Fellinger Károly 1997-ben, két verseskötet után, váratlan meglepetéssel lepte meg olvasóit. Égig érő vadkörtefák című, lassan húsz éve napvilágot látott könyve akkor kitérőnek tűnt a fiatal költő munkásságában, hiszen e művében a szülőföldje, Mátyusföld mesekincsét, hiedelem- és mondavilágát dolgozta fel megnyerően árnyalt, tömör prózában és balladaszerű, valamint népi humorral, derűvel és mókával átszőtt versekben. Később lett egyértelművé, hogy e könyve nem kitérő volt a költő-író pályáján, hanem előjátéka lett egy komolyabb megmérettetésnek, készülődés a Mátyusföld monda- és hiedelemvilágának az átfogó feldolgozására. Így született meg a Hajléktalan búzavirág című, 2009-ben megjelent könyve, amely alcíme szerint mátyusföldi mondákat és hiedelmeket adott közre – e mondák és hiedelmek elsősorban felnőtteknek szánt írói feldolgozását.
A monda olyan epikai műfaj, mely valójában magában foglalja a mesét, a mítoszt, a krónikát, a fabulát, a parabolát, az anekdotát és még sorolhatnánk; így kiterjed a hiedelmekre, a hozzá kapcsolódó helyi, történelmi eseményekre, szokásokra, természeti jelenségekre. Nagyjából-egészéből megkülönböztetünk történeti és hiedelemmondákat, de nevezhetjük őket egyszerűen hiedelemmeséknek is. A lényeg az, hogy e hiedelemmesék felölelik a teljes életet: megjelenik bennük a végzet, a halál, a halottak; a kísértetjárás, az elátkozott helyek, az átokmondások, a szellemek harcai; túlvilágjárás, természeti és természetfeletti démonok, elvarázsolt, alakot váltott lények; ördögök, angyalok, tündérek, törpék, manók, sellők; mágikus erővel bíró emberek, mitikus állatok, varázserejű növények, elásott kincsek és még hosszan sorolhatnánk.
Fellinger Károly már a 2009-es Hajléktalan búzavirágban is mindent a mesének, a meseszerűnek rendelt alá: a fantasztikus-csodásnak, a bűbájnak, a hihetetlennek és valószerűtlennek. Talán ez a mese- és csodaszerűség adta az ötletet az írónak, illetve Fellinger Károly új könyve, A kincsesláda válogatójának, Kovács Jolánkának, hogy a Hajléktalan búzavirágból szemelgetve olyan könyvet teremtsenek, amely elsősorban a gyerekeket szólítaná meg: írónk huszonöt olyan hiedelemmesét, mondát dolgozott fel a kicsinyek számára, melyek hűen őrzik szülőföldje népének furfangos észjárását s egyben esendőségét, színpompás, csodákkal és kópésággal, humorral és lírával teli költészetét, melyből nem hiányzik a jókai-mátyusföldi derűs, agyafúrtsággal teli cigány folklór sem.
A Schall Eszter által megnyerően, lényegre törően, népiesen illusztrált könyvben olvashatunk a kapzsi legényről, aki eladja a lelkét az ördögnek; a rózsaillatú nádszálkisasszonyról és a magyar huszárról; a csordáslegény Tündér Ilonától kapott botjáról és kacskaringós eszű gyerekeiről; hájas Kájáról meg a lusták kacagtató versengéséről; az áspiskígyó mostohalányáról és a vadgalambról; a cidrusfáról és Cidruskáról, a csillagszemű óriásról, akinek a lépte nyomán fák, ligetek és erdők nőnek; a kékibolyás lányról meg a fösvény emberről; Szent Péterről és a kismácsédi papról; Kukoricás Dzsanga lucaszékéről vagy a cigány rézkrajcáráról.
Humor, líra, szerelem, világ végi királyság, átváltozások, titkok, túlvilág, halál, feltámadás Zsigárdon, Hidaskürtön, Nádszegen, Szencen, Magyarbélen, Illésházán, Jókán, Vágfarkasdon, Tonkházán, Szeliben és másutt, mondjuk Hetedhétfalván, Nekeresdországban, a Kis-Dunától és a Kikiri-tótól az Óperenciás-tengerig – azaz hát Mátyusföldön.
S mindez költészetbe ágyazott „igaz történet”, népi képzelőerő, mely végül diadalra juttatja a jókat és megbünteti a rosszakat. Még akkor is, „ha én sem hiszem, csak mondom”, avagy „így volt, vagy nem”. S még az is tanuljon a történtekből, „aki nem hiszi”, mert napsugárkisasszony ma is egy kihaltnak hitt griffmadár hátán várakozik: Ott mereng még ma is, a jót árasztva holnap is.
„Így görbüljek meg, ha nem így van!”
Kulcsár Ferenc, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”52034,48506,47871″}
