Június 4-én 16.00 órakor vette kezdetét a történelmi egyházak képviselőinek jelenlétében a nemzeti összetartozás napja alkalmából szervezett megemlékezések második része Kassán. Pásztor Zoltán római katolikus püspöki helynök és Bohács Béla görög katolikus parókus imádkozott Orémus Zoltán református esperessel együtt.
Pásztor Zoltán bevezetőjében elmondta, a múltat nem mi írtuk. De egy emberöltőnyi időre felelősséggel formáljuk a jövőt. Az élet Istenéhez fohászkodott tisztánlátásért. A rosszat ne tévesszük össze a jóval, szeressük embertársainkat mint magunkat. A szolgáló szeretet nagyobb minden földi hatalomnál. Fogadjuk el a gyermekeket, akikből egymást elfogadó felnőttek legyenek. Hiányzik a békesség, tanítson az Úr bennünket igazi önbecsülésre, mások azt tegyék velünk, amit mi is velük teszünk!
Bohács Béla imaéneke a Teremtő jótéteményeiért könyörgött, hogy mérhetetlen irgalma folytán határtalan kegyelmét töltse ki ránk és Európa összes népére. Hogy a háborúk, betegségek és csapások kerüljenek el bennünket. Az igazság és béke áldásaiban részesítsen bennünket. Ne vesse el könyörgésünket és hálát adunk, magasztaljuk jótéteményeiért.
Orémus Zoltán a 90. zsoltár szavaival könyörgött.
„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. (…)
Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (…)
Adj bőségesen szeretetedből reggelenként,
hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!
Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál,
annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!
Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, (…)
kezeink munkáját tedd maradandóvá!”
Hozzátette, az Úr vezesse népünket a Kárpát-medence többi népével együtt, hogy az Ő útján építsük a jövőt. Otthonunk ott legyen, ahová helyezett minket, hogy mindenki saját anyanyelvén dicsérje Őt.
Bohács Béla, Pásztor Zoltán és Orémus Zoltán
Az imák közben Rákóczi énekének strófáit énekelték az egybegyűltek. Ez egy gyönyörű kuruckori ének. Első verse így hangzik:
„Győzhetetlen én kőszálom,
Védelmezőm és kővárom,
A keresztfán drága áron,
Oltalmamat Tőled várom.”
A Himnusz után, fél ötkor a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulóján meghúzták a harangot, ahogy száz évvel ezelőtt is, amikor Magyarország hivatalos képviselői kénytelenek voltak aláírni ezt a diktátumot.
Öt percig zúgott a harang és mi imádkozó lélekkel, néma csöndben állva hallgattuk.
Béres Viktor Horváth Lóránt: Himnusz 1100 évre c. versét szavalta el.
Béres Viktor szaval
Majd jómagam rövid előadást tartottam erről a gyászos eseményről és előzményeiről, melyet az alábbiakban közlök:
„Nagy-Trianon, egy palota Versaille-ban, melyet XIV. Lajos építtetett. Itt írták alá a végzetes okmányt, mely minden volt, csak éppen nem békeszerződés. Közép-Európa népeit egymásra uszította, felszabdalta a természet alkotta egységet. A győztes népeknek sem hozott boldogságot, hiszen így egyesével tálcán kínálta fel őket először Hitlernek, azután Sztálinnak” – kezdtem előadásomat, majd a következőképpen fejeztem be:
„Száz év után azért állunk így és azért vagyunk ebben a helyzetben, mert eltávolodtunk Krisztus tanításától. Ezért gyűlöljük ellenségeinket? Ők tehetnek róla? Gondoljunk Kálvin magyarázó kérdésére: »Kicsoda tisztítaná le rólunk a rozsdát, ha nem lennének ellenségeink?«
Az Írás is azt tanácsolja: »Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót…, semmit sem várva érte; nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek…« Kell ennél magasabb rang? Egy módon állhatunk »bosszút«. »Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet, mert parazsat gyűjtesz a fejére, az Úr pedig visszafizeti, amit adtál.« (Példabeszédek Könyve 25:21-22.) »Ne álljatok bosszút önmagatokért…« Hiszen az Úr mondja: »Enyém a bosszú és a megtorlás…« (5M 32:35) Ő ítél igazságosan és megfellebbezhetetlenül.
