Gergely Papp Adrianna, a Magyar Szövetség Kassa megyei képviselője a közösségi hálón tette közzé gondolatait a kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola vonatkozásában az országos iskolahálózat racionalizálása kapcsán.
Mint írja, kötelességének tartja, hogy első kézből tájékoztassa a közvéleményt arról, valójában mi okozta a Kassai Ipari és Márai Gimnázium esetleges összevonása kapcsán kialakult pánikhangulatot. Véleményét teljes terjedelmében közöljük.
Mi történik?
Szlovákiában elindult egy iskolai reform folyamata, amelyet a nyugati országok mintájára próbál megalkotni a minisztérium. (Ezen a folyamaton egyébként a főiskolák, egyetemek, kutatóintézetek már átestek.) Ennek következtében kevesebb középiskolai intézmény lesz képes önállóan létezni, tehát iskolaközpontok kialakítása tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak. Ez nemcsak a megtakarításokról szól, hanem arról is, hogy a nagyobb diáklétszámnak köszönhetően az intézmények több lehetőséget kapjanak különböző pályázatokban való részvételre, arról nem is beszélve, hogy több állami finanszírozás is jut az intézményekbe. Az összevonás kapcsán megtakarított pénzt a megyék visszaforgatnák az iskolákba. A pályázatok feltételrendszerét sem egyedül Szlovákia határozza meg, itt is az uniós előírások, trendek a mérvadók.
Hogy mik még a további pozitívumai egy iskolaközpontnak, azt most felesleges részletezni. Vannak-e ennek hátulütői? Vannak. Az első az, hogy sok intézményvezető képtelen a konstruktív párbeszédre a másik iskolával, általában tiltakoznak, pánikhangulatot keltve ezzel. A következő az, hogy mivel ez a rendszer egyelőre kevés helyen működik Szlovákiában, ráadásul az ismeretlenség erejével hat, az iskolavezetők szkeptikusan állnak hozzá. Ez egy alapvető és valamilyen szinten érthető emberi tulajdonság, általában félnek az emberek a változásoktól. Ugyanakkor a változásokban rejlenek a lehetőségek is. Az is igaz, hogy egy életképes koncepció kidolgozása körültekintést és időt igényel.
Hogyan érinti ez a Márai Gimnáziumot és az Iparit?
Kassa megye előkészítette az optimalizációs folyamatba besorolt középiskolák listáját. Hogy erre miért volt szükség? Azért, mert állami szinten ez volt a politikai döntés. Erre a listára a Magyar Szövetség Kassa megyei képviselőinek kérésére az Ipari és a Márai Gimnázium eredetileg nem került fel. Az oktatásügyi miniszter szájából elhangzott, hogy a 200-as diáklétszám alatti középiskolák a jövőben nem fognak fennmaradni. Ez nincs leírva törvényben, csak jegyzőkönyvben. Az Iparinak jelenleg 150 diákja van. A Márai Gimnáziumnak pedig 2025-ben várhatóan 123 tanulója lesz, míg az alapiskolában 258 diák tanul. Így tehát őket nem fenyegeti a megszűnés veszélye.
Mit lépett az Ipari?
Információim szerint az Ipari vezetése 2024 júniusában felkereste a megye oktatásügyi osztályát, hogy fennmaradása érdekében megoldást találjon a problémára. Hamar kiderült, hogy csak egy esélye van arra, hogy ne szlovák középiskolával vonják össze: az, hogy a Márai Gimnáziummal alkosson egy iskolaközpontot.
Jómagam az egész problémával január 13-án találkoztam először a megyei képviselői klubok egyeztetésén. És nemcsak én, hanem a képviselők túlnyomó része is. Ekkor a javaslatunkra az oktatásügyi osztály egy találkozót hívott össze január 21-re. Itt részt vett mindkét oktatási intézmény vezetősége, az iskolatanácsok vezetői, a Magyar Szövetség megyei képviselői és az oktatásügyi osztály vezetői.
Mindkét iskola elmondta félelmeit, de megegyeztünk abban, hogy a problémát diszkréten, belső körben igyekszünk megoldani, mivel egyik oktatási intézmény hírnevének sem tesz jót, ha folyamatosan kongatják a vészharangot.
Mit lépett a Márai Gimnázium?
A megbeszélés utáni második napon petíciót indítottak azzal a kéréssel a megyei képviselők felé, hogy a Márai Gimnáziumot és Alapiskolát ne vonják össze más iskolával. Bár a Márai Gimnázium vezetősége tudta, hogy a „más iskola” megnevezés csakis és kizárólag a magyar Iparit takarja, a petíciót aláírók nagy része viszont nem volt ezzel tisztában.
Ezzel egy időben az Ipari is elindíthatott volna egy másik petíciót azzal a kéréssel, hogy az Ipari fennmaradása érdekében a Magyar Szövetség megyei képviselői haladéktalanul tegyenek meg mindent, a megye oktatásügyi osztálya pedig dolgozzon ki egy életképes koncepciót az Ipari és a Márai Gimnázium iskolaközpontba való integrálása érdekében. Ezt is sokan aláírták volna országszerte, sőt akár mindkét petíciót is, mert a megfogalmazás alapján mintha két teljesen különálló ügyről lenne szó.
Ezt viszont az Ipari nem lépte meg, hogy ne fokozza tovább a kialakult pánikhangulatot. Ehelyett az országszerte volt diákok által mai napig működtetett iparista klubok levélben fordultak néhány megyei képviselőhöz a fent említett kéréssel. Hozzám sajnos ez a levél nem jutott el, de tudok róla. A nyilatkozat, amelyet kiadtak, viszont igen, és ezt az Ipari közzé is tette a közösségi hálón. Elmondható, hogy az Ipari vagy nem akarja, vagy nem tudja mozgósítani a saját szimpatizánsait, akik pedig országszerte aggódva figyelik az eseményeket.
