1934. július 1-én avatták fel a magyar gyermekirodalom megteremtőjének, Pósa Lajosnak a mellszobrát szülőfalujában, Nemesradnóton. Ez volt az első magyar szoborleleplezés az akkori Csehszlovákiában.
Bodon Lajos akkori iskolaigazgató indította el a gyűjtést a nemesradnóti Pósa szoborra. A Tanító Úr, ahogy a helyiek még ma is hívják szívén viselte Pósa Lajos ügyét, s úgy vélte, hogy az iskola falára 1931-ben kihelyezett emléktábla nem elegendő Nemesradnóton, így szobrot intézett a falu költőjének.
A pozsonyi Magyar Újság hasábjain is megjelentek a felhívások a szoborra és a talpazatára való gyűjtéssel kapcsolatban. A nemes ügy mellé adta nevét Győry Dezső és Szombathy Viktor is. Bodon Lajos, a falu kántor-tanítója maga kérte a talpazatra a gyűjtési engedélyt az országos hivataltól „ – elég borsos ára volt, – s azóta gyűjtőíveket címezgetek” – írta, de ügyét sikerrel véghezvitte.
A „Felvidéki Magyar Tanítóság Húszéves Története” c. mű részeként írta meg a nemesradnóti Pósa szobor történetét. Abban a kezdeteket az 1930-as évekre datálja. Az évben leplezték le a budapesti Pósa szobrot a Városligetben.
„Özv. Pósa Lajosné 1932. aug. 12-ről a következő levelet intézte hozzám: Ezennel tisztelettel megkérem, hogy nevemben tudassa Radnót község lakosaival azt, hogy megboldogult uram néhai Pósa Lajos költőnek Budapesten Margó Ede szobrászművész műtermében lévő gipsz szobrát, a mely a Budapesten felállított szobornak hasonmása, Radnót községnek örömmel oda ajándékozom. Kérem annak elfogadását és méltó megőrzését.” – Őnagysága úgy gondolta, hogy a darabokban lévő gipszet itthon ügyes szobrásszal összeállítatjuk és megfelelő építményben, melynek elülső része vastag üvegből készült volna, lehetőleg nedvességtől elzárva, helyezzük el.
Meggyőződve azonban arról, hogy a hazaszállítás és összeállítás valamint a szükséges építmény is tetemes költségeinket, utánjárást igényelt volna és a gipszet még így is előbb-utóbb kikezdi az idő vasfoga, tehát nem lenne állandó és megmenthető az utókor számára, ezért a szíves ajándékot nem fogadhattam el.
Egy hét múlva ez ügyben Budapestre utaztam és őnagysága a Költőnével Margó Ede szobrászművészt kerestük fel együttesen. Beható eszmecsere után arra a megállapodásra jutottunk, hogy a radnóti mellszobrot természetes nagyságban 3.000,. Kč-ért, azaz 600 P-ért hajlandó ércbe önteni. Mint aki legjobban végezte dolgát, boldogan tértem haza Budapestről, hogy itthon összegyűjthessem a Költő közel s távolabbi rokonságát a nemes Nagy Pósa-Családot megbeszélni velük mozgalmunk anyagi természetű, valamint további teendőinek különféle részleteit.” – írta Bodon Lajos.
A nemesradnóti felavató ünnepségre 1934. július 1-én került sor. „Pompásan sikerült országos kultúrünnep keretében leplezték le a gömöri Radnóton Pósa Lajosnak, a nagy magyar mesemondónak és költőnek a mellszobrát. (…) A Magyar Újság fehérszalagos babérkoszorúját Győry Dezső, a lap felelős szerkesztője helyezte el, aki rövid beszédben hitet tett a magyar falu és a magyar kultúra jövője mellett” – áll a Magyar Újság 1934. július 2- i tudósításában a nemesradnóti ünnepségről, melyhez még másnap is visszatértek: „Felejthetetlen ünnepe volt a kisebbségi magyarságnak a radnóti Pósa-szoborleleplezés.” (…) A prágai Magyar Hírlap úgy adja hírül, hogy az első magyar szoborleleplezés volt ez az akkori Csehszlovákiában, s így folytatja: „A radnóti iskola előtt áll ércben a Balogpartján álló aranykapuk és minden magyar gyermekszivek őre.”
