A globális járványügyi helyzetben a Nemzetstratégia Kutatóintézet elkezdte feltárni a Kárpát-medencei magyarság sérülékenységét a begyűrűző negatív egészségügyi és gazdasági hatásokkal szemben.
Kutatások, adatbázisok, felmérések
A nemrég közölt kimutatások a szomszédos országok statisztikai adatai mellett a Nemzetstratégiai Kutatóintézet – a KSH Népességtudományi Kutatóintézettel partnerségben – megvalósított Kárpát-medencei magyar népesség előrebecslésére támaszkodnak.
Kiemelkedő hasznosságú adatforrásnak bizonyultak továbbá az NSKI által a 2018/19-es évben megvalósított nagymintás, reprezentatív felmérések is, amelyek a nemzetrészek magyarságára korcsoport, nem és lakóhely szempontjából elsősorban az életminőség és a jólét dimenzióit vizsgálták Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, Vajdaságban és Magyarországon.
A kutatásokat, az adatbázisokat és a felméréseket a Nemzetstratégiai Kutatóintézet minden nemzetrészre kiterjedően működtetett külhoni kutatói és szakértői hálózata segítségével sikerült összeállítani. Segített ebben továbbá két nagyobb, uniós finanszírozási Kárpát-medencei kitekintésű kutatási projekt: az EFOP-1.12.1-17-2017-00003 azonosítószámú, „Makroregionális kutatások a Kárpát-medencében a közösségfejlesztés és társadalmi felelősségvállalás megerősítése érdekében” és az EFOP-3.10.1-17-2017-00002 Az oktatási struktúrák Kárpát-medencei makro-regionális együttműködését támogató kutatások.
Főbb megállapítások
Az elmúlt évtizedekben a Magyarországra való folyamatos áttelepülés, illetve a nyugat-európai kivándorlás miatt a külhoni magyarság elöregedettebb, mint az anyaországi, ezért a jelenlegi járványban magas kockázatú csoportnak számító időskorú népesség aránya jelentősebb a külhoni közösségekben.
Térségi és települési bontásban is sok helyen idősebb a külhoni térségek népessége, és ez igaz akkor is, ha a vizsgálatok csak a magyarságra irányulnak, és akkor is, ha a külhoni magyar településterületek összes népességét vizsgáljuk. A szórványban élő magyarok tömbös településterületeken lakó nemzettársaikénál magasabb átlagos életkora minden nemzetrészben jó eséllyel feltételezhető e kimutatások szerint is.
A teljes Kárpát-medencei magyar településterületen a vidékies kistelepüléseken, különösen az aprófalvas térségekben gyakrabban lehet találni az átlagosnál elidősödöttebb falvakat, amelyek alól kivételt képezhetnek az egyes nagyvárosi agglomerációkban fekvő, vagy a roma származásúak által nagyobb arányban lakott falvak.
A Vajdaság számos térsége, köztük a magyarok által nagy arányban lakottak is, kedvezőtlenebb korösszetételű (elidősödöttebb), mint a magyarországi átlag, és megemlítendő, hogy itt nem is találunk az átlagnál kedvezőbb értékű térségeket.
Erdély szórványközösségeinek számos településén is hasonló a helyzet. Erdélyben – a tömbös településterületeken is – vannak az átlagosnál jóval elöregedettebb községek, leginkább Partiumban és különösen a Szilágyságban, de Székelyföldön is.
A Felvidék nyugati részén, amely a pozsonyi agglomerációtól távolabb fekszik (a Kisalföld keleti részében, az Érsekújvári járás déli részében és a Komáromi járásban) nagyobb a sűrűsége a magyarországi átlagnál idősebb településeknek.
Néhol Magyarországon is erős e jelenség területi koncentrációja: különösen elidősödött népességű a Dunántúl (Zala, Tolna és Baranya) számos aprófalva, valamint Békés és Csongrád megye északi része, Nógrád és Heves megye határtérségei, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli része is. Ide sorolható még a Balaton térsége is, ahol – minden más elidősödött Kárpát-medencei térségtől eltérően – a sajátos korösszetétel oka az időskorúak letelepedése.
