Március 26-27-én a vajdasági Szabadkán tartották a Magyarság az Információs Társadalomért Testület (Ma ITT) 4. konferenciáját. Az MKP képviseletében Duray Miklós volt jelen és tartott előadást, melyet az alábbiakban teljes terjedelemben közlünk.
Informatikával a külhoni magyarságért – A kétnapos konferencia nem titkolt célja a magyarság nemzetközi súlyának növelése világszinten. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium – az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) korábbi munkáját folytatva – egyik feladatának tartja az összmagyarság közötti információáramlás biztosítását, s ezzel a külhoni magyar közösségek megerősödésének elősegítését és versenyképességének fokozását – szögezi le a tárca közleménye. Az eddigi eredményekre — több mint 300 eMagyar pont, emagyar.net-portál — alapozva jött létre a Magyar–magyar Platform (M2 Platform), az eRegio Hálózat, a szakmai szervezetek és a programot irányító intézmények közös kezdeményezéseként.
A konferencián Duray Miklóst követően előadást adott Pogány Erzsébet, a portálunkat működtető Szövetség a Közös Célokért igazgatónője is, valamint Tóth Károly, a Fórum Intézet igazgatója.
Duray Miklós előadása:
Informatikai innováció és közösségépítés
Tisztelt Konferencia!
Kedves Barátaim és Ismerőseim!
Az „Innova 2008” konferenciát előkészítő szakértők arra kérték fel Csáky Pált, a Magyar Koalíció Pártjának országos elnökét, hogy ma itt Szabadkán tartson előadást „Informatikai innováció és közösségépítés” címmel.
Engedjék meg, hogy átadjam a konferencia rendezőinek és résztvevőinek a Magyar Koalíció Pártja országos elnökének üdvözletét, és egyúttal kimentsem Csáky Pált, aki – nagyon örült a meghívásnak, de – most azért nem tud jelen lenni, mert sajnos már két héttel ezelőtt tudható volt, hogy a szlovák parlamentnek, éppen a konferenciánk idejére eső ülésén folytatódik a Lisszaboni szerződés és a sajtótörvény összekapcsolása miatt kialakult szlovákiai politikai huzavona. Egyúttal napirendre került a számunkra hátrányos helyzet kialakulását sugalló közoktatási törvénytervezet is. Mivel a politikai tárgyalásokon a párt elnökének személyesen kell részt vennie, ezért nem jöhetett ide Szabadkára.
Megtisztelő, hogy a konferencia házigazdáitól, a budapesti GKM-től és a délvidéki Magyar Nemzeti Tanács vezetőitől személy szerint én is felkérést kaptam a konferencián való részvételre, ezért most a pártelnököt helyettesítve és felkért előadóként is rátérek előadásom témájára.
Az informatika alkalmazása a közösségépítésben és ennek a kapcsolatnak a folyamatos megújítása konferenciánk résztvevőinek körében egyértelmű és elfogadott tény és nem is vitatható, hiszen az informatika segítségével azokat is egy virtuális, és egyszer talán szervesen együttműködő közösségbe lehet kapcsolni, akik soha sem remélték, hogy valaha is érheti őket ilyen szerencse.
Ezt a fantasztikus lehetőséget szolgálja például a Magyar Magyar Platform. Azt, hogy folyamatos újításokkal, a modern informatikai eszközök felhasználásával közösséget építsen – hagyományos értelemben is, de emberek olyan képzelt közösségét is, akik egy cél érdekében egy adott időben a világháló segítségével együtt tudnak gondolkodni.
Valamikor elképzelhetetlen lett volna, hogy egy gyimesfelsőloki és egy pozsonyi magyar fiatal együtt – mindketten saját lakóhelyükön, a szobájukban ülve – a nemzet közös gondjairól értekezzenek, és még láthassák is egymást. A világhálón ezt ma már megtehetik, mert a 900 kilométeres távolság egy-két másodpercre zsugorodott. De még nemrég az is elképzelhetetlen volt, hogy a valamikor Szovjetunióba szakított magyarok, akik ma ugyan Ukrajnában élnek, de még mindig a magyar világ peremén, telekommunikációs műhold révén az alsólendvai magyarokkal kerüljenek napi kapcsolatba. Vagy emlékezzünk vissza az erdélyi falurombolás időszakára az 1980-as évek második felében. Micsoda emberfeletti erőt igényelt, hogy a világ magyarsága körében megszervezzük a tiltakozó levélakciót az ENSZ Genfben ülésező emberjogi bizottságának címezve. Most sokkal könnyebb a dolga a szervezőknek, amikor a benesi dekrétumok továbbélése és éltetése ellen szerveznek petíciót. Az internet segítségével pár nap alatt több tízezer támogató csatlakozott a világ minden tájáról a szervezők felhívásához.