Tichy Kálmán, a Rozsnyói Művelődési Egyesület képviselője így ír, mikor megérkezik a Balogvölgyébe: „Istenáldott vidék! Meleg illatot lehelő érett búzatáblák, szelíd füzesek a kanyargó Balog patak mentén, meg vadgalamb-rejtegető égerfás csalitok, kövérzöld erdőcskékkel koronázott halmok, távolabb a ratkói hegyek kék hullámai.”
Az avatás reggelére pedig így emlékszik vissza: „Felvirradt az ünnepi nap. Kicsit szitál az eső, de még jó ebben a hőségben. Hemzseg a falu – minden háznál vendég, – de legjobban hemzseg az iskolaudvar. Kocsik, autók érkeznek egyre-másra. Reggeli közben sikerül megitatni egy csésze kávét Bodon Iluskával (Bodon Lajos kántor-tanító felesége – szerk. megj.) is, aki ezer dolgától tegnap vacsorát sem evett. Már száguldanak a falu határán túl Rimaszombat irányába a kerékpáros legények, – minden kerékpár muskátlival, rozmaringgal díszítve. És gyülekeznek a kicsi magyar leányok, legények, a leánykák pruszlikban, pártásan, a legénykék lobogó ingujjal, pitykés, sujtásos mellénnyel, árvalányhajas hetyke kalappal. Mikor megindulnak a felvégre, hogy ott köszöntsék a falu küszöbén a Nagyasszonyt, a Költő özvegyét, olyan, mintha egy szépséges, ezerszínű virágos rét kelt volna lábra. Könnybe lábad az ember szeme ettől a látványtól…
„Ünnep volt, lelketemelő, áhítatot gerjesztő, magasztos ünnep, melyet a Balog ere mellett született, a halhatatlanságba dicsőült magyar költő emlékörökítésének szentelt a megbecsülő szeretet” – kezdte a beszámolóját a Gömör című vasárnaponként megjelenő politikai és társadalmi hetilap 1934. július 8-án kiadott száma. Majd így számolt be az eseményről:
„A júliusra fordult nyár borongós vasárnapján az itteni magyarság a két nemzedéket nevelt Pósa Lajos, a magyar gyermekek kedves Pósa bácsija és melegszívű költője áldott emlékezetének imádságos hangulatában ünnepelt s tett bizonyságot arról, mennyire egységesek tudunk lenni, milyen szép testvériségbe tudunk összeolvadni akkor, amikor nagyjaink emlékének megörökítéséről esik szó.
A fenséges ünnepség Pósa Lajos szülőfalujában, Nemesradnóton f. hó 1-én, vasárnap délelőtt istentisztelettel vette kezdetét. A prédikátori tisztet betöltő Pósa Lajos, a nemes falu aranyszájú papja a megdicsőült nagy magyar rokon-költő érdemeit méltatta s az élő magyar írók és költők kötelességéről beszélt.
Istentisztelet végeztével az iskolaépülethez vonult a hatalmas tömeg. Az iskolaépület faluban párját ritkítja. Utcára néző falán évekkel előbb odahelyezett márványtábla, ezzel a felirattal: Pósa Lajos, a gyermekek ékesszavu, aranyszívű költője dicső emlékének, aki ebben a faluban született 1850 április hó 9 én.
Az iskolaépület előtti virágoskertben ott állott a zöld lepellel letakart szobor. Mellette hatalmas pódium, melyen a költő özvegye, Sárika leánya: Kiss István budapesti rendőrtanácsos neje s a különböző egyesületek kiküldöttjei foglaltak helyet.
A szobor előtt az ünneplők közel- s messze-földről összesereglett temérdek sokasága, közöttük számos tanító-, pap- és tanárember.
