Sztehlo Gábor zsidómentő evangélikus lelkész felvidéki gyökerei

Február 25-én, kedden a dél-komáromi Klapka György Múzeum szervezésében dr. Fritz-Beke Éva „Felsősajóból Délvidéken át Budára – Sztehlo Gábor zsidómentő evangélikus lelkész felvidéki gyökerei” címmel tartott előadást a Brigetio Öröksége Látogatóközpontban.

Dr. Fritz-Beke Éva, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapjának, a Kálvinista Szemlének a szerkesztőségi munkatársa előadása során a közel tízéves kutatásának az eredményét osztotta meg a hallgatósággal.

Előadása bevezetőjében bemutatta, hogyan ismerte meg a kétezer ember megmentőjének, a Gaudiopolis – Örömváros megálmodója, létrehozója, Sztehlo Gábor magyar evangélikus lelkész felmenőinek a történetét, s hogy miként kezdett el kutatni a család múltja után. Kiemelte, hogy 2014-ben kezdte el mélyrehatóbban vizsgálni a Sztehlo család történetét, miután egy dobsinai kiránduláson felkeltette figyelmét a város régi építészeti öröksége. Ekkor kezdett el dokumentumokat tanulmányozni, és kutatásainak eredményeként feltérképezett minden, a témához kapcsolódó forrást.

Ennek során találkozott az egyik előd, Sztehlo János nevével, aki erdőmérnökként a dobsinai körzetben teljesített szolgálatot, majd a nyugdíjas éveit is itt töltötte. Sztehlo János az öt fiának készített egy-egy fényképalbumot, amelyekben szülőföldjének emlékeit örökítette meg fényképek, különböző képzőművészeti alkotások másolatai, valamint versek és prózai művek formájában.

A kutatás során Fritz-Beke Éva egy felhívásra is rábukkant, amelyben egy magyarul és szlovákul is jól tudó fordítót keresett a fényképalbum felirataihoz. Így találkozott Schermann Ákos nevével, aki kapcsolatban állt a Sztehlo családdal és szintén birtokolt egy ilyen albumot. Ezt követően kapcsolatba lépett vele. A találkozás további kutatási lehetőségeket nyitott meg számára. Sztehlo János munkássága és dokumentációja alapján Fritz-Beke Éva azóta több előadást is tartott Dobsina múltjával kapcsolatban. Kutatásai során arra is fényt derített, hogy Sztehlo Gábor családjában, a felmenői között több generáción keresztül sok lelkész tevékenykedett.

A Schermann Ákossal folytatott beszélgetései nyomán alaposan utánajárt, hogy kik voltak azok a lelkészek, akik korábban a család tagjai közé tartoztak. Kutatásai során feltárta, hogy többen közülük nem csupán a mai Felvidék területén, hanem Magyarországon és a mai Szerbia területén is teljesítettek lelkipásztori szolgálatot.

Az előadó ismertette a család ezen felmenőinek életútját, kiemelve, hogy több fiú is apja nyomdokaiba lépve folytatta a lelkészi hivatást, amely mélyen gyökerezett a család történetében.

Fritz-Beke Éva vetítéssel egybekötött előadása során egy részletes családfát is bemutatott, külön kiemelve azokat a személyeket, akik lelkészi hivatást gyakoroltak. Előadásában ezeket a személyeket sorra vette, ismertetve életútjukat és szolgálatukat.

A család lelkészi hagyományainak kezdetei a XVII. századra, Felsősajó községbe nyúlnak vissza, ahol Sztehlo Mátyással indult a történet. Az ellenreformáció idején a protestáns prédikátorokat elűzték a parókiáról, sőt, magáról a településről is. A helyi rektor (tanító) – aki maradhatott a faluban – vette gondozásába a gyülekezetet. Mivel lelkész nem állt rendelkezésre, ő vezette az imádságokat és az istentiszteleteket. Idővel maga is elsajátította a prédikátori mesterséget, elvégezte a teológiai tanulmányokat, majd visszatért Felsősajóra, immár lelkészként.

Hivatását később fia, András (1718–1795) folytatta a községben, ezzel megalapozva a Sztehlo család több generáción átívelő lelkészi szolgálatát. Ő először a kraszkói templomban teljesített szolgálatot, majd Derencsényben folytatta lelkészi hivatását. Később egy pilisi szlovák evangélikus gyülekezet lelkészévé vált, ahová a Felvidékről  ide települt szlovák hívek hívták meg, hogy vezesse a közösségüket.

Az előadás további részében Fritz-Beke Éva részletesen bemutatta azokat a későbbi utódokat, akik az elmúlt évszázadok során lelkészként végezték szolgálatukat. A hallgatóság számos érdekes információval gazdagodott a XVIII. századtól kezdődően egészen napjainkig. A jelenlévők többek között megtudhatták, hogy az egyik Sztehlo lelkészt, (II.) Andrást (1752–1818) a „délszlávok apostolának” is nevezték. Az előadó egy kalandos történeten keresztül mesélte el, miként került a lelkészdinasztia egyik ága a Felvidékről a török nyomán elnéptelenedett Délvidékre, s miképp alapították meg az ottani gyülekezetet.

A család egyik leszármazottja, Schermann Gábor – aki szintén lelkészként végzi szolgálatát – személyesen is jelen volt az eseményen.

Az előadás utolsó fejezeteként az előadó a zsidómentő utód, Sztehlo Gábor életútját és áldozatos tevékenységét ismertette a hallgatósággal, részletesen bemutatva életének jelentős állomásait. Szót ejtett azokról a szakrális emlékművekről is, amelyek az ő emlékére és tiszteletére kerültek felállításra. Majd beszámolt a 2024-es Sztehlo Gábor-emlékév legfontosabb eseményeiről, programsorozatairól és a róla készült kiállításról is.

A Gaudiopolis – Örömváros megálmodójáról Fabiny Tamás evangélikus püspök „Feltétel nélküli szeretettel mentett és emelt fel” címmel írt egy személyes hangvételű írást, amelyet korábban a Credo evangélikus folyóirat is közölt. Ezt az írást Tóth Mihály nyugalmazott evangélikus lelkipásztor olvasta fel a helyszínen.

Sztehlo Gábor ihlette az 1948-as „Valahol Európában” című magyar film történetét és a főszereplő alakját, ezért a jelenlévők az esemény végén egy rövid részletet is megtekinthettek a mozgóképből.

Bartalos Nikolas/Felvidék.ma