A Beneš dekrétumok léte magyar-szlovák-cseh-német viszonylatban visszatérő jelleggel borzolja az európai kedélyeket. A bártfai (Bardejov) bíróság elé került egy ezen rendelettel érintett tulajdon-rendezési ügy, s az első fokú ítélet mindenképp figyelemreméltó.
Szűkítve a kört csak a szlovák-magyar vonatkozásokra, a szlovákok önálló államiságuk megkérdőjelezésének veszik a dekrétumokkal szemben megfogalmazott kritikát, mivel értelmezésükben a dekrétumok ma már csak a történelem részét képezik, jogi hatásuk a mára nincs. Hiszen ki beszélne ma már kollektív bűnösségről, állampolgárságtól való megfosztásról, kitelepítésekről az uniós tagország Szlovákiában.
Magyar részről viszont ott a behegedetlen seb, a dekrétumok következtében megvalósult súlyos emberjogi sérelmek miatt. A vita évek óta húzódik, politikai paktumok tárgya, s bizony érzelmileg nagyonis túlfűtött.
Beneš köztársasági elnök vagyon-elkobzást érintő 108. számú dekrétuma elkobozta a vagyont minden magyar es német nemzetiségűtől, kivéve „ha aktívan részt vettek a Csehszlovák Köztársaság egységének megőrzéséért és felszabadításáért vívott harcban”, vagy „akik hívek maradtak a Csehszlovák Köztársasághoz”. Mezőgazdasági földek tekintetében a köztársasági elnök dekrétumai mellett a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. aug. 23-an kelt 104. számú törvényerejű rendelete volt a mérvadó. Ez a rendelet még szigorúbban sújtotta az egykori magyar és német ajkú lakosságot, még formális kivételt sem tett azok felé, akik a megítélés szerint sem folytattak államellenes tevékenységet.
A bártfai (Bardejov) bíróság elé került egy ezen rendelettel érintett tulajdon-rendezési ügy, s az első fokú ítélet mindenképp figyelemreméltó. A bíróság ugyanis a mezőgazdasági földeket érintő rendelet miatt elkobzott ingatlan ügyében az alperesnek adott igazat a szlovák állammal szemben. A magyarországi alperes 2000-ben rendezte a szlovák állammal a tulajdonviszonyokat őseinek földjének ügyében. 2009-ben azonban a szlovák állam bírósági eljárást indított az alperes ellen, hogy mégsem ő a jogos tulajdonosa a földeknek, hanem az állam; mivel rájöttek, 1946-ban az állam konfiskálta az érintett földet az alperes felmenőjétől.
A korabeli dokumentumok szerint az alperes őseitől magyar nemzetiségük miatt kobozták el vagyonukat. Az ügy szépségéhez tartozik, hogy a periratokban konkrétan dokumentálták, hogy az egykori tulajdonos nem tartozott a megszálló erők közé, nem volt tagja egyetlen politikai szervezetnek sem. Az elkobzás indoka egyedül a magyar nemzetisége, mint az volt sok száz más esetben is az akkori Csehszlovákia szerte.
Az alperes ügyvédje, a komáromi Dr. Keszegh Tünde így fogalmazott: „Az eredmény megerősíti a független szlovák igazságszolgáltatásban való hitemet. A szlovák bíró ugyanis erős szakmaisággal, tiszta fejjel döntött az ügyben. A bíró hivatkozott a Beneš dekrétumok ügyében hozott 2000-ben és 2001-ben is született Szlovák Legfelsőbb Bírósági döntésre, melyben kimondták, hogy a konfiskációs eljárások során is be kellett tartani az általános, alapvető eljárásjogi szabályokat, s amennyiben ezek nem voltak betartva, akár ma is kimondhatja a bíróság hogy az elkobzás érvénytelen. A konkrét ügyben a bíró rámutatott: a konfiskációs perirat hiányos, nincs bizonyítva hogy minden szabályt betartva folytatták le az elkobzási eljárást, ezért az elkobzásról szóló döntés nem emelkedett jogerőre és az adott esetben ez így jogilag semmis. A bíró tehát egyrészt alkalmazta erre az ügyre is a Beneš dekrétumokkal kapcsolatos legfelsőbb bírósági döntést, másrészt pedig elismerte az abban foglalt alapelvet. Ez ugyan még csak az első nagy csata volt a konkrét ügyben, hiszen az állam fellebbezett a döntés ellen.”
A szlovák bíró által tanúsított szakmaiság példaértékű mindannyiunk számára. Szlovákoknak azért, hogy szembenézzenek a realitással, a dekrétumok illetve az akkori rendeletek egyes pontjai máig érvényes jogsérelmeket eredményeztek. Uniós állampolgárokként pedig nem fogadhatják el a kollektív bűnösség elvét, a kizárólag nemzetiségi alapon történő megkülönböztetést. Magyaroknak pedig azért van min elgondolkodni, hogy egy kalap alá veszik a teljes szlovák társadalmat a Beneš dekrétumok ügyében – valamilyen szinten ma kimondva a kollektív bűnösség elvét rájuk. Rá kell ébrednünk, hogy a kérdést a szlovák államiság alakulásának kereteitől függetlenül, csak a jogsértő pontokra fókuszálva kell vizsgálnunk.
Itt a példa előttünk, lehet eredményeket elérni szakmaisággal, s valódi partnerséggel. Olyan hozzáállással, amikor nem azt feltételezem a másikról, hogy identitásomat kérdőjelezi meg, hanem nyitott vagyok a másik fél megértésére. Ebben az ügyben nem osztott lapot a bíró a politikai érvelésnek, s ez a hozzáállás lehet a rendezett szlovák-magyar viszonyok felé a járható út.
Mikóczy Ilona, Kitekintő.hu/Felvidék.ma