Lenyűgöző egyidejűség az időtérképen
A világprotestantizmusban is a 2025. egyházi év kibúcsúztatásának tekintett három záró vasárnappal (november 9., 16., 23.) induló időszakaszban, a november 30-án kezdődő új egyházi évig, advent első vasárnapjáig terjedően sok templomban éli át Istenünk hívő népe a különös szinkronitást. Az idődimenziók Urának, a változások között az állandóságnak a csodáját, hiszen Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsidó levél 13,8).
Ő az, aki egyetlen pillanatban megérezteti velünk az örökkévalóság jó illatát, egyetlen szempillantás alatt ezer esztendőt láttatva kiszabadítja tekintetünket a pillanatnyiság börtönéből, ahol a Világ diabolikus Fejedelme, a mindent összezavaró pillanat abszolutizálásával, a pillanatnyi élvezetek, moráltalanság, s a mindent hatályon kívül helyező emberi önzés cellájába akar zárni, visszazárni.
Vele szemben „jóságos az Örökkévaló, és kegyelmes, türelme hosszan tart, szeretete hatalmas! Jóindulatú és nagylelkű mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez!” (Zsolt 145,8).
Istenünk jót és jól szinkronizáló kegyelme képes arra, hogy lerombolja a pillanatnyiság Bábel tornyait és börtönfalait. Ő kiszabadítja lelkünket, látásunkat a bezártságból, és lábainkat tágas térségre állítja.
Mivel „övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen.” (1Tim 6,16)
A pillanatnyiság diabolikus, ördögi életpillanatait egyedül az örök és halhatatlan, jóságos Isten képes legyőzni, s Ő le is akarja győzni értünk, pro nobis, mert övéit nem szolgaságra, hanem szabadságra teremtette. Ez az egyházi évzáró időszakasz a démoni pillanatbűvölés fölötti jézusi győzelem fénylő pár hete, kontrasztban a külső elmúlás ködeivel, szürkeségével.
A mai vasárnappal kezdődő időszakasz az Isten szinkronizálásnak köszönhetően a földi terminátorok, halálosztó hatalmak fölötti krisztusi győzelem és isteni békeakarat kinyilvánításának az ideje is.
Hogyan szinkronizál Istenünk?
Úgy, hogy a mai vasárnappal meghirdeti szelíd és eltörölhetetlen győzelmének prelúdiumaként, előjátékaként világszerte a Hegyi Beszéd Igéinek igazságát.
Ezen a vasárnapon éppen ezt: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Máté 5,9).
Erről szól a 295. éve megjelenő Losung vasárnapi békeüzenete. És erre épül a mai nappal induló újabb ökumenikus békedekád, békeévtized minden alkalma. Az, amit 1980 óta hívnak így, amit az NDK-ban indítottak el, esti és éjszakai imaakciókkal a totális államhatalom elleni szelíd, békés ellenállás eszközeként. Az imameghallgató történelem Ura pedig 1989-ben elhozta az NDK-sok menekülését hazánkba, majd a határnyitást, a berlini fal lebontását, és végül Németország újraegyesülését. Ma sok hívő közösségben indul szelíd imahadjárat a rettenetes hadi terminátor, halálhozó ukrajnai öldöklés befejezéséért, az öldöklés fegyverszünettel történő megfékezéséért.
De egyéni életekben is így akar kiengesztelődést, verbális és indulati konfliktus felfüggesztést Urunk elérni. Ő képes lerombolni a válaszfalakat (Efézus 2,14) nem csak zsidó és görög, szabad és szolga, hanem férfi és nő konfliktusfalait is, szülő-gyermek elidegenedés falait.
Ő még arra is képes Szent Lelke által, hogy a mi belül, érzelmeinkben, makacsságainkban, előítéleteinkben felépített lelki falakat is lebontja, amivel olykor megátalkodottan éket verünk egymás, valamint Isten és önmagunk közé.
A megbékélés, a békességteremtés kitartó, szívós elkötelezettséget jelent. Szükséges odafigyelnünk a kontrapontra is: ha a békességteremtők boldogok, akkor boldogtalanok a háborúságot szítók. Minden szinten: nemzetek között, embercsoportok között, vallások között, de egyéni létszinten is.
