Miként egy kritikusa megfogalmazta, Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek című regényéből készült színdarab bemutatása azért (is) nehéz, mert a történet a lélegzetállító helyszínek és napos tengerpartok helyett a lélek kusza, kiismerhetetlen és felettébb abszurd világában játszódik. Képgalériával!
A közönség mégis örömmel fogadta Pozsgai Zsolt feldolgozásában október 5-én a budapesti Újszínházban a dráma színrevitelét: zsúfolásig telt ház tapsolta vissza újra meg újra a művészeket.
Az emberben óhatatlanul fölmerül a kérdés, jelesül az, hogy örökérvényű-e a történet, előfordulhat-e ilyen kázus ma is, miszerint két meglett férfi fejében – bármi is történt közben a világban – egy negyven esztendős érzelem kavarog: egykoron mindketten ugyanabba a hölgybe voltak szerelmesek.
Az 1942-ben született alaptörténet, a polgárvilág lényegesen szigorúbb erkölcse hetven év után őriz ugyan valamit a kor különös erkölcsiségéből, de a színházi karosszékből fölállva csak-csak elgondolkodik a néző: ej, hol van már a tavalyi hó, hol van az úri virtus, hiszen maholnap Európa népeinél a vadházasság nemcsak kiszorítja a valódi házasságot – de megszűnik „vad”-nak is lenni, s lassan az ásó-kapa-nagyharang is értelmezhetetlen.
Mégis: az Újszínház háromszáznál is több nézője bizonyosan azzal a jóleső érzéssel ment haza, hogy érdemes felidézni a polgári Kassa szellemét, ezt a régi kort, a régi erkölcsökkel.
Nem is lehet véletlen, hogy Dörner György, a társulat igazgatója a most bemutatott darabot Kassának, a felvidéki nagyvárosnak ajánlotta abból az alkalomból, hogy jövőre Kassa lesz Európa kulturális fővárosa.
A kései leszámolás drámájában Helyey László és Szabó Sipos Barnabás játssza a főhőst, a további három szereplő: Tordai Teri, Bálizs Anett és Tóth Tamás.
Mészáros Sándor, Újszínház
A premieren, ill. az azt követő fogadáson készült képek itt tekinthetők meg.
Felvidék.ma
