2023-ban Rozsnyó jelentős fia, Pákh Albert születésének 200. évfordulójára emlékezünk. Az 1823-ban született jeles magyar író, irodalmár, a Vasárnapi Újság alapítója és édesapja, Pákh Mihály evangélikus pap értékes hagyatékáról beszélgettünk Sylvia Holečkovával, a múzeum történészével.
Mit lehet tudni, hogyan kerültek a múzeumba a Pákh család személyes tárgyai?
A Rozsnyói Városi Múzeum 1912-ben alakult. Hazslinszky Rezső igazgató vezetésével már az alapításkor aktív gyűjtői tevékenységbe kezdett, ahol számos érdekes és ritka tárgy kapott helyet. A Pákh család értékes emlékei 1912. augusztus 27-én kerültek a múzeumba Pákh Albert nővéreinek (és Pákh Mihály lányainak) – özvegy Brecz Sándorné és Pákh Berta – adományának köszönhetően.
A Rozsnyói Városi Múzeum leltárkönyvében összesen 99 tárgy, 64 leltári számon, 582-től 645-ig van nyilvántartva. Pákh Albert személyes tárgyai és levelezése a múzeumi gyűjtemény részévé vált
– tintatartó órával, homokóra, napi feladatok rögzítésére szolgáló tábla, Pákh Albert mellszobra, Izsó Miklós szobrászművész alkotása, kézi tükör egy fakeretben, Pákh Albert portréja és festménye diófa keretben, vívókesztyű, 19 lapszám, melyben Pákh Albert és családtagjai szerepelnek, Petőfi Sándor-versgyűjtemény, melyet Emich Gusztáv Pesten, 1847-ben adott ki és Petőfi személyesen ajándékozott az írónak, Pákh Albert életútja Szabó Mózes szerkesztésében, amelyet 1903-ban Kolozsváron készített, a Nyugat újság 1911. november 1-ei kiadványa, Gyulai Pál Pákh Albertnek címzett levelei és 37 darab levél, oklevél, illetve kitüntetések, köztük egy életrajz Pákh Albertről. Egy háromkarú gyertyatartón és az alpakából és ezüstből készült gyertyatartókon kívül különféle hamutartók, tintatartók, fém nehezékek lovas és oroszlán szoborral, továbbá cigarettatartó, papírvágó, hímzéssel díszített pénztárca is a gyűjteményt képezte. Az értékes tárgyak között meg kell említenünk még Pákh Mihály személyes tárgyait és írásait és nem utolsósorban a 10 darab gyászjelentést és egy levelet a családtagok születésére és halálára vonatkozó adatokkal.
Mikor és hogyan mutatták be ezeket a tárgyakat?
Pákh Albert felbecsülhetetlen értékű hagyatékát a Rozsnyói Városi Múzeum 1931 májusában Tichy Kálmán akkori igazgató vezetésével a nagyközönségnek egy kiállítás keretében mutatta be, amely a premontrei rendházban kapott helyet, ahol kiállították Pákh Albert személyes tárgyait, írásait és levelezését is. Ezekkel az értékes családi emlékekkel Tichy Kálmán a Pákh relikviák a Rozsnyói Városi Múzeumban című, 1943-ban kiadott kiadványa, Pákh Albert születésének 120. évfordulója alkalmából megjelent külön kötetben foglalkozott. Azonban Tichy már 1939-ben javasolta, hogy Rozsnyó egyik utcáját e fontos személyiségről nevezzék el. 1941-ben Rozsnyón már ismert a Pákh Albert utca.
A család részéről voltak feltételei az ajándékozásnak?
A Pakh család hagyatékát azzal a kéréssel ajándékozták a múzeumnak, hogy az ereklyék maradjanak együtt, és abban az esetben, ha a múzeum megszűnik, vagy nem tud róluk gondoskodni, ne vesszenek el, hanem adják át megmentésük és megőrzésük érdekében más illetékes intézménynek. Természetesen a múzeum ezt a nagyon ritka és nagylelkű ajándékot hatalmas hálával, kellő tisztelettel és áhítattal fogadta. Abban az esetben, ha ilyen váratlan esemény történne, vagyis a városi múzeum bármilyen okból megszűnne, minden Pákh Albert és Mihály emlékét őrző és terjesztő tárgyat, dokumentumot a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumba kellett volna áthelyezni. Ma már tudjuk, hogy ez nem történt meg. A két világháború közötti időszakban és a háború alatt a gyűjtemény számos darabja megsérült, leértékelődött vagy pedig tönkrement.
Jelenleg találhatunk-e a múzeumi gyűjteményben olyan tárgyakat, melyek az író hagyatékából származnak?
Pákh Albert értékes és gazdag hagyatékából ma a Rozsnyói Bányászati Múzeum gyűjteményében három tárgyat – Pákh Albert mellszobrát, tintatartóját órával és a vasnehezéket oroszlánnal – biztosan igazolhatjuk. Valószínűleg több is van belőlük, de ezt nem tudjuk teljes biztonsággal megerősíteni, hiszen a múzeum tevékenységének 1956-os újraindítása után a gyűjtemények új leltári könyvbe kerültek, és nem biztos, hogy helyesen azonosították őket. Több, mint valószínű, hogy az írott anyag megsemmisült.
(Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)