Zeneszinkron, imaszinkron, Isten-szinkron – lélekterápia
Nem véletlen, hogy ennek a mai vasárnapnak a liturgiai színe a zöld. A reményé. Mert ahol a béke reménye meghal, ott elhervad az élet, színtelen törmelékhalmazzá lesz a föld. Döbbenetes adat: a mai Gázában a hadviselés következtében 60 ezer tonna épülettörmeléket kell majd elhordani ahhoz, hogy a békés építkezés újra indulhasson. S akkor a lelkekben mindkét oldalon hordozott gyász, fájdalom, veszteségtörmelékekről még nem is szóltunk!
Ma hivatalosan és nemzetközileg a liturgiai ajánlások között ott van lélekterápiaként a Bach kantáta, az Ich habe meine Zuversicht, Bizodalmam Isten, amit a Szentháromság utáni 21. vasárnapra komponált az „ötödik evangélista”.
A lipcsei evangélikus Tamás templom karnagya a szöveget Picandertől (Ch. Fr. Henrici – 1700-1764) vette át, aki versében az apai hit növekedéséről írt János 4,46kk alapján. Jézus távgyógyítással meggyógyítja a királyi tisztviselő gyermekét. A tisztviselőnek minden földi királynál nagyobb bizodalma az volt, hogy hitt a Király-Jézus szavának. Jóllehet Ő nem ment el a házhoz, ahol a beteg gyermek halálán volt. A Jézus-bizalom életet mentett. Ma is. (A kantáta meghallgatható itt: https://youtu.be/p0O5P1fdXVY?si=u1eYbWAQ1qMwJ_Aw).
A kantáta 2. tenor áriája adja meg a gondolati hangsúlyt, a 62. zsoltár alapján:
Bizodalmam/a hűséges Istenben van,/reményem szilárdan Őbenne nyugszik./Ha minden összeomlik, ha minden elbukik,/ha senki sem tartja meg hűségét és hitét,/Isten mégis a legeslegjobb.
Az 5. szoprán recitativóban a 2. Zsoltár alapján ez hangzik el: A világ hatalma elvész./Ki támaszkodhat a rangra és bármely felségre?/De Isten örökké megmarad./Boldogok mindazok, akik bíznak benne!
A záró kórus éneke pedig ezzel az egyetemesen érvényes, időtlen biztatással zárul:
Szeretett Istenemben/bízom félelem és szükség idején;/ő mindig megmenthet engem/a bánattól, félelemtől és szükségtől,/megfordíthatja szerencsétlenségemet,/minden az ő kezében van.
Békeszinkronban, boldogságszinkronban Urunkkal – ez mai vasárnapunk „csúcsélménye”.
De imaszinkronban is lehetünk Ővele, békességünk Fejedelmével és örök forrásával. Isten-nyomok az imák a lelkünkben.
Mennyet és földet, Isten tekintetét és szívünk, hitünk megnyílt tekintetét találkoztatják egy terminátormentes, mégis a földi léttöredékekben is boldogító, hatékony módon.
Megint csak nem véletlen, hogy ez évi Losungunk mai imafelhívása Fjodor. M. Dosztojevszkijtől, az istenáldotta orosz lélekbúvártól, írófejedelemtől való:
„Szeressétek Isten egész teremtett világát! Az egész földgolyót, s a legkisebb homokszemet. Minden levelecskét, lehullásuk előtt és után, és minden napsugarat, mely rátok árad. Szeressetek mindent. Aki így tesz, abban feltárulnak a Szent Isten csodálatos titkai”.
Az Ökumenikus Békedekád, ami már 45 éve tart, sok ezer buzgó könyörgéssel kíséri a megsebzett bolygó kínlódását éppúgy, mint a háború sebzett embermilliók szenvedését. Imagézzel, ima rehabilitációval, imaoltalommal.
Orosz békeközmondás: A legrosszabb béke is jobb, mint a háború!
Heinrich Spaemann német író, a felekezeti szinkronnak megfelelően idézve őt, a katolikus írót és lelkészt, csak ennyit kérdezett az Ökumenikus Békedekád indulásakor:
A béke nem két háború közötti szélcsend. A béke: mozgás, esemény, személyes történés szívtől-szívig, néptől-népig. Áthatja-e szívedet ez az esemény, békemozgás? Tudsz-e béketeremtő lenni? (Máté 5,9)
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
