Tőre, Lecsmér, Kőszegremete, Lujzikalagor, Dedrádszéplak, Szapáryfalva, Hadrév, Pozsonypüspöki, Magyarpalatka, Bácsi, Magyardiószeg, Eszkáros, Oltszakadát?
Biztosan van ismerős, de jócskán akad teljesen ismeretlen. Megvallom, én az ürmöst italnak, az apácát szerzetesnek, a bácsit öregúrnak ismertem, a nagy kezdőbetűs változat meglepett. A felsorolás csak egy kis része annak a 366 névből álló listának, amit Gál Péter készített Zamárdiban. Az eredeti elgondolás az volt, hogy egy nagy országos médiában kellene minden nap egy településről ismertetőt mondani. Ilyen sorozat a Kossuth rádióban van a déli harangszó előtt a megszólaló harangról és templomáról.
A lista olyan településeket tartalmaz, amelyekben élnek magyarok, többnyire azonban már csak kis számban. A Charta XXI. felkarolta az ötletet, és egyben át is alakította.
Facebook-oldalunkon gyorsított programmal, általában naponta két településről mutatunk egy fényképet, s kérdezzük, hogy ki mit tud az adott településről. A cikkírás pillanatában 95 település van az oldalunkon, amelyekhez 19 ezer reakció érkezett kedvelés, megosztás vagy hozzászólás formájában. A hozzászólás a legfontosabb, eddig ezerkétszáz van belőle. Jöttek személyes emlékek, volt, aki most is ott él, s onnan jelzett vissza, de a legtöbb hozzászólást komoly kutakodás előzte meg.
Minden résztvevő arról számolt be, hogy örömmel játszik, mert hatalmas meglepetés, hogy mennyi érték van körülöttünk és semmit, de semmit nem tudunk róluk.
A legszorgalmasabb hozzászólókat jutalmazni fogjuk, a verseny százezer forint összdíjazású. Érdekesség még, hogy a június 4-ei zárónapig bármikor be lehet kapcsolódni. A versenyben nem számít, hogy ki mikor szólt hozzá, az a fontos, hogy hányszor. Mivel még az első harmadnak sincs vége, a pálya nyitott. Örülnénk neki, ha a Felvidék. ma olvasói is bekapcsolódnának. Aki erre nem vállalkozik, annak is ajánlott a hozzászólások olvasása. Ez is közelebb hozza az emberhez az eddig ismeretlen vagy alig ismert falut, várost.
Külön öröm, hogy az elgondolás áttörte a Facebook-korlátait (sokan nem hajlandók használni), és átlépett az országhatáron is.
Simó Márton jóvoltából az Élő Székelyföld bekapcsolódott az akcióba, és megkezdte a települések ismertetését. Ők felhasználják a mi hozzászólóink írásait, kiegészítik saját anyagaikkal. Aki tehát nem jár a Facebookon, de érdeklődik az akció iránt, ott bekapcsolódhat.
Ez a kép jelöli a versenyre kiszemelt településeket. Nem csupán a Trianonban elszakított területekről, hanem a Csángófölről is bekerült néhány falu: ne feledkezzünk meg róluk sem.
Fontos, hogy a magyar nemzet határmódosítás nélküli egyesítése, illetve a nemzeti összetartozás éve mindenkinek személyes ügye legyen. Ez a verseny, amelyre életkori megkötöttség nélkül mindenkit szeretettel hívunk, ezt segíti elő.
Végül egy zárómegjegyzés.
A szóban forgó településeken általában a többségi nemzethez tartozók vannak többségben. Néhány esetben Facebook-hirdetéseinket egy-egy, a versenyben szereplő település környezetére fókuszáltuk.
Igen jó érzéssel olvastuk az ennek hatására megjelenő szlovák vagy román bejegyzéseket. További adalék még, hogy a Charta Facebook-oldalának kedvelői között megjelentek szlovák, román és szerb nevek is. Lehet, hogy úton vagyunk egy normális világ felé?