Balassa Zoltán előadása
Száz évvel ezelőtt egy monarchiabeli egyenruhában, fekete karszalaggal sétált a kassai Fő utcán az akkor még ismeretlen Fábry Zoltán. Így tiltakozott. Bölcs döntés volt. Megismerkedett az éppen csak, hogy berendezkedő Csehszlovákia börtönszeretetével.
Milyen lesz a következő száz év hitünk és az utánunk jövőké fogja eldönteni. Ha a Szentlélek vezet bennünket, akkor könnyen válaszolhatunk I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek, egyházközségünk alapítójának bibliás kérdésére: »Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?« (Róma 8:31)
A történelemnek ugyanis még nincs vége! Van tehát esélyünk és feladatunk!”
(Az előadás teljes szövege ITT olvasható)
Délután öt órakor az összetartozás szimbolikus megéléseként videó-közvetítéssel egybekötött istentiszteleten vehettünk részt. Ezen az alkalmon Magyarországról a miskolci tetemvári gyülekezettel, Erdélyből az oltszemi, a mikóujfalui és a gernyeszegi gyülekezettel, Kárpátaljáról a salánki gyülekezettel alkothatunk egy testvéri közösséget. Az istentiszteletet online is közvetítették.
Az egyes települések papjai a megbeszélt forgatókönyv szerint kapcsolódtak be a közvetítésbe, amelyet a kassai templom falára kivetítve követhettünk. Néha adódtak műszaki gondok, ám végül ezeket sikerült kiküszöbölni.
Felemelő érzés volt, hogy együtt énekelhettünk száz és ezer kilométeren keresztül.
Az igét ebből az alkalomból Orémus Zoltán kassai esperes hirdette. Az alapigét számára Nehémiás próféta könyve szolgáltatta. „Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem rommá lett, és kapui tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem falait, hogy ne gyalázzanak többé bennünket!” (2:17) „A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk. Istenünk harcol értünk!” (4:13-14)
Bajban vagyunk! – hirdeti az ige. Aláírták a békediktátumot. Kárpátalján, Erdélyben és egyáltalán a Kárpát-medencében csak sejteni tudjuk, mit tettek ellenünk, amikor ez a világ összeomlott. Nehémiás évszázadokkal korábban hívott föl összefogásra. Végigjárta Jeruzsálem összeomlott falait és azok felépítésére hívott föl. Tettekre buzdított. Ez jelentette a fordulópontot! Eljött az építés ideje.
Nehémiás Jeruzsálem várfalainak építésére hívta föl kortársait. De a várfalépítés a mi feladatunk is. Ez jelenti a megmaradást és a jövőt. Ebben a munkában mindenkinek van helye.
Különböző helyeken dolgozunk, akár távol is egymástól mégis a megmaradás feltétele a sikeres védelem. Akárhol „dolgozunk”, a katedrán, a konyhaasztalon, a gyermekszoba ágyánál imádkozunk, anyanyelvünket ápoljuk, a jövő zálogainak várfalait védjük. Ebben mindenkinek van helye, feladata. Tehát az Isten építésre hív, de nem mindegy, hogyan tesszük ezt.
A kassai református templom felújított homlokzata
Nehémiás arról számol be, hogy a munka sok, de nem mindenhová jut ember. Fáradó öregek és fiatalok végzik azt. A munka ugyan valóban sok és nagy területre szóródik szét, nem jut ember mindenhová, mégis nagyszerű, ha lelkiismeretesen végezzük feladatainkat! A kürtszóra kell figyelnünk. Az Úr vigasztal minket és harcol helyettünk, értünk. Ahová helyezett minket az Úr, nem vagyunk egyedül. Hisszük annak ellenére, hogy sokszor erőtlenek, kétségekkel küzdve élünk, de a kürt időről-időre megszólal, mint most is. A technika segít tudatosítanunk, nem vagyunk egyedül ott, ahol vagyunk. Ezzel a tudattal megyünk vissza a várfalra és mindenki a helyén van, Isten meg harcol helyettünk. „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” – tette föl ismételten a kérdést a lelkipásztor.
Ezt zárta a közös Himnusz-éneklés és az „Isten szívén megpihenve, Forrjon szívünk egybe hát…” kezdetű református ének.
A kassai megemlékezők
Este viszont Felsőbankón a kassai II. Rákóczi Ferenc cserkészcsapat 20:20-kor meggyújtotta az Összetartozás Tüzét. Talán az űrből láthatóak voltak ezek a lángok, melyek részben betöltötték azt a területet, melyet olyan körmönfont érzéketlenséggel egy évszázaddal ezelőtt szabdaltak szét…
