Az elmúlt évek során méltatások, megemlékezések egész sora jelent meg a küzdelmes utat bejárt Mons. Lénár Károly esperesplébánosról, pápai káplánról. A felvidézoroszszági papság élő lelkiismerete és mártírja Inámban 1923. április 4-én látta meg a napvilágot.
Mint arról korábban írtam a REMÉNY katolikus hetilap hasábjain, papi működésének kálváriája Érsekújvárott kezdődött, mivel nem volt hajlandó együttműködni a titkosszolgálattal, és nem értett egyet a békepapok mozgalmával.
Sokáig „vadászott” rá a kommunista hatalom. Miután sikerült elfogniuk, napokig tartó vallatások, embertelen kínzások vártak rá, de nem tört meg. Végül koholt vádak alapján a kommunista hatalom tizenhét év börtönre ítélte, úgymond a szocialista rendszer megdöntésére irányuló törekvéséért.
Lénár atya megjárta a legkeményebb börtönöket, amelyekben tizenkét évet letöltött, és szabadulása után, negyvenöt kilóra lefogyva, hét évig fizikai munkát végzett, és csak ezt követően helyezték vissza papi szolgálatába.
1970-től Udvard plébánosa lett, 1987-től pedig Tardoskedden fejtette ki áldásos lelkipásztori tevékenységét, egészen nyugalomba vonulásáig. Élete utolsó éveit köztiszteletben szülőfalujában töltötte, ahol 20 évvel ezelőtt,
2005. augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén adta át nemes lelkét Teremtőjének.
Minő érdekes, hogy 1963-ban Szent István napján szabadult a börtönből.
Szülőfalujában Lénár atya emlékének ápolására a község önkormányzata a helyi egyházközséggel együtt immár évek óta kegyeleti megemlékezést szervez a felvidéki meghurcolt papok, hívek és Lénár Károly emlékének tiszteletére a helyi templomban. A tavalyi megemlékezésen az ünnepség részeként átadták a Hit pajzsa díjat, amelyet azoknak a papoknak, szerzeteseknek és szerzetesnőknek ítélnek oda, akik a kommunista diktatúra alatt hűségesek maradtak hitükhöz és magyarságukhoz. Az átadott díj Lénár Károly atya emlékéhez, és rajta keresztül természetesen a Felvidéken a kommunizmus ideje alatt üldözött, bántalmazott papokhoz, szerzetesekhez és apácákhoz is kapcsolódik. A díjazottat laudálta a Tardoskedden élő és Lénár atyát közelről is ismerő Balogh Zoltán egyetemi professzor.
A vele készült, és a Remény újságban megjelent beszélgetésem elsősorban Lénár atya tardoskeddi áldásos lelkipásztori tevékenységének felelevenítésére irányult. Ebből idéznék egy részletet:
„Milyen embernek ismerte meg őt?
Lénár Károly atyát 1987-ben helyezték Tardoskeddre, ahol Drozdy Gyula esperest váltotta, akit a tardoskeddiek körében nagy szeretet övezett, és a helyi hívek nagy tiszteletben tartottak. Mivel Lénár atya kedves, művelt, igazságos volt és odaadóan végezte lelkipásztori tevékenységét, a tardoskeddi hívők szinte rögtön befogadták és tisztelték. Ministránsa, később személyes sofőrje és számítógépes tanácsadója voltam.
Lénár Károly atyát közelről megismerve rendkívül tisztességes, lelkiismeretes és elkötelezett embernek láthattam, láthattuk.
Egyszerre volt kedves és szigorúan igazságos, akit a hívek mélyen tiszteltek hitéért, műveltségéért és szelíd, de határozott vezetői stílusáért.
Börtönévei és a kommunista hatalom üldöztetése sem törték meg hitét vagy emberségét, és életének minden szakaszában következetesen szolgálta Istent és közösségét. Nemcsak szellemileg, de technikailag is előremutató volt: még idős korában is érdeklődött a számítástechnika iránt, és gyakran számítógépen írta prédikációit. Lénár Károly atya gyakorlati képességeiről is híres volt, kézügyessége lenyűgözte környezetét, és minden feladatot példás rendben végzett. Páratlan szorgalommal és figyelmességgel irányította a helyi plébániát és végezte a lelkipásztori munkát. Szava mindig súllyal bírt, tekintélyét természetes módon, mély emberséggel és igazságossággal szerezte meg, sosem kellett felemelnie a hangját. Kiemelkedő karizmája volt, amely lehetővé tette, hogy minden társadalmi réteggel megtalálja a közös hangot, és mindenkivel egyenlően bánt, rangtól vagy helyzettől függetlenül. Papi szolgálatát egészen nyugdíjba vonulásáig, 2002-ig végezte Tardoskedden. Utolsó éveit szülőfalujában, Inámban élte meg.”
Lénár Károly atya tardoskeddi működéséhez számos jelentős fejlesztés és közösségépítő tevékenység fűződik, amelyek nagyban hozzájárultak a falu vallási és közösségi életének fejlődéséhez. Az atya 1987-ben érkezett Tardoskeddre, ahol azonnal nekilátott a plébánia és a templom rendbetételének. Többek között villamosította a templom harangjait, megjavíttatta a toronyórát, adományozott egy csillárt a helyi Szent István Király-templomnak, és felújíttatta a templom orgonáját. Az atya rendkívüli figyelmet fordított arra is, hogy a közösség számára tartós értékeket hozzon létre. A templomot kívül-belül kifestette és rendbe hozatta, temetői kápolnát építtetett, és nagy hangsúlyt fektetett a fiatalok nevelésére. A helyi közösség számára Lénár atya alapította meg a magyar nyelvű Szent István egyházi óvodát, amely fontos intézmény lett a falu életében.
A tardoskeddiek különösen szívükbe zárták szeretett papjukat, Lénár atyát, amit bizonyít az is, hogy fekete márványtáblát állítottak emlékének megőrzésére.
Bodzsár Gyula/Felvidék.ma