Teljesen nyilvánvaló, hogy az informatika segítségével a leghagyományosabb közösséget, a nemzet közösségét lehet új, közösségszervező eszközökhöz juttatni. Ez az eszköz, egy ilyen szétszakított nemzet számára, mint a magyar, olyan fontos, mint a sivatagi vándornak az oázisba vezető vezércsillag – a GPS kitalálása előtti időkben.
Ez a magyar-magyar informatikai program, amely már öt éve létezik, – de valljuk be őszintén, lehetne erőteljesebb is – az egyetlen olyan össz-magyar program, amihez esetleg nem kell kikérni a velencei bizottság véleményét, és nem kell miatta kötni kormányközi megállapodást sem. Csak a budapesti parlament vagy az ottani kormány teheti tönkre. Ez utóbbira már volt példa – hiszen az elmúlt néhány évben többször is, nem éppen szerencsés módon avatkozott be a korábban létrehozott nemzetpolitikai eszközök működésébe.
Az informatika ugyan nem helyettesíthet minden kapcsolattartási lehetőséget, hiszen nincs sem szimbolikus jelentéstartalma, és nem pótolhatja a fizikai, az élő kapcsolatot, a tapinthatót. Ezért nem pótolhatja a státustörvényből kiiktatott fogalmakat, vagy a törvényből kivett elemeket. De a törvény – se szó se beszéd – leállított eszközeit, mint a pedagógusok szakirodalom támogatását sem. De némi fantáziával és anyagi ráfordítással talán még több hozzáférhetőséget lehetne teremteni a nemzeti művelődéshez, és a szétszórt nemzet építéséhez, mint ami elérhető volt az eddig nehézkesen vagy akadályozva működő csatornákon. Például a hátáron túli magyar pedagógusok – saját kóddal rendelkezve – kaphatnának hozzáférhetőséget a magyar szakirodalomhoz, módszertani anyagokhoz, hogy abban az indulatokat keltő, de szellemileg ingerszegény környezetben, amelyben élnek a lehető legtöbbet nyújthassák a diákjaiknak – ez nem üzleti, hanem jószolgálati tevékenység lenne.
De az informatika nemzetépítő lehetőségeiről talán egy külön szakmai kerek-asztal értekezletet kellene tartani, amelyen a nemzetstratégák tennének javaslatokat az informatika felhasználásáról a nemzetépítésben. Ekkor talán a túlságosan kilúgozottra sikeredett szabadkai nyilatkozat is innoválódhatna, magyarul feldúsulhatna. Én ebben látom az igazi innováció, azaz a megújulás lehetőségét.
Érdemes azonban felidézni az informatikai program kezdeti időszakát, hogy érezzük, hogyan jutottunk el a máig. Hogyan jutottunk el oda, hogy az ötletek új ötleteket gerjesszenek az informatika nemzetépítő felhasználására.
Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium első embere, Kovács Kálmán – látván a nemzetpolitika addigi vívmányait fenyegető veszélyeket, jó presbiter módján – 2003. november 14-ére, Nagyváradra a „Magyarság az Információs Társadalomban” című tanácskozásra hívta meg a kárpát-medencei magyar közösségek képviselőit. A résztvevők zárónyilatkozata azzal végződik – szabadon idézve, – hogy a megfogalmazott célok megvalósítása érdekében ma itt (azaz akkor ott) létrehozzák a közös fórumukat, a Magyarság az Információs Társadalomért Testületet, azaz az ITT-OTT (négy-öt magyar összehajol) módjára a Ma-ITT-et, amely a magyarságot összefogó olyan szakmai konzultatív testület, amelyet az IHM minisztere évente hív össze. Én, személyesen már a Ma ITT játékos és sokat mondó elnevezés kiötlőinek többször kifejeztem elismerésemet. Az akkor papírra vetett gondolatok pedig Szabadkán, 2008-ban, tehát ma itt is időszerűek.