A magyarországi átlaghoz képest kifejezetten fiatalos a korösszetétel Kárpátalján és Székelyföld községeinek egy jelentős részében. Hasonló helyzetet tapasztalunk a Partium északnyugati részén (Szatmárban), valamint a Felvidék középső és keleti részének számos településén; utóbbi két külhoni térség mintegy anyaországi folytatásaként Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyes részein (a Csereháton és a Bodrogközben), illetve Szabolcs-Szatmár megyében. A Magyarország északkeleti szegletének tágabb térségében tapasztalható korösszetétel gyakran jelez sajátos etnikai összetételű népességet: a roma származású magyar, vagy nem magyar népesség magas arányával jár együtt.
A települési szintű, teljes népességet megjelenítő egyes nagyvárosi agglomerációk térsége is átlagosnál fiatalabbként rajzolódik ki (Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Temesvár, Arad, illetve – Budapest mellett – a legtöbb anyaországi megyei jogú város), ez azonban nem feltétlenül jár együtt azzal, hogy e térségek magyarsága is fiatalabb lenne.
Egészségügyi ellátórendszerek
Az egészségügyi ellátórendszer a legtöbb magyarok által lakott külhoni térségben alacsonyabb teljesítményű, bár erről nagyon kevés az összevetést lehetővé tevő adat. E helyzetet részben az is magyarázza, hogy a külhoni magyarok által lakott térségek alapvetően vidékies térségek, ahol az ellátórendszer kevésbé fejlett és kiterjedt. Több nagy létszámú magyar közösségnek otthont adó szomszédos állam esetében azonban általában is elmondható – a gyengébb gazdasági fejlettségből adódóan – a közszolgáltatások magyarországinál kedvezőtlenebb finanszírozási helyzete az ellátás kiterjedtségében és színvonalában is kisebb teljesítményt eredményez.
A külhoni magyarok egészségügyi ellátásban való foglalkoztatása többnyire a magyarországihoz hasonló értéket mutat, nem sokban tér el az adott ország értékeitől, de többnyire valamivel az alatti.
Kárpátalján viszont nagyon alacsonyak ezek az értékek, és az országostól is jelentősebben elmaradnak. Ez ugyan egyrészt azt is jelenti, hogy kevesebb magyar egészségügyi dolgozó, és így kevesebb magyar család van közvetlenül kitéve a járványnak, de arra is utal ugyanakkor, hogy az ottani magyarok az anyaországinál kisebb arányban tudnak hozzájutni egészségügyi szolgáltatáshoz anyanyelvükön.
A jelenlegi helyzetben mindez szintén emelheti a sérülékenységet, most ugyanis egy ismeretlen kórokozóval szembesül az ellátórendszer, és így egységesen kidolgozott protokollok sincsenek.
Az életkorral és az egészségügyi ellátórendszer helyzetével is összefügghet, hogy a szubjektív egészségérzet Kárpátalján és Vajdaságban jelentősen rosszabb a többi nemzetrészben tapasztalhatónál. A krónikus betegségekkel küzdők arányában felméréseink szerint nincs jelentős eltérés a külhoni nemzetrészek között: 30% körüli értékről beszélhetünk, amiből 10%-ot a magas vérnyomás tesz ki. Utóbbi paraméter esetében magyarországi összevetést csak magyarországi statisztikai adatok adhatnak, de azok definíciója némileg eltér, bővebb körre terjed ki, ezért a krónikus betegséggel érintettek magasabb magyarországi értékei (39% 2017-ben, KSH) nem feltétlenül jelentenek kedvezőtlenebb értéket a külhoni nemzetrészekben mérteknél.
Egyszemélyes háztartások
Az egy- és kétfős háztartások aránya az anyaországban sokkal magasabb, mint a külhoni térségekben. Ez a járvány terjedése szempontjából meghatározó lehet, a magányosok magas aránya lassíthatja azt. A magas kockázatnak kitett személyek egyszemélyes háztartásai (pl. egyedül élő időskorúak) ugyanakkor kifejezetten sérülékenyebbek, valós sérülékenységük természetesen erősen függ a lokális ellátórendszerek felkészültségétől.
Mindenesetre az egyszemélyes háztartásokon belül az időskorúak által vitt háztartások aránya a külhonban kimagasló, az idősek ugyanakkor kisebb arányban élnek egyedül külhonban, mint az anyaországban.
