Évtizedek óta rejtőzhetett a zselízi gimnázium könyvtárának szekrényében egy 16. századi gerezdes buzogány maradványa. A gimnázium tanárainak bár régóta tudomása volt a leletről, de a nehezen felismerhető „vasdarabnak” eddig nem tanúsítottak különösebb figyelmet.
A régészeti leletet minden bizonnyal Sípos Béla, a gimnázium egykori emblematikus tanára találhatta, mivel helytörténészi kutatásai során sok feltárással foglalkozott. A tanár özvegye, Sípos Ilonka néni valószínűsíti, hogy emlékei szerint férje Peszektergenye vagy Garamsalló kataszterében bukkanhatott az érdekes leletre, amit a gimnáziumban őrzött. Nyugdíjba vonulásakor Gubík Máriára bízta annak őrzését, aki leltárba vette a tárgyat. A gimnázium történelemtanára, Kepka Márk vette elő most a tárgyat, hogy beazonosíttassa.
Kép: nadasdymuzeum.hu
Ezt dr. Hidán Csaba, a Károli Egyetem hadtörténésze végezte el, aki előzetes vizsgálata alapján a török hódoltság idejére, a 16. századra datálja a tárgy eredetét. Hogy török vagy magyar eredetű lehet-e, ahhoz további vizsgálatok elvégzésére van szükség.
„Első ránézésre azt hittük, hogy egy különös kerítésdísz lehet, de jobban megvizsgálva valószínűsítettük Csonka Ákos kollégámmal, hogy buzogány vagy jogar lehet minden bizonnyal. Mivel meglehetősen erodálódott, még gondolkodunk rajta, hogy érdemes-e, egyáltalán lehet-e restaurálni. De mindenképpen közkinccsé szeretnénk tenni, vagy a gimnázium épületében vagy a Magyar Ház tárlatában szeretnénk kiállítani, hiszen lokális történelmünk egy darabjáról van szó”
– mondta el az érdekes leletről Kepka Márk.
Magyar urak, I. Miksa császár Diadalmenete Hans Weiditz fametszetén_forrás _Kovács S. Tibor Huszárfegyverek a 15-17. században (Budapest, 2010)
A Heraldikai Lexikonban a következő leírást találjuk erről: A buzogány változatos formájú kézifegyver. Alapformája vasból vagy bronzból készült fejjel van ellátva, melyet fanyélre erősítettek. A fejek alakja lehetett golyó, henger, kocka, téglatest, sokszög. Magyarországon a 13. században, a kunok beköltözésével együtt jelent meg. Mint lovasfegyvert a középkorban rendszeresen használták. A 14. századtól jelentek meg az ún. tollas buzogányok, melyek hatékonyabbnak bizonyultak a páncél bezúzására. A 14. század végén a csillagfejű típusból alakult ki az ún. csatacsillag, a peremgyűrűvel és köpűvel ellátott hosszútüskés változat. A csillagfejet felváltotta az ún. gótikus buzogány, a török korban pedig egymás mellett használták a tollas, gerezdes és láncos buzogányokat. A gerezdes buzogány a 16. század elején török hatásra kialakult forma. Elődjének a magyar tollasbot tekinthető. Gömb alakú felülete általában gerezdelt. A hadnagyi buzogány a kuruc hadseregben használatos parancsnoki jelvénnyé lett buzogányfajta. Általában körtefejű volt, vasból kovácsolták, gerezdesre alakították.
Bethlen Gábor és Thököly Imre
Kovács S. Tibor: Huszárfegyverek a 15-17. században (Budapest, 2010) című könyvében pedig konkrét példákat is találunk a használati gyakorlatáról: I.Miksa császár 1516-1518 között készült „Diadalmenetének” egyik metszete gyalogsági állópajzzsal és buzogányokkal felszerelt magyar urakat ábrázol. Az egyik jellegzetes tollas buzogányt tart a kezében, ám egy új típusú fegyvert is megfigyelhetünk az urak kezében. Ez az új típusú fegyver a gerezdes buzogány, mely a gömbfejű és a tollas buzogány keresztezéséből jöhetett létre. A 16. század első felében ez egy jellegzetesen magyar fegyverré vált. 1520-ban Hans Weiditz fametszetet készített a Lech-mezőn összecsapó magyar és német seregekről. A metszeten szereplő magyar huszárok kezében is láthatóak a gerezdes buzogányok. Ugyanakkor mint a szakdolgozat írja a 17. századra gyakorlatilag ki is szorultak a használatból.
A 17. században a gerezdes buzogányok fejmérete folyamatosan csökken, és kialakul a vezérek kezében látható gömb, vagy körte alak, melyek általában 12 gerezdből állnak. Díszítést a tetőn található gombok tagolásában valamint a gerezdek alsó részein látható polírozásban figyelhetünk meg. A magasabb rangú vezetők buzogányai akár 16 gerezdesek is lehetnek, és ezeket a gerezdeket rendszerint hullámos sárgaréz sávok is szegélyezik.
Az erdélyi fejedelmek kinevezési gyakorlata volt a másik olyan fontos ok, ami a buzogány méltóságjelvénnyé válásához vezetett. Miután Erdély a törökök vazallusa lett, azután ugyan a fejedelmeket a rendek választották, de csak akkor lettek legitim uralkodók, ha a törökök ezt szerződéslevéllel (adhnáme) és különféle jelvényekkel, buzogány (bot), felszerszámozott ló, zászló, kard, föveg, stb. küldésével meg nem erősítették.
A buzogánynak, mint méltóságjelvénynek igen nagy szerepe volt még a Rákóczi szabadságharc alatt is. A kuruc hadseregben a századok parancsnokainak, vagy ennél magasabb csapatparancsnokoknak volt szabad viselniük. Ezek a hadnagyi buzogányok általában gömb alakúak és 12-16 gerezdből állnak, melyeknek peremét poncolt, vagy vésett rézlemez borítja. Fából készült nyéllel rendelkeznek, amelyet sokszor díszít faragott csontborítás. Ezek a buzogányok nemcsak tiszti méltóságjelvények voltak, hanem parancsközlő és fenyítőeszközök is egyben.
A Zselízen előkerült lelet 17 gerezdet tartalmaz és tudvalévő, hogy 1709-ben a Rákóczi szabadságharcban komoly szerep hárult a Garam menti kisvárosra, ahol Bottyán János ponton hidat veretett. Így könnyen lehet, hogy a buzogány ebből a korból származik. A lényegen mindenesetre nem változtat, hogy egy rendkívül érdekes és értékes tárgy, ami a lokális történelem egy fontos eleme.
(tsák/Felvidék.Ma)