A határon túli magyar közösségek számára több ok miatt is emlékezetes marad ez a 2003. évi kezdeményezés – nem csak a program elindítása, hanem annak következetes és szakmailag jó színvonalon történő lebonyolítása miatt is, egészen 2006-ig, az IHM megszűnéséig.
2003-ban már ugyanis felröppent a hír, hogy mi minden szűnik meg 2004 és 2006 között. Elég csak a nagy múltú Illyés Közalapítvány felszámolását és a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetését példának felhozni, hogy a Magyar Állandó Értekezletet ne is említsem. E három intézménynek a megszüntetését semmi sem indokolta, még ha ezt hivatalosan cáfolják is a megszüntetők.
Hiányukat természetesen nem pótolhatják az informatikában rejlő lehetőségek. De nem is ez a feladatuk, hanem az új kapcsolatteremtési dimenziók megnyitása.
Ennek kapcsán nem árt tudatosítani, hogy a magyar-magyar informatikai rendszer őssejtjét éppen a státustörvényben rejtettük el, aminek az egyik ága csírázott ki a Magyar Igazolványok elektronikus úton történő kérelmezésének és ügyintézésének elindításakor, ami egy kataszter jellegű, sajátos közigazgatási rendszer alapjaként volt elképzelve. Ez a munka akkor Bene Béla szakmai felügyelete alatt kezdődött, sajnos nem teljesedhetett ki. A következő hajtása pedig akkor indult – Szentgyörgyi Lajos irányításával – amikor Kárpát-medencei informatikai rendszerként kezdett épülni a támogatás-nyilvántartó rendszer, ami sokkal többet jelentett, mint a pályázati adatok rendszerezett tárolását – sajnos a HTMH megszüntetése miatt ma már ez sem működik.
Az informatikai innováció folyamata megállíthatatlan, reméljük magyar-magyar viszonylatban is, habár a nemzeti közösség építése napjainkban Déva várához hasonlítható, vagy Árva várához, aminek a fellegvári részét csak a szentlélek tartja.
2007-ben a Gazdasági és Közlekedésügyi Minisztérium jóvoltából az Emagyar pontok működtetése, a Magyarság az Információs Társadalomban testület éltetése szerencsére újra napirendre került. Köszönet ezért Csepeli Györgynek, aki az IHM-ben is egyik szellemi atyja volt a programnak.
A közösségépítésben a szlovákiai magyarság körében nagyon fontos szerepe volt a Nagyváradon elindított programnak, majd a Puskás Tivadar Közalapítvány és a néhai Határon Túli Magyarok Hivatala közreműködésével meghirdetett pályázatoknak.
Engedjék meg, hogy ennek kapcsán a szlovákiai helyzetről adjak rövid „jelentést”:
A Magyar Koalíció Pártja, illetve a párt megbízásából a Szövetség a Közös Célokért társulás majd a Mécs László Társulás lett a Ma ITT program szlovákiai lebonyolítója.
A szlovákiai magyarok informatikai stratégiai terve a „Neumann Terv” nevet kapta. Az elnevezés nem volt véletlen, azt a célt szolgálta, hogy Neumann János érdemeire irányítsuk Szlovákiában is a figyelmet. De az elnevezésen túl a másik fontos hozadéka az volt, hogy a stratégiai terv kidolgozása kapcsán egy asztalhoz ült a szlovákiai magyar közösség több szakmai intézménye és társadalmi szervezete, szakértők, akik ugyan egymást izzasztották és ma is izzasztják, de hasznos munkát végeztek az informatikai tervezés terén.
Kimondták, hogy a tervnek széleskörű egyetértésen kell alapulnia a közösségen belül, hiszen az információs társadalom jellegéből adódóan sokszereplős, horizontális és vertikális rendszerről van szó, amely résztvevőinek egyike sem kerülhet monopolhelyzetbe vagy irányítói szerepkörbe.
A közösségépítésnek fontos eszköze lett tehát a Neumann Tervünk.
Kérdés: mi valósult meg belőle?
A legismertebb és leglátványosabb része a korlátlan, széles sávú közösségi internetezési lehetőség lett, aminek köszönhetően 2004-ben valamennyi jelentős szlovákiai magyar szervezet megjelent a világhálón, honlapokat alakítottak, és elektronikus postai címeken váltak elérhetőkké.
