Februárban nagyon megijedtünk, mikor apu kórházba került, mivel pedig mind a nővérem, mind a húgom a falutól messze lakik, hirtelen nem volt kihez fordulnunk, habár egy olyan kis faluban, mint Százd, összetartanak az emberek, és kisegítik egymást, de erre nem lehet hosszabb távon számítani. Ezért aztán felgyorsult a „Somorja projekt”, ahogy magamban elneveztem, hogy költözzünk a nővérem családja közelébe, és keressünk lakást Somorján.
Ebben nagy segítségünkre volt Pogány Erzsi, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója, akivel még 2012-re datálódik az ismeretségünk, mikor a Pomléban ünnepeltük a Carrissimi fennállásának a 10. évfordulóját, ahová Tóth Erika, a Carissimi elnöke hívott meg. Még ma is élénken él bennem az a fergeteges, májusi nap, a Nemadomfel koncertjével, az emlékezetes találkozásokkal, és a szívet melengető beszélgetésekkel.
Szóval, bennem már akkor felmerült a gondolat, hogy előbb-utóbb Somorjára kell költöznünk, mivel egy Százdhoz hasonló kis falu nem a legmegfelelőbb szellemi környezet egy író számára, és az utolsó években ezt egyre jobban éreztem.
Azelőtt, amíg Korpás Árpi barátom szinte hazajárt Százdra, a vele való hosszú beszélgetéseket mindig felüdülésként éltem meg. Nemrég volt a bemutatkozásom a somorjai könyvtárban, ahol Árpi, egy nagyszerű laudációban, felelevenítette ezeket a halálosan komoly beszélgetéseinket, amelyek rám rendkívül inspiratívan hatottak.
Az ő szavaival: „akkoriban hozzátartoztunk Százd látképéhez” /két fura fazon, a kripli és a bölcsész/. Én pedig ehhez hozzáteszem, hogy akkoriban naponta váltottuk meg a világot – hogy a világ ebből semmit se vett észre, az legyen a világ baja.
Szóval, ott hagytam abba, hogy Erzsi segítségét kértem a lakáskereséshez, amit ő ott meg is ígért. Somorjáról hazaérve írtam is neki, amire azonban sokáig semmilyen választ nem kaptam. Már el is feledkeztem az egészről, amikor majd egy év múlva megkaptam Erzsi válaszát – mint kiderült, elkeveredett a levelem, és csak akkor bukkant rá. Aztán, Erzsi segítségével, elkezdtünk lakást keresni, de bürokratikus akadályok miatt a költözés odázódott, míg apu betegsége sürgetővé nem tette. Nyár elején utolsó centjeinket is összekuporgatva, vásároltunk egy kétszobás lakást Somorja belvárosában, és elkezdtük belakni.
Százdról több részletben költöztünk Somorjára, közben pedig még a lakást is át kellett alakítani az igényeimnek megfelelően, míg végül most hét végén végérvényesen beköltöztünk a somorjai lakásba.
Folytatás következik!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”49788,49944,50103″}
