Noha egy kicsit tovább tartott a bejelentést megelőző dobpergés, mint amit a jó ízlés megkíván, tulajdonképpen senkit sem lepett meg Robert Fico tegnapi évértékelője, melyen megerősítette a hónapok óta lebegtetett hírt: indulni kíván a jövő évi elnökválasztáson.
Sokan a kormányfő bizonytalankodásának, óvatosságának tudták be e hosszú várakozást, noha egyszerűen csak ennyi idő kellett az összes közvélemény-kutatás elvégzéséhez és jó alapos kielemzéséhez. Az eredmény kedvező volt, hiszen mindegyik azt mutatja: Fico csaknem verhetetlen.Ha lesz egyáltalán második forduló, annak Fico feltétlenül a részvevője lesz. De nem is ez a lényeg…
A tegnapi miniszterelnöki bejelentés óta ugyanis semmi másra nem tudok gondolni az államfőválasztással kapcsolatban, mint hogy ezzel a hivatalos bejelentéssel a magyar jelölt szerepe is egy jóval magasabb szintre lépett. Eddig a felvidéki magyar közösség felnőtté válását s ennek egyik első önálló lépését ünnepeltük benne – azt, hogy ezentúl nem kell többé beérnünk a savanyú vadkörtével -, most azonban Bárdos Gyulát MUSZÁJ valahogy a második körbe juttatni.
Emelhetjük a tétet, ha eléggé bátrak és elszántak vagyunk hozzá. Ha minden felvidéki magyar, (akit nem fosztottak meg választójogától) pártállástól és világnézettől függetlenül elmegy szavazni és a magyar jelöltet támogatja, nagy esélyt ad, hogy akár bombameglepetéssel érjen véget az első forduló. A szlovák ellenzék szétaprózottsága ad némi alapot e remény táplálásához.
Egy képzeletbeli Fico-Bárdos második fordulós párbaj pedig minden túlzás nélkül vízválasztó lenne az újkori Szlovákia történelmében. Ekkor ugyanis véglegesen és nyilvánvalóan ország-világ előtt láthatóvá válnának, hogy hol is húzódnak valójában az igazi törésvonalak. Ezt mi, magyarok jól tudjuk, csak odakint kevesen hiszik el. Minimum tanulságos lenne látni, hogy akik most habzó szájjal fújtatnak Ficóra, egy ilyen második fordulóban hogyan magyaráznák meg, mégis miért ő a legjobb választás…
Ami pedig a realitásokat illeti: Fico (is) éppen olyan elnöke lesz Szlovákiának, amilyen a mostani. Olyan, aminőt megérdemel. És hogy ezzel megfutamodna a hatalommal járó felelősség elől (amint pl. Sulík is állítja)? Nem hiszem. Sokkal inkább a putyini orosz modell fog itt a maga szlovák módján megvalósulni. Mert hiszen ki gondolta egy pillanatig is, hogy Medvegyev elnökösködése idején is nem a kiszolgált KGB-s keresztapa, Vlagyimir Putyin volt Oroszország valódi irányítója? Itt persze az alkotmányos berendezkedés miatt fordítva van a dolog és az okok is mások, de az, hogy Fico az elnöki szék méltóságos magasságából háborítatlanul tudja távirányítással vezérelni az országot, afelől semmi kétségem. Éppen elég arc nélküli bábu áll a rendelkezésére a Smerben ahhoz, hogy ezt megcsinálja. És arról se feledkezzünk meg, az atomjaira hullott jobboldali ellenzék mintha csak az ő megrendelésére dolgozna. Hab a tortán, hogy a magyarok szavazatai is immáron három felé osztódhatnak – ha hagyjuk magunkat ismét átverni.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
