A mai gyerekek többsége már ritkán találkozik a régi falusi hagyományokkal, pedig ezek sokszor játékosak, közösségformálóak és értékes üzenetet hordoznak.
Fontos, hogy a gyerekeknek is beszéljünk a hagyományokról, mert azok nemcsak a múltról szólnak, hanem a közösséghez tartozásról, az egymásra figyelésről és az ünnepek közös megélésének öröméről is.
Egy egyszerű beszélgetés, közös játék vagy akár egy kis májusfa elkészítése is segíthet abban, hogy közelebb kerüljenek ehhez a világhoz.
A rimaszécsi családi klub májusfája (Fotó: Nagy Mónika FB)
A májusfa a régi hagyományok egyik ismert eleme volt. Egy magas, egyenes fát, legtöbbször nyírfát vagy fenyőt állítottak fel a legények május elsejére virradó éjszaka a kiválasztott lányoknak. Ez a gesztus a tisztelet, a ragaszkodás és sokszor a szerelem kifejezése volt. A fákat szalagokkal, kendőkkel és virágokkal díszítették, és minél gazdagabb volt a díszítés, vagy magasabb volt a fa, annál nagyobb megbecsülést fejezett ki. A szalagok szerepe nem pusztán díszítő jellegű: rituális üzenetként is értelmezhetők. Ezek a színes pántlikák vágyakat és életerőt hordoznak, amelyek a levegő elemén keresztül jutnak az ég felé. A fa tetejére gyakran egy üveg bort is helyeztek, amelyet a hagyomány szerint a természetfeletti erőknek ajánlanak fel.
A Yotengrit könyvek tanítása alapján Máté Imre szerint az égig érő fák „utak voltak az Égbe”, ahogyan ez a népmeséinkben is megjelenik.
A magyar hagyományvilág Életfa- vagy Világfa-képe ezt az ősi szemléletet őrzi, amely a földi létet és az égi világot kapcsolja össze: a gyökerek az alvilágba nyúlnak, a törzs a földi világot jelképezi, míg a korona az ég felé emelkedik.
A détéri májusfa (Fotó: Csank Tímea FB)
A májusfaállítás szokását a tavaszi megújulás rítusaként mutatják be, amely az élet körforgását, a természet újjászületését és a megújuló életerő ünnepét fejezi ki. Ebben az időszakban különösen erősnek látszik a föld és az ég közötti kapcsolat. A tanítás szerint a májusfaállítás célja, hogy a tavaszi megújulás energiái ne múljanak el nyomtalanul, hanem rögzüljenek, és bőséget, valamint harmóniát teremtsenek az egyén és a közösség életében.
Május elseje a szerelem, a termékenység, az ébredő élet, természet ünnepe.
Őseink ezt az időt szerelmes májusnak hívták, amikor a Földanya kitárja virágzó ölének kapuit, és a világ újra megtelik illattal, tánccal, léleklánggal. Ősi magyar hagyomány szerint ilyenkor virágot fontak a hajukba az asszonyok, hogy a természet ébredő ereje átjárja őket.
Egykor májusfát többnyire a legények állítottak, gyakran titokban, az éjszaka folyamán. Sok helyen egy-egy lánynak készült, de előfordult közösségi májusfa is, amely a falu központjában állt.
A rimaszombati baráti kör májusfája (Fotó: Cziprusz Zoltán FB)
Gömör falvaiban még láthatunk mindkét esetre példákat. A kisebb településeken általában a cigány lányok házainál, a városokban központilag pedig főként a szlovák folklórcsoportok őrzik ezt a hagyományt. 2026-ban Klenócon 37. esztendeje idén 24 méteres fát állítottak, nem volt kisebb a rimaszombati sem, amit a Matica a Fő téren, a központi karácsonyfa helyén emelt színpadi műsor kíséretében április 30-án.
Almágyban, Rimajánosin, Uzapanyiton pl. a községi hivatal, Ajnácskőn, Bátkában, Détérben, Tamasfalában a Csemadok-alapszervezetek, Rimaszombatban és Rimaszécsen a baráti, családi társaságok is éltetik a szokást.
Egykor a hagyomány része volt a májusfa kitáncolása is, amelyre május végén vagy pünkösdkor került sor. Ilyenkor közös mulatság keretében körbetáncolták a fát, énekeltek, majd ledöntötték azt, ezzel búcsúztatva a tavaszt és köszöntve a nyár érkezését.
HE/Felvidék.ma