Gazdasági sérülékenység
Némileg meglepő módon a gazdasági ágazati szerkezet érzékenysége általában kedvezőbb külhonban. Ennek egyik fő oka, hogy a kibontakozó gazdasági válsággal szemben végletesen érzékeny turisztikai szektor foglalkoztatása a külhoni magyar közösségekben és magyarlakta térségekben általában kevésbé jelentős, mint az anyaországban vagy az adott országban (kivételt a Felvidék magyarsága képez). Egyes településeken ugyanakkor fontos szektor a foglalkoztatásban, így ott vélhetően jelentős helyi (települési, községi szintű) válságokat okozhat, pl. a székelyföldi üdülőterületek kistelepülésein, fürdővárosaiban.
Térségi szinten – azaz pl. a székelyföldi megyék szintjén – magyarországi összevetésben annak ellenére sem jelentős a turizmus, hogy a székelyföldi megyék turizmusa mind a foglalkoztatottak számában, mind hozzáadott értékben romániai összehasonlításban jelentősnek számít (NSKI, 2015).
A mezőgazdaság és az élelmiszeripar vélhetően erőteljesen válságálló ágazat lesz a minden bizonnyal gazdasági válság során. Ez az ágazat a külhoni magyarság körében a magyarok által lakott térségek mindegyikében felülreprezentált a magyarországi értékekhez képest. Az esetek többségében a felülreprezentáltság a többségi államalkotó nemzeti közösségekhez képest is fennáll (NSKI, 2015). A többségi társadalommal történő összehasonlításban Erdély és Kárpátalja képez kivételt, itt a magyar népesség agrárfoglalkoztatottsága átlagos vagy átlag alatti értéket mutat.(NSKI, 2019).
Egy elhúzódó válságban fontos pénzügyi tartalékok viszont kisebbek a külhonban. A háztartások jövedelmi helyzete erősen változó nemzetrészenként, de mindenhol kedvezőtlenebb a helyzet a magyarországinál, különösen Kárpátalján, majd ezt követi sorrendben Vajdaság, Erdély és Felvidék. Megint csak Kárpátalján és Vajdaságban – a válsághelyzettől függetlenül is – a legnagyobb a saját bevallásuk szerint napi pénzügyi gondokkal küzdők aránya.
Ugyanakkor – az egész Kárpát-medencére vetítve – Felvidéken a legmagasabb azok aránya, akik saját bevallásuk szerint mindenféle anyagi gondtól mentesen élnek.
A hitel- és kölcsöntartozással terhelt háztartások aránya Erdélyben és különösen Kárpátalján – a válságállóság szempontjából – a legkedvezőbb értékű, azaz a legalacsonyabb. Kiemelkedő ez az érzékenység viszont a felvidéki és a vajdasági magyarság körében. A visszafizetendő hitelek háztartásonkénti nagyságában azonban Magyarország vezet, de a Felvidék megközelíti az anyaországi magas értékeket.
A válsághelyzetben erősen sérülékeny egyéni vállalkozók aránya (akik nem mezőgazdasági vállalkozók) a legtöbb külhoni közösségen belül kisebb a magyarországi értékeknél. A közszféra foglalkoztatottjai – akik alkalmazottként, legalábbis rövidtávon talán kevésbé érzékenyek a gazdasági válság hatásaira – nagyjából hasonló arányban vannak jelen a külhoni magyarság körében, mint Magyarországon (a magyarországi adatokkal való összevetést az eltérő források miatt ebben az esetben azonban érdemes óvatosan kezelni).
A szintén kiszolgáltatottabb helyzetben lévő alkalmi munkából élők, szerződés nélkül és/vagy pár hónapos szerződéssel munkát végző keresőkre támaszkodó lakosság aránya Vajdaságban és Kárpátalján jelentősen magasabb, mint a többi nemzetrészben.
Kutatási gyorsjelentés
A többéves, Kárpát-medencei társadalmi-gazdasági adatgyűjtési és egységes adatbázis-építési tevékenységeire támaszkodó kutatási gyorsjelentés Magyarországra és a legnagyobb lélekszámú kisebbségi magyar közösségekkel rendelkező nemzetrészekre (Erdélyre, Felvidékre, Kárpátaljára és Vajdaságra) terjed ki, ahol – mint a fentiekből is kiderül – a sérülékenységek jelentős eltéréseket mutatnak. A kutatási gyorsjelentés teljes anyaga az nski.hu honlapon érhető el.
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke
