A Rozsnyói Bányászati Múzeum (RBM) kiállítása december 17-én nyílt meg a kassai MaJel Rovás Központ FiguratiF Galériájában, melyről beszámoltunk. Január 17-ig volt megtekinthető, amikor tárlatvezetésre került sor.
Sylvia Holečková történész nyitotta meg egy hónapja a tárlatot, most pedig ő vezetett minket végig a 429 képeslap megtekintésén, melyek 32 tablón csoportosulnak és 1898-tól nagyjából 1945-ig mutatják be a város változó arculatát.
Az egykor népszerű panorámafelvételekkel kezdte, majd az 1711-ben épült városháza épületére tért rá, melynek helyén korábban két ház állt. II. Rákóczi Ferenc 1705-ben és 1707-ben járt ott. Emléktábla őrzi ottlétét. A négyszögletes főtér közepén, a „szigeten” áll a szintén négyszögletes, négyemeletes őrtorony, mely a 17. század közepén épült. Rákóczi-toronynak is nevezik. Fent lakott az őr, akinek lábához zsinórt kötöttek abból a célból, hogy aki elment a torony mellett, ránthatott egyet rajta, s így biztosította, hogy az őr ne aludjon el. A tűzre, vízre, ellenségre folyamatosan vigyázni kellett. A ma látogatható toronyból szép kilátás nyílik a városra és környékére.
A jezsuita templom helyén állt egykor a városháza a főtéri tűz- vagy őrtorony mögött, ami leégett. A rend felszámolása után a ferenceseké, majd a premontreieké lett. Diák-templomnak is hívják.
A főtéren zajlottak a fontos események és a vásárok a 18. század óta, melyekről a képeslapok is tudósítottak. Azok bemutatják e tér házsorait. Az északi oldalon jobbra áll a püspöki palota. Mária Terézia 1778-ban alapította a püspökséget. Az épület a 18. század végén kapta mai formáját.
Az őrtorony előtt áll Andrássy Franciska szobra, mely szintén sok képeslapon jelenik meg. 21 szobrász jelentkezett a pályázatra, melyet Horvay János és Szamovolszky Ödön nyert meg. Franciskát 40-45 évesen ábrázolja a szobor, melyet 1973-ban eltávolítottak és a krasznahorkaváraljai mauzóleum előtt állították ki – háttal a úttestnek. Majd közkívánatra 1993-ban visszakerült eredeti helyére. A szocreál partizánszobor szerencsére eltűnt. (Erről is készült annak idején képeslap, de azt nem láthattuk a tárlaton.)
A Kossuth-szobrot, mely eredetileg a négyszögletes főtér nyugati oldalán állt az őrtorony mellett, 1907-ben leplezték le. Róna József készítette. (A szobor a Miskolcon 1898-ban leleplezett szobor mása.) Majd 1920-ban eltávolították, miután ledöntötték. 1939-ben visszaállították eredeti helyére. 1945-ben ismét eltávolították. Tegyük hozzá, hogy a szovjet városparancsnok tolmácsa, Krausz Zoltán édesanyja orosz volt. Amikor a parancsnok rákérdezett, hogy kinek a szobra, Krausz azt válaszolta, hogy a magyar nemzet legnagyobb forradalmáráé. Így csak a Vörös Hadsereg kivonulása után távolították el.
Először a városháza mögött állították ki, azután a bányászati múzeum kertjében állt, majd hosszú évekig egy fűtőházban – méltatlan körülmények között.
Oda jártak a rozsnyóiak koszorúzni. Vass Dodó minden Csemadok-gyűlésen felszólalt és a Kossuth-szobor visszaállítását követelte. Ezt nem érte meg, mert csak 2004-ben állították vissza, ám nem eredeti helyére, ami a rozsnyóiakat megosztotta. A bányászmúzeum egyik sarkán áll, mely egykor a Markó-féle bőrgyár otthona volt (épült 1782-ben).
A legnagyobb képeslap-csoportot a város építészeti nevezetességei alkotják.
A plébániatemplomnak kis tornya volt a 18. század végéig, így később egy különálló, nagyobb tornyot kapott. 1928-ban új harangokat helyeztek a toronyba. Erről is készült képeslap.
