A kassai 55. Kazinczy Napok november 9-11. között zajlottak. A rendezvény csütörtökön ifjúsági programmal kezdődött. Duncsák Mária, a Csemadok Kassai Városi Választmánya alelnöke, a rendezvény háziasszonya számolt be arról, hogy már harmadik alkalommal tartottak e rendezvény keretében ifjúsági napot. A diákokat nehéz becsalogatni, ha a nyelvészetről van szó, de ha nem kell tanulni, akkor ez vonzó számukra. A két kassai magyar iskola növendékei vettek rész a buzitai alapiskola diákjaival együtt, akik műsort is adtak Mese, mese, mátka…, Száll az ének szájról szájra… címmel.
Egy kérdőívet is készítettek, melyben a diákok nyelvi szokásai iránt érdeklődtek. Beszélnek-e otthon, a családban, vagy az iskolában és kivel, olyan rázós témákról, mint az alkohol, a kábítószer, vagy a szex. Lekötötte a figyelmüket, amikor Duncsák értékelte a kérdőíveket. Szerinte, ezeket az eredményeket a szülőkkel és nagyszülőkkel is hasznos lenne megvitatni.
A gazdag és érdekes műsorra jelentős számú érdeklődő volt kíváncsi. Néhány előadást majd a következőkben ismertetünk. Az előadások sorát Nyíri Péter, a széphalmi Magyar Nyelv Múzeuma (MNyM) igazgatója nyitotta meg, aki már hosszú évek óta hagyományos előadója e rendezvénynek. Előadásának címe egy kérdés volt: „Gondolsz mindig szavaidnak hatására, értelmére?”
A nyelvhasználat, mindig erkölcsi felelősséggel járó cselekvés – szögezte le az előadó.
Helyesen beszélni annyit tesz, mint gondolatainkat szabatosan megfogalmazni. Úgy is mondhatjuk, hogy van egy nyelvi tudatunk, amely irányítja beszédbéli viselkedésünket. A jellem az embernek erkölcsi elveket valló szilárd ragaszkodásban megnyilvánuló magatartását jelenti, s az közvetlenül, máskor áttételesen állásfoglalást jelent az élet és társadalom jelenségeivel szemben. Ezért kell felelősséggel szólnunk szóban és írásban, hogy megkönnyítsük egymás megértését, szemünk előtt tartva az együttműködést.
Gondolataink közlésére megfelelő szavakat használjunk, hogy az igazat szépen mondjuk. Ennek feltétele, hogy ismernünk kell anyanyelvünket, annak használati utasításait, a helyesírást. Legyen gazdag a szókincsünk, mert csak akkor tudjuk szabatosan megfogalmazni gondolatainkat, érveinket, érzéseinket. Élvezni tudjuk az árnyalatnyi különbségeket, érzékeltetni tudjuk a világ összetettségét. Jó, ha ismerjük a nyelvjárásokat. Erre kötelez bennünket a beszélgetőtársaink iránti tisztelet. Úgy kell fogalmaznunk, hogy megkönnyítsük egymás megértését, szolgáljuk az együttműködést, megfelelő szavakat válasszunk ki. Az igazat mondjuk. Ezt meg csak úgy tehetjük meg, ha gazdag a szókincsük, akkor azok szabatosabban tudják visszaadni a sokszínű valóságot.
Nagy feladat, hogy másokkal megértessük, fontos, hogy helyesen, szépen, érthetően és tisztán beszéljenek. Ez persze felveti a kérdést, létezik-e nyelvi norma. Ez volt a nyelvújítás és Kazinczy kérdése, hogy vitás esetekben milyen mintához kell visszanyúlni. Ezzel kapcsolatosan különböző nézetek alakultak ki. Verseghy Ferenc úgy vélte, amilyen állapotot mutat föl a nyelv, azt kell alapnak venni. Kazinczy meg Révai Miklós úgy gondolta, a régebbi korok írásban fennmaradt nyelvállapotához kell vitás esetekben visszanyúlni. A kérdés tehát fennáll. Létezik-e nyelvszokás, vagy mindig az élő nyelvet kell alapul vennünk?
