A Húsvét jegyében jelent meg a losonci római katolikus plébánia negyedévenként megjelenő lapja, melynek 14 oldalán három magyar nyelvű írás kapott helyet.
A 2. oldalon a vezércikk fordítását olvashatjuk Húsvét ünnepe nemcsak a Húsvétvasárnapot jelenti címmel. Nem a legjobb fordítás, kell egy kis erőfeszítés a megértéséhez: „…Átélni Húsvét ünnepét csak Húsvétvasárnapon, az a tétel, amit gyakran nem értünk. Szükségből erényként éljük meg. Jézustól azonban meghívást kapunk átélni a Szent Három Nap összes napját, hogy jobban és teljesebben megértsük az Ö halálának és feltámadásának eseményét. Ne hagyjuk magunkat megrövidíteni azzal a „tudással”, amellyel Ö minket alakítani és túláradó kegyelmével tökéletesíteni akar. Szánjunk kellő időt a Megváltás történetének megélésére, amelyet Húsvét ünnepe tár fel előttünk…”
A 8. oldalon két eredeti írás olvasható. Kovács Erika a Keresztút történetéről és a feltámadás misztériumáról szól. „A keresztény vallás középpontjában kétségkívül a feltámadás misztériuma áll – úgy is lehet mondani: a katolikus szív húsvéti szív. Ez a krisztusi tanítás lénye, origója – fizikai és egyben jelképes megtestesítése a keresztút: az eredetileg mintegy másfél kilométeres kálvária…
…Az (akkor már – P.J.) elfeledett szokást hétszáz éve a ferencesek újították fel szent körjárat néven, akkor alakult ki a 14 stáció is, de előfordult 7 és 12 stáció is. Varallóban pedig 1520-ban egészen 43 stációig bővítették a keresztutat. A 14 stációs keresztutat az 576 keresztutat megépítő Szent Lénárd „Itália apostola” hitelesítette: 1742 óta ezt a számot tekinti hitelesnek az egyház, s mára a tizenötödiket is megengedhetőnek tartja (Jézus feltámad a halálból)…”
Az Ukrajnában szolgáló Kinga nővér levele a Losonciaknak szól, ahol már második éve él misszióban. A Nagybőjtről elmélkedik, mi is annak a lényege. „…Elsősorban elcsendesedni és önmagunkba tekinteni, mivel vagyunk tele … ismerjük be legalább titokban önmagunknak, hogy sok esetben megfeledkezünk arról, amiről Jézus azt mondja, hogy csak egy a fontos…”
A lap további írásaiból a lap főszerkesztőjének, Mihály Ferencnek két riportjára hívnám fel a figyelmet. A 7. oldalon 50. Születésnapja alkalmából a losonci születésű Miroslav Kuric, katolikus lelkészt, egyetemi tanárt mutatja be, aki majd egy évtizeden keresztül a pozsonyi Komenský Egyetem teológiai karának tanára volt Erdőbátodonyban (Badín), jelenleg pedig a breznói járás Nemecké községében szolgál. Az írásban az egyház és a vallás iránti elkötelezettségéről szól.
A Nógrád jeles lelkészei c. sorozatban Imrich Gabriel Fuzy (1914 – 2004) életútját mutatja be, aki rimakokavavi (Poltári járás) születésű, a 2. Világháború alatt a Szlovák Hadseregben a keleti frontos szolgált, majd internálták, fogságba és esett. 1948 februárjában illegálisan elhagyta Szlovákiát, Ausztrián keresztül Kanadában telepedett le, ahol folytatta lelkészi tevékenységét. Hosszú tartalmas életút után 100. Életének 100. évében Hamilton városában hunyt el, és ott is helyezték örök nyugalomra.
Puntigán József/Felvidék.ma