A templomban a Metercia-oltáron (1513) láthatjuk a korabeli bányatevékenységet Rozsnyó környékén. Alkotója ismeretlen, viszont id. Batta István találta meg a helyszínt, melyet az oltárképen megfestettek. Ez is megjelent képeslapon, ugyanúgy, mint Paczka Ferenc festménye, melynek címe Attila halála (1884). A képet korábban a Rozsnyói Bányászmúzeumban láthattuk, ma a krasznahorkai képtárban tekinthető meg.
A séta résztvevői (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A püspöki palota a főtér északi oldalának keleti részén található. A jezsuita rendház és egy mellette álló lakóház helyén épült (1776-78). Udvarán paradicsomkert van. A ferences templom a főtér északi részének nyugati oldalán található. 1745-ben épült a kolostorral együtt. Tornyát 1782-ben fejezték be. Itt tartják a magyar miséket. Kápolnája ma már más célokat szolgál. A nagy hellenistának, Szabó Istvánnak Holló Barnabás alkotta mellszobra (1897) az egykori premontrei rendház előtt áll. Ez volt a város első mellszobra.
A képeslapokon megjelennek Tichy Kálmán grafikái is (1925), akit mint jeles történészt is számon kell tartanunk. A római katolikus főgimnázium 1904–06 között épült. Majd a csehszlovák reálgimnázium otthona volt. Ma is iskolai célokat szolgál. Déli oldalán napóra található.
A rozsnyói zsinagóga sem áll már. Az első zsidó 1852-ben telepedett le Rozsnyón, 1858-ban már rabbit választottak. 1938-ban 350–400 zsidó lakosa volt a városnak. A zsinagóga alapkövét 1892-ben tették le, mivel a korábbi imaház leégett. Szilvássy Nándor építette. Családi otthonát, mely kastéllyal is felért, sokszor láttam, anélkül, hogy tudtam volna, kié volt. A zsinagógát 1958-ban lerombolták.
Arany A. László múzeumigazgatónak köszönhető, hogy az épületet díszítő kő tóratekercs (rajta a tízparancsolattal) és gróf Andrássy Dénesné emléktáblája megmenekült és idézi a volt rozsnyói zsinagóga emlékét.
Néhány képeslap a rozsnyói utcákat örökíti meg. Ezek zömét a 80-as évek elején rombolták le.
A város főterétől délre eső terület a református templomig az enyészeté lett, ugyanúgy, mint a Drázus-patak menti patinás házak, más utcákkal együtt. Sokszor jártam ott, de már emlékezetemben sem tudom felidézni az akkori épületeket. Egy képeslap a „zenés negyedet” ábrázolja, mely a cigány zenészeknek állít akaratlanul emléket. A Főtér déli részén álló lábasházról azt szokás mondani, hogy Rákóczi pénzverdéje működött benne. Egykor a bányakamara otthona volt (16. sz.). A gond „csak” az, hogy egyetlen ilyen pénzérme sem került soha elő.
A képeslapok egy része természetesen reklámcélokat szolgált. A város környékét is láttatták az egykori lapok. Rozsnyófürdő, mely ma lerobbant állapotban van, egykor vastartalmú vizéről volt híres. Állítólag Sigmund Freud pszichiáter is meglátogatta. Női bajok, komoly betegségek utókezelésére, angolkórosok és idegbetegek gyógyítására javasolták. Taván csónakáztak, télen korcsolyáztak. Fénykorát 1880–1945 között élte.
A lapok egy része a környéken folyó bányászatot szintén bemutatta. Így a bányakolónia is megjelenik a lapokon. Végül a mozaikképeslapokra tért ki, melyek a város különböző nevezetességeit mutatták be. A képeslapok Rozsnyó lerombolt múltját is bemutatják. Nosztalgiával gondolunk az elpusztított épületekre és utcákra, melyek egykor a város hangulatát, múltját, lakosait őrizték. Lerombolásukkal a mai rozsnyóiakat szegényebbé, a várost sivárabbá tették.
Hasznosak az ilyen kiállítások, mert a múlt bűneivel is szembesítenek bennünket.
Reméljük, a tervezett kétnyelvű kötet is nemsokára megszületik.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