De van még egy fontos szempont. Ha az öreg indián, vagy bölcs mesél történeteket a fiataloknak, ezáltal saját szimbólumait, kulturális kódjait adja át. Vegyük a Toldi Miklóst. Amikor megjelenik a farkas, a szarvas és a bika, mindegyik alakváltozatait, tulajdonságait testesíti meg. Ez lelkiállapotát mutatja. Ha úgy fogjuk föl a történetet, hogy indulatkezelési zavarral küldő kamasz története tárul elénk, akkor nem fogjuk föl, hogy az ember Istentől kapott fizikai erejét hogyan tanulja meg úgy kezelni, és állítja nemzete szolgálatába, hogy a kezdeti virtuskodás, a szerencsétlen baleset után, végül a teljes magyar nemzeti közösséget menti meg azáltal, hogy legyőzi a cseh vitézt. Az Arany-szöveg világosan elmondja, én ugyan megbocsátok neked, de az igazi bűnbocsánatot Isten adja. A történet azt példázza, hogy az ember az Istentől kapott talentumok által hogyan áll közössége szolgálatába. A fiatal máskülönben ugyan megismer egy történetet, ám nem érti meg annak üzenetét. Ugyanez történik a János vitéz esetében is.
Arra kell figyelnünk, hogy amit mondunk, vagy amit nagyjaink, a klasszikusok mondtak, azt a mai fiatalok megértik-e. Ebben segítségünkre szorulnak.
Az előadó elmondta, egy társasjáték keretében át lehet élni Petőfi utazásait, el lehet játszani a János vitéz történetét. Ezek mind kulturális kódokat tartalmaznak, a cél az, hogy a fiatalok ezeket a motívumokat használva felismerjék, ezek a saját kultúránk részei, a mi varázsmeséink, amelyekből újabb és újabb történeteket tudnak összeállítani és elmondani.
A törökök legyőzése után a magyarok franciákkal lakomáznak. Az Asterix és Obelix képregény, mindig egy lakomával ér véget. Ha az ember közössége érdekében végrehajt egy küldetést, akkor azt a közös étkezéssel és ivással, a közösség egymásra találásával kell zárni. A lakoma nem öncélú ősi jelkép. Ezt még a gonoszok és boszorkányok is megteszik.
Fontos, hogy a fiatalok ezeket a kulturális kódokat, metaforákat megértsék. Ha nem, akkor nem értik meg a magyar történelmet, János vitéz és Toldi Miklós történetét sem. Ha ezeket nem sajátítják el, akkor elvész a közösséget összetartó erő, a nemzeti identitás. „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…”
Majd két neves, a nyáron elhunyt személyiségről emlékezett meg. Kováts Dániel főiskolai tanárról és Fehér Józsefről, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum korábbi igazgatójáról és a MNYM alapító igazgatójáról, akiket sokan ismertünk. Vidéki értelmiségi sors jutott nekik osztályrészül, de rámutattak Kazinczy örökségének lényegére. A trianoni határ mellett éltek, távol a fő- és nagyvárosoktól. Bizonyították, ott is lehet nagy dolgokat véghezvinni, mert követték a nagy előd szellemiségét.
Széphalom a magyar Weimar lett. Mindhiába, hogy nem álltak rendelkezésre a műszaki, infrastrukturális adottságok. Nem volt ott nyomda, könyvtár, országos iroda, de élt ott egy ember, aki elkötelezettségével, akaratával, kitartásával mégiscsak irodalmi központot létesített. Ő tette naggyá.
Kazinczy nem volt kora legsokoldalúbb személyisége, de részt vett a vármegyei életben és kritikus volt. Kovátsról is elmondhatjuk, hogy nagyon sok területen alkotott rendkívülit, maradandót. Több tudományterületen mozgott. Alapító elnöke volt a Kazinczy Ferenc Társaságnak (KFT), melynek több mint egy évtizedig volt az elnöke. Számos kötetet rendezett sajtó alá. Rendkívül pontosan dolgozott. A helynévkutatásban alkotott maradandót. Feldolgozta Sátoraljaújhely és Sárospatak helyneveit. Az Édes anyanyelvünk mozgalomban is jeleskedett, személyesen vett részt a versenyeken. Ha nem tudott ott lenni, akkor is szellemi jelenléte a segítségükre volt.
Egy alkalommal azt mondta, a nyelv, közös kincsünk, örökségünk, mellyel kötelességünk helyesen sáfárkodnunk. Ő, miként Toldi Miklós, az Istentől kapott talentumokkal jól gazdálkodott.
