Advent harmadik vasárnapján, az úgynevezett örömvasárnapot vagy ezüstvasárnapot ünnepljük. E nap liturgikus színe a rózsaszín, így hagyományosan ezt a gyertyát gyújtják meg ilyenkor a koszorún. A többi adventi vasárnap lila gyertyák borulnak fénybe. Maga a koszorúállítás német eredetű, a Kárpát-medencében osztrák közvetítéssel került.
Az advent szó latin eredetű és várakozást jelent, a karácsony előtti negyedik vasárnappal kezdődik, és a december 24-hez legközelebb eső vasárnappal ér véget. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza, és VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát. Ebben az időszakban a vallásos emberek hajnali misékre, illetve istentiszteletekre járnak, kerülik a mulatozást, hangos rendezvényeket, lélekben és testben is felkészülnek a karácsonyra.
A várakozás hagyományához tartozik az adventi koszorú állítása is, amely a 19. század elejéről, Németországból való szokás. Egy evangélikus lelkész egy fiú árvaházban készített először függő koszorút, amely a csillárról lógott, és annyi gyertya volt rajta, ahány nap volt advent első vasárnapja és karácsony között. Minden nap meggyújtottak egyet, karácsonykor pedig fenyőágakkal díszítették a koszorút. Később a vasárnapokra eső gyertyákat megkülönböztették a többitől, nagyobbak, más színűek lettek.
A Kárpát-medencébe osztrák közvetítéssel került a koszorúállítás szokása. Idehaza körülbelül húsz éve terjedt el ez a hagyomány, nemcsak a függő, hanem az asztali koszorúk is népszerűek. Hagyományosan három lila és egy rózsaszín gyertya van rajta. Utóbbit a harmadik, úgynevezett örömvasárnapon kell meggyújtani. Az öröm liturgikus színe ugyanis a rózsaszín. A lila pedig a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”50550,50505,50497,50474,50456,50362″}
