Mint már beharangoztuk, s közben megerősítést kaptunk, hogy Garampáld község (a Szikince patak partján – Garam folyó mentén) az érsekújvári járás legkisebb lélekszámú települése. Pontosan 249 lakosa van jelenleg, de hol megy, hol jön a faluba, vagy a faluból egy – egy család. Most pl. egy cseh-lengyel származású család telepedett el. Egy párkányi üdülés alkalmával ellátogattak e faluba, megtetszett nekik az idillikus hely, a csönd, az emberek közvetlensége, s vettek egy házat. Őket nem „telepítették” ebbe a faluba, nekik bizonyára szimpatikusak az itt lakó ősmagyarok, és szokásaik. A falunapon köszöntötte is őket egy mondat erejéig szlovákul a polgármester asszony, ami egy szép gesztus volt részéről.
Ebben a pici kis faluban mint előzetes cikkünkben írtuk a település első írásos emlékének 880. (bizonyára még régebben lakott terület volt itt, ahogy a helyiek emlegetik) évfordulója alkalmából ünnepet rendeztek, amit divatos szóhasználattal falunapnak is neveznek.
A községi hivatal mellett lévő parkban jó pár éve felépített ízléses szép kis faszínpadon első alkalommal szerveztek szabadtéri szentmisét. Ezzel kezdődött a megemlékezés. Kovács Ferenc fiatal plébános prédikációjában kitért a kis közösségek népi és vallásos hagyományainak megtartó erejére. S ami az ideérkező egykori páldiaknak és idegeneknek is jó érzést váltott ki, hogy több fiatal ifjú, és pici gyerek is (két éves is), akik nem is szereplésre készültek, de a kurtaszoknyás viseletbe öltöztették be őket az ünnepre. S mint megtudtuk a szebbnél szebb ruhák még, nem újonnan varratottak, a szekrények mélyéről kerültek elő főleg a nagyszülők viselték egykor.
A másik kellemes meglepetés volt, hogy a több mint 4 órás műsorban elsősorban helyiek, és helyi gyökerekhez kötődő ifjak szerepeltek a színpadon, s legfőképpen olyanok, akik tehetségükkel már kitűntek régiós vagy országos szinten is. Ilyen pl. Kiss Flóra aki hegedűjátékával ragadta magával a közönséget, jelenleg is a besztercebányai konzervatórium tanulója, de már Bécsben is szerepelt egy-egy alkalommal. Nem kisebb sikere volt annak a hat éves csöppségnek, Bircsák Miriamnak, aki kurtaszoknyában, helyi palócos akcentussal mondta el a mindenkit megkacagtató mesét a színpadon. Valamennyi szereplőnek helyi kötődése volt, még a Kincső zselízi tánccsoportnak is, hisz Juhász Sándor a csoport koreográfusa is garampáldi származású. Lehet senkinek sem hiányoztak a sok-sok összegért szereplést vállaló sztárvendégek. Láthatóan jól érezte magát mindenki, s főleg azért is, mert együtt volt a falu közössége, vezetése, papjuk és a szomszédfalubéli óvoda vezetése (ahová a gyerekek utaznak), s még két szomszéd község polgármestere is megtisztelte az ünnepséget.
Góra Mónika polgármester asszony rövid, de nagyon tartalmas ünnepi köszöntőjében megemlékezett azokról az ősökről, elődökről, akik a települést létrehozták, megőrizték a hagyományokat, hitüket. Megemlékezett a háborúkban elesettekről. Köszönetet mondott az egykor kitelepítettek kitartásáért, visszatérésükért és az ott élő emberek magyarságukban való megmaradásukért.
Jó megtapasztalni, hogy egy ilyen apró települése nem veszítette el hitét, bizalmát a jövőben, s talán mindehhez az is hozzásegíti, ha egy közösség megmarad hitében, magyarságában, hagyományait őrizve példát mutat a következő generációknak.
DE, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”55250,27453,43064,41761,51034,47970,46184″}
