Szlovákiának magyarázkodnia kell annak a parlamenti határozatnak az ügyében, amelyet akkor fogadott el a törvényhozás, amikor az ország szellemi vezére a Szlovák Nemzeti Párt elnöke, Ján Slota volt.
Az Európai Parlament Petíciós Bizottsága felszólította Szlovákiát, hogy Brüsszelben magyarázza meg a szlovák parlament 2007-ben elfogadott, „a háború utáni dokumentumok érinthetetlenségéről”, azaz a Beneš-dekrétumokról is szóló határozata elfogadásának körülményeit.
Ha a mai képviselet az igazat szeretné válaszolni a kérésre, akkor Brüsszelben el kellene ismernie, hogy a határozat elfogadására különösen szégyenteljes körülmények között került sor. Akkor, amikor az ország szellemi vezére a Szlovák Nemzeti Párt elnöke, Ján Slota volt.
2007 augusztusában az MKP akkori elnöke, Csáky Pál megemlítette, hogy a parlament elé terjeszt egy javaslatot, melyben erkölcsi és anyagi kártérítést kér a Beneš-dekrétumok kárvallottjai számára. Mivel egyértelmű volt, hogy a javaslatnak a legkisebb esélye sincs arra sem, hogy egyáltalán tanácskozzanak róla, nem még hogy elfogadják, az akkori parlamenti pártok Csáky hangoskodásán csendben túlléptek.
Amikor meg úgy döntöttek, hogy tovább nem lesznek csendben, nyugodt hangon azt ismételgették, amit hasonló követelésekre az Európai Unió mond: A Beneš-dekrétumok esetében történelmi iratokról van szó, amelyek még jóval Szlovákia Európai Unióba való belépése előtt kerültek elfogadásra, s amelyeknek jogi következményei ma már nincsenek, ezért nincs is ok arra, hogy az unió tagállama foglalkozzon velük.
No de ha már a parlament mégiscsak foglalkozni akart a Beneš-dekrétumokkal, elfogadhatott volna egy olyan határozatot, mint amilyent 2002-ben a Cseh Nemzetgyűlés elfogadott. Prága kijelentette ugyanis, hogy a dekrétumok a háború és a nácizmus veresége következtében jöttek létre, s hogy már „a kiadásuk utáni időben megvalósultak, s ezek alapján ma már semmilyen új jogi viszony nem jöhet létre”. És hozzátette, hogy a dekrétumokból következő jogviszonyok, nem maguk a dekrétumok (!), „kétségbevonhatatlanok, érinthetetlenek és megváltoztathatatlanok”. Így cselekszik az a képviselet, amelyik intelligens módon jár el.
Mivel Szlovákiában a témát Ján Slota pártja ragadta magához, a mi eljárásunk bugyutább volt. Habár az eredeti határozatjavaslatot, amellyel az SNS előállt, a plénum megváltoztatta, a legfontosabbat a Smer és a HZDS is benne hagyta. A címével ugyanis azt közölte a világgal, hogy ez a „háború utáni dokumentumok érinthetetlenségéről” szóló határozat. Amivel azt mondták, hogy Szlovákiában a Beneš-dekrétumok (a kollektív bűnösség elvével együtt) „érinthetetlenek”.
A cseh határozattal ellentétben, amelyik hangsúlyozta, hogy a Beneš-dekrétumok jogi következményei már „kialudtak”, a szlovák parlament határozata hangsúlyozta, hogy a Beneš-dekrétumok jogrendszerünk részét képezik.
Ahogyan Štefan Šutaj és Zlatica Sáposová történészek is megírták, „a háború utáni törvénykezés lehetőséget teremtett a magyar nemzetiségű személyek üldöztetésére, kitelepítésre és vagyonuk elkobzására”. A történészek azt is elmondták, hogy ezt a törvénykezést magyarázni ugyan lehet, de „nem lehet megbocsátani, megvédeni és nem lehet erre építeni az állam magyar kisebbséghez fűződő viszonyát.”
Azok a pártok, amelyek megszavazták ezt a Szlovákia hírnevét rontó határozatot, vezérükként követték Ján Slotát. Az SNS-en kívül a Smer, a HZDS, az SDKÚ és a KDH is.
Marian Leško (a Trend politikai kommentátora),
ford: DÉ, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35727,35683,35684″}
