Figyelemre méltó kutatás eredményeit közli az Önkormányzati Szemle legfrissebb száma. A szlovákiai magyar közösség demográfiai és nyelvi folyamatait vizsgáló friss kutatás a Nagyrőcei járás példáján keresztül nyújt betekintést a felvidéki magyarság aktuális helyzetébe.
Noha egy kistérség adataiból természetesen nem vonható le következtetés az egész közösségre nézve – hiszen nagyon eltérő a helyzet már egy adott tágabb régióban is a városi és a falusi környezet között – vannak tendenciák, amelyek bizonyára megállapíthatóak más térségek esetében is. Már csak ezért is hasznos ez a tanulmány, ami talán ösztönző lehet további, hasonló elemzések, felmérések készítésére a többi régióból, járásból.
A Pro Civis Polgári Társulás és a VEKTOR Társadalomkutató Egyesület közreműködésével megvalósult tanulmány a 2021-es népszámlálás hiányosságait pótolja, például a nyelvhasználatra vonatkozó adatokat (hiszen ez ki is maradt a legutóbbi népszámlálásból!) miközben módszertant dolgoz ki a jövőbeli nyomon követésre.
A kutatás a járás magyarlakta településeire fókuszált, ahol a magyar anyanyelvűek aránya legalább 10%. Ez Tornalja várost és 15 községet érint, ezt tekinti a tanulmány Tornalja kistérségként – összesen mintegy 8093 magyar anyanyelvű lakossal a 2021-es adatok szerint. A felmérés 2025 április-májusban zajlott, eltérő módszerekkel: a falvakban külső minősítést (önkormányzati dolgozók, tanítók, lelkészek bevonásával), Tornalján pedig kérdezőbiztosokkal végzett önbevallásos adatgyűjtést alkalmaztak. Kiegészítésként szakértői interjúkat készítettek oktatási intézményekben.
Az eredmények szerint a térségben ténylegesen tartózkodó népesség 10 850 fő, ami jelentősen alacsonyabb a bejelentett mintegy 13 ezer főnél. A különbség a migrációval magyarázható: a távollevők fele külföldön (elsősorban Németországban, Csehországban és Magyarországon), harmada más szlovákiai régiókban (Pozsony, Kassa) tartózkodik. A korösszetétel viszonylag fiatalos: 21% 18 év alatti, 59% aktív korú, 20% nyugdíjas.
A magyar anyanyelvűek száma 9000 fő körül mozog, magasabb a népszámlálási 8100 főnél (ami módszertani különbségből fakad).
A háztartások 86%-ában a magyar az elsődleges nyelv, gyakran vegyes családokban is. A nem magyar anyanyelvűek 69%-a érti vagy beszéli a magyart, így a lakosság mindössze 5%-a nem tud magyarul. A szlovák nyelvtudás azonban korlátozott, különösen a roma származásúak körében: a magyar anyanyelvű romák 36%-a egyáltalán nem beszél szlovákul.
A roma népesség aránya a vizsgált területen 43% (4700 fő), szemben a népszámlálási 3%-kal. Közülük 85% magyar anyanyelvű, és a fiatalkorúak 63%-át adják. A romák 53%-a falvakban él, gyakran szegregáltan, de ez a felmérés szerint oldódik. A roma arány magasabb a kisebb falvakban, és összefügg a társadalmi-gazdasági helyzettel.
Az oktatásban a magyar tannyelvű intézmények stabilak, de összetételük megváltozott: a magyar csoportba járó óvodások 58%-a, az alapiskolások 63%-a roma. A nem romák 20%-a szlovák iskolát választ, gyakran szegregációs okokból. A falusi iskolák roma dominanciája miatt sok nem roma gyerek Tornaljára ingázik. A középiskolákban is hasonló a tendencia, bár a tornaljai gimnázium megszűnése korlátozza a lehetőségeket.
A tanulmány rámutat, hogy a demográfiai változások – fogyás, roma növekedés, migráció – kihívások elé állítják a magyar identitás megtartását és továbbadását.
A szerzők megállapítják, hogy a kutatás fontos társadalmi és oktatáspolitikai felismerésekhez vezetett. „A vizsgálat eredményei alapján világossá vált, hogy a jövőben egyre inkább a magyar nyelv társadalmi hasznosságának kérdése, valamint az oktatási rendszer nyitottsága és inkluzivitása fogja meghatározni a szlovákiai magyarság fennmaradásának esélyeit.”
A teljes tanulmány elolvasható az Önkormányzati Szemlében, ITT.
szd/Felvidék.ma