Pósa Lajos ref. lelkész nyitotta meg az ünnepélyt, majd Pósa Jolánka a Falunk ünnepe és Varga Géza pedig az Ünnepelni jöttünk hozzád című verseket szavalták el. – Mindkét költeményt a költő özvegye írta. Az iskola növendékei Pósa Lajos Messze-messze földön kezdetű dalát énekelték el, amit Pósa László tanuló szavalata követett, aki Pósa Lajosnak Szeresd a gyermeket! című költeményét adta elő s ugyanezt a ref. énekkar is elénekelte.
Hatásos jelenet volt, amikor ének közben a magyar-ruhás gyermeksereg virágesővel árasztotta el a szobrot, amelyről Kovács Alajos, a szlovenszkói általános magyar tanító egyesület elnökének ünnepi beszéde közben lehullott a lepel, s előttünk állott a Margó Ede budapesti szobrász által mintázott élethű, bronz mellszobor, amelynek talpazatát egyszerű terméskőből Ferencz I. rimaszombati kőfaragó mester alkotta. Majd a költő özvegye mondott megható beszédet, amelynek végeztével a Pósa Lajos által írt, Gáspár János által megzenésített Dal a magyar dalról című éneket adta elő a nemesradnóti ref. énekkar. Ezt követte a szobor megkoszorúzása, miközben Boross Béla, a Magyar Tanító főszerkesztője frenetikus hatást keltett ünnepi ódáját szavalta el, a ref. énekkar pedig Pósa dalegyveleget adott elő, amelyeket Gáspár János rimaszécsi énektanár zenésített meg.
Beszédek kíséretében a következők koszorúzták meg a szobrot: A csehszlovákiai magyar tudományos-, irodalmi- és művészeti társaság részéről Antal Sándor, a társaság irodalmi osztályának elnöke. Szombathy Viktor a Szlovenszkói Magyar Kulturegylet központi titkára a SZMKE részéről, elhozva a komáromi Jókai kert örökzöld- s a csallóközi magyar gyerekek búzacsokrát, de tolmácsolva a PMH szerkesztősége s a Jókai Egyesület köszöntését is. A Csehszlovákiai Magyar Társadalmi Egyesületetek Szövetsége részéről Márkus László főtitkár, lapunk főszerkesztője. A Pozsonyi Toldi Kör és a Rozsnyói Művelődési Egyesület nevében Tichy Kálmán. A Magyar Újság részéről Győry Dezső, a lap felelős szerkesztője. A Gömöri ref. egyházmegye nevében Ablonczy Pál h. esperes és dr. Zehery István világi elnök. A Nagy Pósa-család részéről Pósa Péter miskolci ref. esperes. Rimaszombat város közönsége nevében a Sichert Károly képv. Tag és dr. Gabonás János városi titkáról álló küldöttség élén dr. Eszenyi Gyula városbíró. A rimaszombati reálgimnázium részéről Báthory Andor tanár. A Gömörmegyei Ref. Tanítóegylet részéről Vásárhelyi Károly egyes. titkár. Gömöri ref. tanító egyesület nevében Kovács Gyula egyesületi elnök, rimasimonyi tanító illetve Gáspár János és Bán Géza tanítók. Az orsz. Keresztény-szocialistapárt rimaszombati körzete részéről kiküldöttek élén dr. Löcherer Géza ügyvéd, körzeti elnök. A nemesradnóti ref. énekkar részéről Pósa Elemér énekkari pénztárnok. A lélekemelő hangulatban lefolyt ünnepély Pósa Lajos ref. lelkész köszönő szavaival nyert befejezést.A szobor leleplezés után kezdetét vette a közebéd, melyen számos lelkeshangu pohárköszöntő hangzott el. Nagy hatást keltett a Csehszlovákiai Tudományos-, Irodalmi- és Művészeti Társaság részéről Győry Dezső főszámvevő által tett azon bejelentés, hogy a társaság jelenlévő tagjai elhatározták Bodon Lajos nemesradnóti ref. tanítónak, a szoborfelállítási mozgalom megindítójának s a leleplezési ünnepély agilis, fáradhatatlan lelkes rendezőjének a társaság levelező tagjává történő megválasztására ajánlását, kulturális téren való munkásságának elismeréséül és megjutalmazásául.Este a községi kultúrházban a falu nagyszerű műkedvelőgárdája a Falu rossza népszínművet adta elő teljes erkölcsi- és anyagi sikerrel.Véget ért az ünnepség. Pósa Lajos szobra Bodon Lajosnak, ennek a minden magyar tanítónak példaképül szolgálható nagyszerű tanítómesternek áldozatos, fáradságos munkásságából ott áll immár a szülőfaluja iskolájának virágos kertjében, időtlen-időkig újabb hirdetőjéül a magyar rög nagy szellemeket termő erejének, a költő halhatatlanságának, dicsősége örökkévalóságának” – írta a Gömör.