A Honismeret folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt. Kezdő tanár korában honismereti mozgalmat és gyűjtést szervezett. Az irodalomtörténet területén Kazinczy nagy tudója, legjobb ismerője volt – 70 éven át foglalkozott vele –, de foglalkozott Tompa Mihállyal, Móricz Zsigmonddal, Németh Lászlóval. Ugyan soha nem volt az MNYM alkalmazottja, Nyíri Péter egyik legfontosabb munkatársának tekintette. Fehér Józseffel együtt folyamatosan segítette munkájukat. Úgy fogalmazott, Kováts egy valóságos belső titkos tanácsosa volt az MNYM-nek. Vallotta, hogy egy múzeum nem mondhat le az oktató, nevelő munkáról. Nemcsak a műveltség gyarapítását, a kompetenciafejlesztést kell szolgálnia, hanem erkölcsi, érzelmi nevelést is adnia szükséges. Erről nem mondhat le, mindig értéket kell átadnia.
Kováts jellemére jellemző, hogy az utolsó pillanatig, 92 éves koráig titkolta, ő valójában költő. Ez a hivatás harang és világítótorony volt, igazodási pont. Ezt az előadó testamentumként kezeli. Egy verset is írt Cornides Dániel álnéven a múzeum megnyitása alkalmából, de nem árulta el, ő a szerző. Az elzengte, hogy a tatár és török, vagy labanc, Herder jóslata, Trianon bunkója sem tudta eltörölni a föld színéről anyanyelvünket. Bár ahol egykor szülei éltek – Abaújnádasdon –, alig van valaki, aki beszélné a magyar nyelvet. Ma egy világnyelv szorongatja e törpenyelvet, mégis a határszéli földön a múlt kincseinek őrzője lett, drágakövet emel magasba, mert századok örökségét őrzi. Pázmányét, aki fáklyaként vitte… Kováts Dániel volt korunk Kazinczyja sokoldalúsága okán! Ő mindig adni akart. Nem magára gondolt, hanem mindig a közösségre. Kazinczyval vallotta, ha az ember mindig arra törekszik, hogy társaival együtt a közjóért cselekedjen és nem csupán saját érdemeinek fitogtatása a cél, s akkor minden csendesen halad a maga útján. Valószínűleg ez a kulcs. Kováts Dániel körül ezért volt minden békés, nyugodt és csendes, mégis nyüzsgő, értékteremtő élet zajlott körülötte. Ő elsősorban pedagógusnak gondolta magát. Angol nyelvet tanított, az új módszerek bevezetésénél elöl járt. Pedagógusokat oktatott, megszervezte a Sárospataki Nyári Akadémiát, ahová a máshová szakadt magyarokat hívta. Magyar nyelvtankönyvet is írt számukra.
Az előadó szerint Kováts mellett Fehér József muzeológus, irodalomtörténész, a KFT alapító tagja, majd elnöke és tiszteletbeli elnöke, a zempléni kulturális élet mozgatója volt Kazinczy lelkének legjobb ismerője.
A múzeum egy otthon. Fehér a Kazinczy Ferenc Múzeumban három évtized alatt több mint 200 kiállítást rendezett. Nagyszerű előadásokat tartott, humorral, derűvel fűszerezve. Egyik fontos eredményének azt tartotta, hogy a nagyon gyalázatos állapotban levő Kazinczy-emlékcsarnokot rendbe hozatta. Sok szakmai találkozót, konferenciát szervezett. Számára az volt a lényeges, hogy a rendezvények résztvevői néhány órán keresztül tudjanak egymással találkozni, beszélgetni, hogy a közösséget együtt tartsák. Támogatta a tehetséges fiatalokat. Kovász ember volt.
Számára a közösség volt az első. Mindenkivel jó barátságot ápolt, a közösségi kapcsolatokat kívánta fenntartani. Arra volt kíváncsi, milyen ember vagy, mit gondolsz a világról, tudsz-e a barátja lenni. Sátoraljaújhely sokat köszönhet neki, melynek díszpolgára volt Kovátscsal együtt. Humoros embernek ismerték, de valójában nagyon érzékeny, mély érzésű ember volt, akit foglalkoztattak a világ dolgai, de az Istennel való kapcsolat is.
Kováts Dániel írta, az anyanyelvápoláson túl felelősséget kell ébresztenünk az egyetemes magyarságban nyelvünk jövője iránt. Ezzel az üzenettel zárhatjuk első tudósításunkat, mert ezt a felelősséget másra áthárítani nem lehet.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
