Nemrég, a Citroën C-Elysée tesztje kapcsán elmorfondíroztunk azon, hogy még mindig él bennünk némi révedezős nosztalgia a klasszikus, „háromrészes” autók iránt.
Mármint ahol a koffer tényleg koffer, nem pedig a beltér folytatása. Elmondtuk azt is, hogy jó érzékkel tudatosította ezt néhány autógyártó, és Európa – meg általában a világ – szegényebbik felének összeütött egypár ilyen modellt. Tette pedig mindezt többnyire népautós szereltségben, magyarán az olcsóságra törekedve. Pont ilyen volt az említett Citroën – és pont ilyen mostani tesztünk tárgya, a Peugeot 301 is. Talán azért, mert ikertestvérekről van szó…
Alaktan
Az ilyen autók szeretnek nagyobbnak látszani, mint a kategóriájuk átlagmérete. Ennek egyszerű oka a minél nagyobb térkínálatra való törekvés. A Peugeot 301 is csaknem 4 és fél méter hosszú, de a kifutó koffer még nyúlánkabbnak láttatja. Esztétikuma fölötte áll az ikertestvérének: orr-része a Peugeot új formanyelvét tükrözi, a szépen ívelt tető kimondottan nagylimuzinos, a két oldalperem izgalmas és dinamikus, a hátsó lámpák szépek és arányosak. Talán a csomagtartófedél alsó részével, magyarán a hátlappal nem igazán tudtak mit kezdeni a dizájnőrök, a magas far alól kitüremkedő traktorszerű kipufogócső pedig egyenesen kiábrándító látvány. A könnyűfém keréktárcsák csak a tesztelt legmagasabb Allure szinten standard tartozékok, a két alacsonyabbikon acélfelnik járnak.
Belvilág
A Citroënhez hasonlóan ennek az autónak a belteréről sem ordít az olcsóság, bár trükközés itt is van (puhának LÁTSZÓ, de valójában kemény műanyagok). Az ikertesó műszerfalának fémszínű betétei helyett itt zongoralakk-felületekkel ékesítették az enteriőrt, gyakorlatilag ugyanazokon a helyeken. Kompakt és áttekinthető a rádió, de a hatalmas középső tárcsát száz ember közül száz hangerő-szabályozónak vélné, holott kézi hangoló. A rokon autóéval hajszálra azonos klímapulton ismét tetten érhető a trükközés: a mutatós kijelző és az atipikus gombok digitális légkondi látszatát keltik, holott erről szó sincs. Az elektromos ablakemelők gombjai itt is a középkonzolon kaptak helyet, ami nem túl praktikus. Ezektől eltekintve azonban már többnyire normális megoldásokat találunk az autóban, a térkínálat pedig csak dicséretet érdemel. Ez az utasok életterére és a koffer űrtartalmára egyaránt vonatkozik. Az elülső ülések jó oldaltartást adnak, hátul pedig annyi a lábtér középértéke, amennyi a képen látható. Az sem utolsó szempont, hogy a kanapén, a közepe sima lévén, egy ötödik utas is viszonylagos kényelemben elüldögélhet. A koffer pedig – meghaladja a fél köbmétert. Tény, hogy bejárata szedánosan szűkös, viszont némi bővítésére is van lehetőség, lásd ismét a megfelelő ábrát. Ami pedig a szereltséget illeti, a tesztelt csúcs Allure standardja az alacsonyabb szinteken is elérhető ESP-n, fedélzeti számítógépen, légkondin és 2 hangszórós rádión kívül tulajdonképpen csak az alufelni-szett és a 4 hangszórós, USB-s, Bluetooth-os rádió. A C-Elysée ezen a szinten kétfunkciós tempomatot is kínál, igaz, csak a dízelverzióhoz.
Az országúton
A célországok útviszonyaira való tekintettel a Peugeot 301 is robusztusabb felépítésű, mint egy átlagos személygépkocsi. Hasmagassága is nagyobb, sőt alsó motorvédő lemezekkel is ellátták. Tény, hogy motorkínálata nem túl gazdag (mindössze háromtagú), viszont megtalálhatjuk benne a világ egyik legjobb, és legnagyobb példányszámban gyártott dízelét. Tesztautónkat pont ez mozgatta, mégpedig 92 lóerős kivitelben (merthogy 112 és 115 lóerővel is készül). Kaptunk hozzá egy ötgangos, kissé lötyögő váltót (mást nem is választhattunk volna), ami megint csak eszünkbe juttatta az autó alapfilozófiáját (ugyanez a váltó jár a két benzinmotoros típushoz is). Ezzel együtt, kérem, ez nem egy rossz kombináció. Ötösben 90-nél kb. 1800-at, 130-nál 2750-et forog a motor, a lakott településen belüli 50 km/óra viszont már negyedik fokozatot igényel (1250 ford/perc). A fogyasztás ezzel együtt vagy ennek ellenére tényleg nagyon jó: az egész tesztet 4,6 literrel abszolváltuk, de volt országúti szakasz, amelyen 3,7 literes álomfogyasztást produkáltunk! (7. ábra). Hát nem lenyűgöző értékek ezek egy 92 lóerős autótól…?
{phocagallery view=category|categoryid=993|limitstart=0|limitcount=0|displayname=0}
Vas Gyula (A szerző felvételei)
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1560 cm3
Teljesítmény: 68 kW (92 LE)/4000min-1
Nyomaték: 230 Nm/1750min-1
Sebességváltó: ötfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 180 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 11,2 s
Csomagtér: 506 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 4,9/3,9/4,3 l/100 km
Ár: 13 740 euró
Az alapmodell ára: 9640 euró
