A Beneš-dekrétumok és a magyar kérdés 1945-1948 címmel jelent meg kötet a második világháború utáni csehszlovák kitelepítésekről és szlovákosításokról; a kötet bemutatóját szerdán tartották Budapesten.
A dokumentumgyűjtemény bemutatásán Vizi Balázs nemzetközi jogász azt mondta: elgondolkodtató a meghozott rendeletek gondolatmenete, hiszen konszolidáció helyett revans volt a Beneš-dekrétum, mert a szlovák állam egyértelműen a magyarok és németek számlájára írta Csehszlovákia feldarabolását.
Hozzátette: hiába zárták le már 60 éve a dekrétumokat, a felvidéki magyaroknak még mindig élő, „szimbólumteremtő erővel” rendelkeznek. „Olyannyi békíthetetlen ellentét van a két közösség politikai értelmezése között, amely csak az ilyen kötetekkel (…), a dokumentumok közzétételével lehet eloszlatni” – mondta.
Štefan Šutaj, a Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézetének igazgatója, a kötet társszerzője hangsúlyozta: a magyaroknak is meg kell érteniük a szlovák fél álláspontját, hogy a magyarok „szívvel” közelítenek a dekrétumok felé, a szlovákok pedig nem tudják beleélni magukat a magyarok helyzetébe. Mint fogalmazott, a szlovákokból hiányzik az empátia ehhez.
Tóth Imre jogász, társszerző a dekrétumokkal kapcsolatban elmondta: megvizsgálták, hogy milyen hatásai lennének a dekrétumoknak akkor, ha manapság lépnének hatályba. Ha ma hoznák meg ezeket a törvényeket, akkor nem léphetnének hatályba, hiszen magasabb, nemzetközi törvények tiltják a diszkriminatív törvények hatályba lépését – hangsúlyozta.
A Beneš-dekrétumokat a második világháború után hozta Edvard Beneš, akkori csehszlovák elnök, melynek nyomán megvalósították a lakosságcserét, a magyarokat vagy Magyarországra, vagy Csehországba deportálták, elvették állampolgárságukat. A kérdés a mai napig lezáratlan, a szlovák parlament ugyanis 2007 szeptemberében megerősítette a Beneš-dekrétumok sérthetetlenségét.
STOP