A második világháború után a szobrot előbb körül deszkázták, később le is vették. A templomban rejtették el, az alsó kar alatti lépcsőfeljáró alá volt beszögelve egészen addig, amíg az engedélyt meg nem kapták rá, hogy vissza lehet helyezni.
„Amikor már olvastunk róla, s láttuk, hogy hasonló történések mennek, akkor gondoltuk, hogy megpróbáljuk mi is megkérvényezni a Helyi Nemzeti Bizottság tanácsánál. Megkaptuk az engedélyt. Akkor csomagoltuk ki először a ládából, én az akkori tanítóval Palcso Pistával csavaroztam vissza a helyére, s akkor még letakartuk, mert ugye újraleplezési ünnepséget szerveztünk” – emlékezett vissza az 1964-es eseményekre néhai Pósa Dezső, az akkori helyi Csemadok elnöke.
A radnóti Csemadok kérvénye a HNB tanácsához 1964. 3. 9-én kelt: (…) A mellszobor 1945-ben az államfordulat idején lett talpazatáról eltávolítva. Jelen kérelmünkre feljogosít többek között az is, hogy hazánk és a népi-demokratikus Magyarország között a kultúrkapcsolatok elmélyítése örvendetes módon bekövetkezett. (…) Kérelmünk nemcsak egyoldalú, hanem párosul községünk Pósa Lajos a nagy költő tisztelőinek kívánságával is. Úgy véljük, hogy Pósa Lajos, községünk szülötte méltón megérdemli azt a kegyeletet, hogy mint 1934-ben, úgy a szobor most is visszakerüljön az őt megillető helyre az iskola elé, ahol a szobor eredeti talpazata áll. Méltó hálánkat azzal rónánk le a nagy költő megérdemelt emlékének, ha április 9-re, születésének évfordulójára szobrát az eredeti helyére visszahelyeznénk – írta 50 évvel ezelőtt Pósa Dezső elnök és Ferencz Zoltánné titkár. A kérvényt a HNB jóváhagyta, így Radnót újra ünnepelt.
Azóta is rendszeresek a szülőfalujában a megemlékezések. A költő születésének évfordulójakor, április 9-e körül évente szavalóversenyt s koszorúzási ünnepségeket rendez a helyi iskola vezetése.
Idén az újraavatás ötvenedik- és a szoborleleplezés nyolcvanadik évfordulója tiszteletére Nemesradnót Önkormányzata nevében Tóth Elemér polgármester, a Nemesradnóti Református Egyházközség nevében Pósa Dénes egyházgondnok, a Ns. Nagy Pósa család nevében Pósa László, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete nevében Homoly Erzsébet elnök helyezte el a megemlékezés koszorúját.
Csendes főhajtással, tisztelettel emlékeztek arra a nagy napra – ahogyan Bodon Lajos kantor-tanító feljegyezte: „amikor a falu nagy és halhatatlan szülötte Pósa Lajos ércbe öntött mellszobráról lehullott a lepel. Kisebbségi sorsunk eme legelső oltárkövénél, fajunk, nemzetiségünk áldozatkészségének e gyönyörű emlékművénél az édes hazától elszakított magyarság hitet tesz és áhítatos lélekkel, lelkesedő szívvel, soha el nem múló hálával adózik a magyar gyermekirodalom megteremtője, a kicsinyek és nagyok szívében örökké élő szellemének”.
Homoly E., Felvidék.ma
Képek forrása a Pósa Lajos Emlékezetei – Emléktár című kiadvány.
További fényképek a szoborról és a megemlékezésekről Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők. {iarelatednews articleid=”45164,45086,33373,24185″}