Kinek mi a féltenivalója?
A Márai Gimnázium elsősorban a presztízsét félti, másodsorban az épületét. Továbbá attól is tart, hogy ha elválasztják az alapiskolát a gimnáziumtól, akkor nem garantált, hogy egyik-másik intézmény fennmarad. Erre viszont jelenleg nincsenek semmilyen törekvések, hogy már meglévő iskolaközpontokat válasszanak szét – épp ellenkezőleg, összevonni szeretnének. Például Újvárban is azon dolgoznak a megyei képviselők és iskolabarátok, hogy összevonják az alapiskolával a gimnáziumot, mivel annak már száz alatti a diáklétszáma. Tehát az alapiskola leválasztása nem reális aggodalom.
Az Ipari Kassa belvárosában egy grandiózus épülettel rendelkezik, melynek szerves része a Thália Színház. Van tornaterme, és tartozik hozzá egy nemrég felújított internátus is. Jelenleg az épület nagy része üres, mivel 800-as diáklétszámra épült. Ha fenn is marad az intézmény még néhány évig, nagy esély van rá, hogy innen ki kell majd költöznie.
Mire van garancia?
A Márai Gimnázium vezetősége állítja, hogy az Iparinak nem kell félnie a megszűnéstől, mivel nemzetiségi iskolaként nem vonatkozik rá az említett kvóta, tehát nem kell semmilyen más intézménnyel összevonni. Ugyanakkor országszerte vonnak össze alacsonyabb létszámú magyar tanítási nyelvű középiskolákat nagyobbakkal. Nem ismernék ezt a törvényt? Vagy inkább nem bíznak abban, hogy ez mentőöv lehet? Nem is beszélve azokról a magyar tanítási nyelvű középiskolákról, amelyek már megszűntek – köztük a tornaljai gimnázium is.
A 2025/26-os tanévre még a megyék határozzák meg a diáklétszámot az első osztályokban, de a 2026/27-es tanévre már a minisztérium, a megye pedig esetleg fellebbezhet. Mi a garancia arra, hogy sikerrel jár?
Tehát semmire nincs garancia, senki semmit nem garantál. Ebben az esetben csak a józan ész az, amire támaszkodni lehet.
Széles körben, mondhatni országszerte megkérdeztem közéletben vagy oktatásban dolgozó ismerősöket, barátokat, és a véleményük 99%-ban egyezik: nem kell megvárni a bizonytalant, addig kell lépni, míg azt nem kényszerből tesszük. Egyedüli megoldásnak az iskolaközpontok kialakítását tartották.
Igen, de mennyi idő van rá, és milyen áron?
Milyen előnyökkel járhat egy iskolaközpont kialakítása?
Az egyesítéssel máris egy 530 fős intézményről beszélnénk az Ipari és a Márai Gimnázium esetében. Ezzel sokkal több lehetősége nyílna bármire. (Egy kis falu polgármestereként látom, hogy sokkal nagyobb a mozgástere egy nagyközségnek, mint nekünk.)
A diákok előtt is megnyílnának új lehetőségek. Átjárható lenne az összevont intézményben az oktatás: egy gimnazista járhatna olyan szakkörökre, amelyek az Ipariban működnek, és fordítva. A diákok számára egyértelműen új lehetőségeket jelentene az összevonás. Még az is elképzelhető, hogy az iskolaközpont kialakítása felhajtóerőként hatna, és még többen íratnák be ebbe az intézménybe a gyerekeiket, mint most.
Mik a hátrányok?
Az átállás nyilván nem történne meg zökkenőmentesen egyik napról a másikra, ami minden újdonság bevezetésekor természetes. Két magyar intézményből lenne egy. De az oktatás minősége és a lehetőségek a mérvadók, nem a mennyiség. Aki a gimnáziumba akar járni, az továbbra is a gimnáziumban érettségizne, és ugyanígy az Ipariba járó diákok az Ipari által kiállított érettségi bizonyítványt kapnák meg. Mik lehetnek még a hátrányok? A két intézmény tanárai nehezen jönnek majd ki egymással? Ez viszont csakis rajtuk múlik. Összevesznek a diákok szünetben? Egyelőre mindkét iskola a saját helyén marad.
Mit tehetnek a Magyar Szövetség megyei képviselői és az országos elnökség?
A megyei képviselők időt kértek, legalább egy évet, amíg az oktatásügyi osztály vezetésével kidolgoznak egy életképes, mindkét fél számára elfogadható koncepciót az iskolaközpont kialakítására. Mindez azért fontos, hogy amikor már valóban nem lesz más megoldás, akkor legyen készen egy terv. Ehhez viszont a két intézmény együttműködése szükséges – ami jelenleg nincs meg. Nem mérgesedhet el a helyzet két nagy múltú középiskola között annyira, hogy képtelenek legyenek a párbeszédre. A jövő generációit oktatják, a diákok ne ilyen példákat lássanak maguk előtt. Továbbá kérjük azt is, hogy a nemzetiségi iskolákat ne sorolják be a többségi nemzet kvótarendszerébe. Nagy valószínűséggel azonban erre senki nem fog garanciát adni. És nekünk, magyaroknak abból kell főznünk, amink van – lehetőleg békésen, egymást elfogadva és támogatva.
Tudatosítani kell, hogy ebben a történetben mindenekelőtt a diákok érdekeit kell szem előtt tartani. Nincsenek személyes ellenségek. Az egyetlen ellenségünk a demográfiai mutatók. Ennyit tudok erről az ügyről elmondani a legjobb tudásom és szándékom szerint.
Gergely Papp Adrianna/Felvidék.ma