Mély megrendüléssel fogadtuk a hírt, hogy egyházunk megbecsült presbitere, szeretett tanárunk, Dr. Szénássy Zoltán, „Zoli bácsi” 2011. november 28-án 86 éves korában visszaadta lelkét Teremtőjének.
Dr. Szénássy Zoltán
1925-2011
„Fiam! az én tanításomról el ne feledkezzél,
És az én parancsolatimat megőrizze a te elméd;”
Péld. 3/1
Ősi komáromi családból származott, református istenfélő szülők gyermekeként született és nevelkedett. A szülői háznak meghatározó jelentősége volt jelleme kiformálásában. A Komáromi Református Tanárképző Intézetben kezdte meg tanulmányait, a háború kitörése miatt itt csak három évet végzett el, majd Pápán fejezte be a tanítóképzőt. 1949-ben alapiskolán kezdett tanítani, 1956-ban levelező tagozaton fejezte be tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetemen. Magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1956 szeptemberétől 1960-ig a komáromi Magyar Tannyelvű Pedagógiai Iskolában (óvónőképző), majd 1960-tól 1991-ig, nyugdíjba vonulásáig, a mai Selye János Gimnáziumban tanított.
Nehéz időkben oktatta a diákokat a magyar irodalom és a magyar történelem szeretetére. Személyében szerény, halk szavú, de szilárd hitű embert ismertem meg, aki Komárom élő legendája volt. Arra tanított bennünket, hogy a választott hivatásunk kiváló művelői legyünk, Isten kegyelme által minden időben. Tanítványai jelentős része a tanítói pálya közelében maradt. Óvónők, tanárok, egyetemi oktatók, lelkészek, írók, orvosok, mérnökök, művészek, közszereplők stb. nemzedékei emlékeznek rá nagy elismeréssel.
Szelíd és szerény, de biztos értékrendű, segítőkész mesterünk volt. Tanári munkásságát a pontosság, igényesség jellemezte. Pedagógusi és kultúraszervező tevékenysége, de különösen élőszóban átadott tudása értékes örökségünk marad. Kimagasló példája volt annak, hogy a művelt magyar ember mennyire fontos a Felvidéken. Tanítványait magyarságtudatra és tisztességre nevelte.
Helytörténész és közíró volt. 16 könyve jelent meg, ezek közül 14 Komáromhoz kötődik. Munkássága elismeréséül több kitüntetésben részesült. Pro Urbe-díjat kapott Révkomáromtól, Dél-Komáromtól és Neszmélytől. Bátor helytállásáért 2009-ben Pro Probitate-díjban részesítették. 2010-ben Szülőföld-díjat kapott. Nagyon sokszor emlegette: „Mindent le kell írni, mert ami nincs leírva, vagy kőbe vésve, az nem is volt.” Az ő kezdeményezésére 6 emléktáblával, Szent István szobrával és az aradi vértanúk emlékoszlopával gazdagodott Komárom.
Derék, istenfélő, igazságos presbiterként szolgálta gyülekezetünket. Rendszeres résztvevője volt a vasárnapi istentiszteleteknek. Tudta, hogy mit vár el tőle Isten, a haza és az eklézsia. Példamutató életet élt családjával, és a megpróbáltatások idején felettesei tiltása ellenére is vállalta Jézus Krisztust. Presbiterként 12 évig szolgálta a révkomáromi református egyházközösséget. 10 évig szerkesztette a Kis Tükör, egyházunk hivatalos lapja „Eklézsiánk múltjából” című rovatát. A Révkomáromi Református Keresztyén Egyház köszönetét fejezi ki az elvégzett áldozatkész és segítő munkájáért.
Tisztelőinek így üzen:
„A földnek adom testemet,
Istennek én lelkemet.”
Igaz szeretettel és tisztelő ragaszkodással őrizzük emlékezetünkben tanárunk, Dr. Szénássy Zoltán emlékét.
Dr. Körtvélyesi Rózsa Piroska
A Komáromi Pedagógiai Iskola volt tanulója
A Révkomáromi Protestáns Nőegylet vezetőségi tagja
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”31339, 31411, 25074, 15369″}
