Egyik nap Robo barátunk egy beszélgetésnek volt tanúja iskolába menet. Kihallgatta, ahogy egy iskolatársa nagy lelkesen meséli a barátjának, hogyha felnő, ő bizony fel fog találni egy pirulát mindenféle fóbia ellen, és milyen szép világ is lesz az, amiben az embereknek nem lesz semmilyen fóbiájuk.
El tudsz te egy olyan világot képzelni, ahol nincs se xenofóbia, se hungarofóbia, se judeofóbia, se homofóbia, és egyáltalán, semmilyen fóbia se – magyarázta a lelkesedéstől kipirult arccal a kisfiú – Neked milyen fóbiád van?
Én a pókoktól rettegek – válaszolta mérsékelt lelkesedéssel a másik fiú, mint aki nem hisz a másik tervében. Ám, a kisfiú lelkesedését ez se tudta letörni.
Az én pirulám az arakhnofóbiára is jó lesz – bólintott magabiztosan.
„Hülye pöcs, dühöngött magában Robo, miután azok ketten elmentek… habár tudta, hogy miniszterelnökként majd nem használhatja ezt a szót – legalábbis, nyilvánosan nem. Még hogy, minden fóbiát gyógyító pirula. Jól is néznénk ki! Mi lenne akkor a politikusokkal, és mi lenne vele, a jövendő miniszterelnökkel, ha az embereknek nem lenne fóbiájuk, amitől ő majd megmenti őket?
Annyit már most, gyerekként is tudott a politikáról, hogy a választó olyan, mint a sötét szobában rettegő kisgyerek, és a politikus az a felnőtt, aki megvédi őt az ágy alatt rejtőző sárkánytól. Mert minden ember retteg valamitől. Gyakran, egészen valószerűtlen dolgoktól is, mint a sötétben képzelgő kisgyerek, csakhogy, ekkor megjelenik a politikus, és azt mondja a kisgyereknek, megnyugtató, felnőtt hangján, ne félj semmit, mert hogyha rám szavazol, én elűzöm azokat a csúnya manókat. A rettegő kisgyerek pedig engedelmesen megválasztja a politikust, aki azt ígérte neki, hogy megszabadítja őt a rettenetes sárkánygyíkoktól. Hát ezért nem szabad feltalálni azt a pirulát.”
Így okoskodott magában a kis Robo, aki már ebben a zsenge korában készült eljövendő hivatására, habár még javában dühöngött a mindenható Párt uralma, de a felnőttek beszélgetéseiből ő azt szűrte le, hogy ennek mindjárt vége utána pedig demokrácia lesz… vagy valami ilyesmi.
Egyszerre felforrt benne a gyilkos indulat, és már indult volna a fiú után, hogy jól elverje…
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