Felvidéken az informatikai fejlesztési terv kidolgozása idején a Szövetség a Közös Célokért társulás kezdeményezte az ún. Neumann-pontok kialakítását az eMagyarország pontok mintájára. Ezek később az egész Kárpát-medencében, sőt azon túl is létrejöttek, és az eMagyar pontok elnevezést kapták.
A feladat megvalósításának első körében a cél 12 szlovákiai magyar településen egy-egy közösségi tájékoztató hely kiépítése volt, olyan épületekben, amelyek magyar közösségi célokat szolgálnak és magyar szervezet a tulajdonosuk, ahol biztosított az eszközök szakszerű kezelése, biztosított vagy biztosítható az erőforrásokhoz, internethez való hozzáférés a szlovákiai magyar közéletben tevékeny polgárok minél szélesebb köre számára. Itt a Szövetség a Közös Célokért munkatársai ma is sokrétű tájékoztató feladatokat látnak el, amelyek a szlovákiai magyarság fejlődése érdekében stratégiai fontossággal bírnak, például:
1. A státustörvényből adódó lehetőségekről való tájékoztatás.
2. A társadalmi szervezetek intézményhálózatának megerősítése.
3. Az Európai Unió által támogatott programokhoz való csatlakozás lehetőségeiről szóló tájékoztatás.
4. A régiófejlesztés sokirányú segítése: kulturális, társadalmi és gazdasági adottságok feltérképezése, munkaközvetítés, vállalkozásfejlesztési tanácsadás.
5. Jogsegélyszolgálat a szlovákiai magyarságot érintő közügyekben.
A Mécs László Társulás szervezésében 45 eMagyar pont létesült, amelyeket a Fórum Információs Központ, a Csemadok – Szlovákiai Magyar Közművelődési és Társadalmi Szövetség, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség és egyéb társadalmi szervezetek, könyvtárak, művelődési központok működtetnek.
Közösségszervezés szempontjából nagyon fontos, hogy a szolgáltatást – amely esetünkben ingyenes – olyan helyen vegye igénybe az érdeklődő, ahová legalább a nappali órákban szabad belépési lehetősége van és ahol eligazítást is kaphat arról, hogy mely digitális tartalmak, közösségépítő információk és adatbázisok hol találhatóak és mire használhatóak.
A szlovákiai magyar közösség számára nagyon fontos kezdeményezés a www.felvidek.ma internetes napilap, hírportál a Szövetség a Közös Célokért részéről, illetve a www.magyar.sk internetes portál, amelyet több szervezet közösen bővít, alakít a Fórum Intézet koordinálása mellett.
Ez a két portál is a Ma ITT programnak köszönhetően indult.
A www.emagyar.net közösségi portált is meg kell említenem, hiszen eddig szűkebb pátriámról, Felvidékről szóltam, de a virtuális térben is egymásra kell találniuk az elszakított nemzetrészeknek – ennek eszköze a www.emagyar.net portál.
2008-ban a jól kiépített hálózatnak a megtartása és természetesen a továbbfejlesztése a cél. Az előkészületek során örömmel hallottam, hogy ma már az innováció tartalmi aspektusára helyeződik a hangsúly. Erre való utalásként említettem az előadásom elején a nemzetstratégiai szakemberek bevonásának szükségességét a tartalombővítésbe.
Tudatosítanunk kell, hogy az informatikai innováció és közösségépítés – a két cél közötti összhangot keresve – csak folyamatos szervezőmunkával, egymást kereső kommunikációval és célzatos témaválasztással lehetséges.
Ha a Gazdasági és Közlekedésügyi Minisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium és a többi, a feladatokban remélhetőleg részt vállaló szakminisztérium, tudatosítják, hogy a Kárpát-medence egy egységes ökokultúrális nagyrendszer és az itt élő magyarság az államhatárokkal való elválsztottsága ellenére egy nemzet, akkor a nemzetépítésben, a közösségépítésben úgy vállalnak részt, hogy Magyarország határain túlra is kinyújtják kezüket. Ha ez összehangoltan történik, akkor segítségükkel a határon túli magyar közösségek szervező ereje megsokszorozódhat.
Ez lehet a mai konferenciánknak is a legfontosabb mondanivalója: magyarországi és határon túli magyar szakemberek közös erővel keressék a közösségépítés eszközeit és módját, éljenek az informatikai innováció vívmányaival.
(www.duray.sk)
